Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot,
És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot.

Mindent felírunk: az elorzott kincset,
A szöget, a tövist, a börtönt, bilincset.

Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit,
A szégyen bélyegét, mely rajt’ vereslik.

Mindent felírunk: a keservek kelyhét,
És lobogóink tiprott, tépett selymét.

Mindent felírunk: a nekünk fent baltát,
És álmunk megbolygatott nyugodalmát.

Mindent felírunk: a megfojtott szót,
És egyenként a sok-sok bujdosót.

Mindent felírunk: féltett asszonynépünk,
Künnyünk és mindennapos rettegésünk.

Mindent felírunk: mindent, ami érték:
Gazdag aranyát és szegény fillérjét.

Egy jó szót tőlük megtanulunk végre:
S majd: “Cine mintye! – megfizetünk érte!