Volt egy idő, mikor rabság, rémuralom és hazugság,
Lakozott a magyar honban, ez volt sorsunk ötvenhatban.
Leigázták a hazánkat, ellopták a kultúránkat,
Átírták a történelmünk, bemocskolták dicsőségünk

Voltak méltó elődeink, igazságos királyaink,
Ezeréves hagyományunk, dicsőséges magyar múltunk.
Eltüntették hőseinket, hoztak orosz vezetőket,
Kiknek szobrokat emeltek,utcát róluk kereszteltek

Jött tudatlan, hazug korhely, övék lett a legelső hely.
Internálták ki szólni mert, s nem dicsérte az új rendszert.
Ki éltében szorgalmas volt, s szegénységéből kilábolt,
Azt üldözték, kirabolták,vagyonától megfosztották.

Lánc csörgött a mi kezünkön, reméltük, hogy egy jobb kor jön,
Így érkeztünk ötvenhathoz, szabadságnak kapujához.
Temettük a kommunizmust, szovjet adta bolsevizmust,
Magyar értékekre vágytunk, függetlenség volt az álmunk.

Szabadságharc volt a harcunk, az volt a mi hő óhajunk,
Menjen haza minden orosz, s velük együtt, tűnjön mi rossz.
Forradalom is volt harcunk, rabság ellen lázadoztunk,
Börtön volt csak Magyarország, rácsok mögötti szolgaság.

Szabadságot követeltünk, orosz szobrokat döntöttünk.
Hulljék le a vörös csillag! Legyen Magyarország szabad!
Eresszék ki foglyainkat! Nyissák meg a határokat!
Legyen végre szabad a nép! Jöjjön vissza mind, ami szép!

A nagy világ azt csodálta, kommunizmus bástyájába,
Éket vertünk, és falait, megrengettük talpazatig.
Mennyi, mennyi hősiesség! Tizenhárom nap dicsőség!
S mert mindnyájan összefogtunk,dicsőséges volt a harcunk.

Ötvenhatunk most már ünnep, unokáink ünnepelnek,
De a harcnak úgy lesz vége, ha vigyázunk szellemére.
Ha majd derűs lesz minden arc, véget ér a szabadságharc,
De csak akkor pihenhetünk, ha győzni fog a szellemünk.

2006. július 21. – Delhi, Ontario.Ca.