Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök lehallgatási jegyzőkönyveit feldolgozó könyvet mutattak be csütörtökön a Kolozsvári Magyar Napok keretében.

A Nagy Zoltán Mihály és Denisa Bodeanu által jegyzett (Le)hallgatásra ítélve című könyv a két történész-kutató tanulmánya mellett a püspök dolgozószobája lehallgatása jegyzőkönyveinek a válogatását tartalmazza az 1957-1960-as időszakból.

Amint a könyvbemutatón Bánkuti Gábor, a Pécsi Tudományegyetem docense felidézte: Márton Áron 1955-ben szabadult a börtönből, és 1957-júniusától rendelték el számára a kényszerlakhelyet. Ekkortól hallgatta le a Securitate a beszélgetéseit. A róla készített titkosszolgálati anyag 80 ezer oldalt tesz ki, részletes és hiteles képet rajzol a püspök alakjáról, a püspökségi döntéshozatalról.

Nagy Mihály Zoltán elmondta: a jegyzőkönyvek azt mutatják meg, hogy mit jelentett “pengeélen táncolni” egy roppant nehéz történelmi korban. A történész szerint az óriási mennyiségű anyag feldolgozása “folyamatos lelkigyakorlat” volt számára.

Visky András író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője tréfásan jegyezte meg: “inkább ne olvassák el ezt a könyvet, és éljenek nyugodtan”. A dokumentumok felkavaró jellegére utalt kijelentésével.

Az író úgy vélte: Márton Áron evangéliuma radikális, ez a radikalizmus azonban hiányzik a mai egyházból. A püspök egy prédikációjában azt mondta a papi szeminárium hallgatóinak, hogy nehezebb körülmények között kell vállalniuk a hivatást, mint a kereszténység kezdetein a római katakombákban élő keresztények. “Azt mondja nekik, hogy meg fogtok halni, de boldogok lesztek” – értelmezte.

Visky András szerint Márton Áron felmérte, hogy fölösleges konspirálnia a beszélgetései során, ugyanazt kell mondani az ellenségnek, amit a közelállóknak, és ez óriási erőt adott a szavainak.

Nagy Mihály Zoltán elmondta: terveik szerint még két könyv készül a püspök lehallgatási jegyzőkönyveiből.

MTI