Magyarok! Vegyük már észre,
Sok erényünk el van veszve.
Először is magyarságtudat,
Pedig ez nekünk sokat adhat.

Régen nagy csaták dúltak,
De akkor élt a nemzeti tudat.
Hiába tört reánk hódító nép,
Nem hajolt a magyar derék.

A nagy politikus Széchenyi
És a forradalmár Petőfi,
Tudták mitől lesz jobb az élet,
S mi boldogítja e földi létet.

Deák a haza bölcse,
A nép tanulhatna tőle.
A gondolkozási mód,
Mellyel nyerhetünk sok jót.

Egytől egyik hősök mind,
Mert kibírták a temérdek kínt,
Mely dűlt rájuk az évek alatt.
A haza meg nem torpant, sőt haladt.

Barbár tört sokszor ránk hiába,
Nem hajtottak ők sokáig igába.
Hiszen felkel a magyar,
Ha elnyomást nem akar.

Ha most nézek szét,
A helyzet nem éppen szép.
A nép csak kesereg,
Nem tudja, mit tehet.

Hiányzik a küzdő morál,
Melynek folytán
A nép naggyá válhat,
S elszáll rólunk a bánat.

Egységes lehet e nemzet,
Csak vigyük véghez a tettet.
Eme tett Trianon eltiprása,
Hisz ez sok ember vágya.

A másik nagy vágy,
Egy olyan párt,
Melynek első a nép,
A balból sokunk nem kér!

2006. június