Talán kétszázezer ember tapsikolt újabb ígérgetős szavaknak.
Szófordulatok, fél igazságok, a tél fityiszt mutat a tavasznak.
Majd a népszavazás kerékbe töri a hazugság olcsó szavát,
és ránk került egy frissen szabott reménykedő kabát.
De meddig lehet még szivárványos szavakkal tartani a rendet?
Meddig lehet Isten békéjét lopni, mit nekünk teremetett?
Miért nem áll ki egy hiteles bátorszavú ember
és kiáltja követőkre találva; „A zsarnokság nem kell!
Gyertek utánam, visszafoglaljuk a hazát magunknak
A kezemben szorított fegyvert viszem tanúmnak.
Gyertek, vérem áztatja AZ utat, járjatok rajta bátran!
Legyetek velem akár a halálban is karoló párban!”
De a színpadról csupán a himnusz volt hiteles.

Ha itthon kopogtatnak, már nem kérdezem, ki keres,
Mert ismét eljött a fekete, függönyös kocsik ideje
Hol voltam, mit csináltam, kivel háltam? Ki vele!
És ha elvisznek magukkal, mert üvöltve sír a szám,
AZ ígérgetéseitekből, most már nem kér a hazám.

2007. március 16. 1.29