Tamás napja – december 21.

Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. A hagyomány szerint pünkösd után megjelent neki külön Jézus. Innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. E naphoz is férjjósló praktikák kapcsolódnak.

Az esztendő legrövidebb napja a téli napforduló csillagászati időpontja.

A Muravidéken valamikor régen azt hitték, hogy aki ezen a napon egyszer disznót öl, annak azután minden évben le kell vágnia valamit, mert különben Tamás öl, elpusztul valamelyik állat.

Karácsony a téli napforduló ősi ünnepe. A kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és a békesség, a család és a gyermekség, az otthon és a szülőföld, az életet adó fény megszületésének ünnepe. A világosság győzelme a sötétség fölött. A középkorban a karácsonnyal kezdődött az új esztendő.

Karácsony ünnepét betlehemezés, szentcsalád-járás, “bő-kovács” játék vezette be az advent fontos tartozékaként. Hegyhátvidéken napfordulati pásztortáncot jártak a betlehem körül. A Szeged alsóvárosi templomba a századfordulón még az éjféli misére dudaszóval pásztorok vonultak be, ketten közülük gedát és bárányt hoztak, s adtak át a miséző papnak, s a jószágok átadását napfordulati tánc követte, amelyet mindenki járt, s dudaszó kísért. A betlehemezők az angyalok és Mária is legények voltak általában, de Mezőkövesden lányok adták elő a játékot.

Betlehemezés:

Az ősi Izrael a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott. A római császár birodalmának minden tartományában, így Izraelben is népszámlálást rendelt el, és megparancsolta, hogy mindenkit ott írjanak össze, ahonnan származik. József várandós feleségével, Máriával elindult tehát Betlehembe, szülővárosába. Nem találtak szállást, ezért egy istállóban húzták meg magukat, és ott született a Megváltó. A környéken pásztorok legeltették nyájukat, amikor megjelent elôttük az angyal, és elmondta az örömhírt. A pásztorok fölkeresték a boldog családot, és elmondták, hogy az angyal azt jövendölte gyermekükrôl: ő lesz a Megváltó. A gyermek üdvözlésére három napkeleti király, Gáspár, Menyhárt és Boldizsár is megérkezett. Fényes csillag vezette el ôket a betlehemi jászolhoz. Gazdag ajándékokat hoztak a boldog családnak, és örvendeztek a Megváltó születésének.

A betlehemezés ma is élő népszokás, amely felidézi Jézus születésének körülményeit. Kezdetben felnőtt férfiak játszották a templomban, de az elmúlt száz évben általában kisfiúk játsszák. Házról-házra járnak, kezükben viszik a betlehemet, s minden házban előadják a történetet. A játék befejezése után jókívánságokat mondanak a háziaknak, akik megajándékozzák a maskarába öltözött kisfiúkat. A betlehemet fából készítették. Az elöl nyitott láda az istálló belsejét ábrázolja. A jászolban fekszik az agyagból megformált vagy fából kifaragott gyermek, szülei és az állatok körében. A különösen jól sikerült betlehemeket a játék után eltették, és a következő évben is felhasználták, de az is gyakori volt, hogy minden karácsonyra új betlehemet készítettek. A betlehemező gyermekek kötött szöveget mondtak, amely apáról fiúra szállva öröklődött. A játék többnyire azt a jelenetet örökítette meg, amikor az angyal a mezőn alvó pásztorokat tudósítja a boldog eseményről, s azok ajándékokkal kerekednek fel a kis Jézus köszöntésére. A betlehemező gyerekek kifordított bundát terítenek vállukra, nagy bajuszt ragasztanak. Ha pedig a három keleti király hódolását jelenítik meg, akkor királyi palástot és koronát hordanak.

Hunhír.info