Még eljön a hajnal minden reggel, –
Még zöldell a rét, megvan a lét.
De látjuk a Nap áttetsző sugarát,
Kohónként ontja fényét s melegét.
Nincs menekvés, egyre melegebb, –
Aztán egyre hidegebb, – ridegebb
Mily volt ez a táj, – ó – már emlék csupán.
Van ám sok gaz, – s ez ám sajna igaz, –
Madárka néha még itt-ott dalol.
Oly szép még e Föld, – mit Ember ledöföl, –
Ocsúdni késő lesz tavaly talán.
Hol van az eszetek, – hisz mind elvesztek, –
Ha Anyánk, a Föld nem dajkál tovább.
De ismét hallom egy madárka dalát! –
Remény megvan, – de a pénz az ugrik, –
Ne add hát ki, – ha nem fial duplán!
A gyom mellett virágzik a tőke, –
Mindig jócskán a ganéból kinőve!
Zenészem elhallgat, – nem bírta tovább, –
Hogy e Földön zengje áhított dalát.
Romlott világra virágzik még virág.
Reményünk eloszlott, sírjára virág.