Én jól megvagyok veled.
De ők együtt vajon milyenek?
És ti őket utáljátok?
Netán együtt van hazátok?
Honnan ez a sok érzelem?
Jó is rossz is, honnan veszem?
Ha te velem, ő rohan,
Én meg nézem kíváncsian.
Ha én futok őutána,
Te haragszol, nincs is ára.
Ti meg honnan harangoztok?
Csupán bánatot okoztok.
Egymással sem bírtok el,
Mindenki minket figyel.
Se ti se ők, se meg mi
Külön nem tudunk örülni.
Majd az örül, az a más,
Aki tenyérben pénzt morzsolász.
Te meg ő és ti meg mi
Tanuljuk meg viselni
Szép arcunkat a Nap felé,
Mosolyunkat egymás elé!
Magyarország, Isten adta,
Ne hidd, hogy bárki elmulatta!
Kerül rá ember, kerül magyar,
Ki minden szent szót együtt akar!
Én, majd ketten, majd ti és ők,
Mi, és a nemzet együtt, erők!
Csudát teszünk, csudát, de rögvest,
Kezükből kibújunk, akár a jó nyest.
Fogjuk a zászlót, ráhajtva fejünk,
Erezett kardunkra ráfeszül kezünk!