Már megfogadtam párszor, hogy nem szennyezem a tudatom Tamás Gáspár Miklós agymenéseivel, de miután egyre több ismerősöm emlegette legutóbbi cikkét, amiben kérdőre vonta az általam egyébként nagyon nem kedvelt Lovasi Andrást, gondoltam rászánom azt a húsz percet.(Lovasi emlékeim szerint 2001-ben mondta azt az emlékezetes mondatot Tusnádfürdőn, hogy a „leszakadt országrésznyalást meghagyja az utána következő együtteseknek”, vélhetően a P.Mobilra célozva.
Schuszter Loránd bandája egyébként sosem „nyalta” Erdélyt, bátorkodott a „Metálmánia” című dalát „Transylvániára” átírni.
De ha netán minden második dala Erdélyről szólna, akkor elfogadható lenne ezt a dicséretes gesztust épp Erdélyben „országrésznyalásnak” csúfolni?
Lovasit ezután soha nem lett volna szabad újra színpadra engedni Tusványoson. Sajnos nem így történt, a rendszeres fellépők közé tartozik ő is, akárcsak a nemzeti kormányt ismételten gyalázó Quimby.)
Átrágtam magam a hisztérikus fröcsögés karakter-özönén.
Megtudtam TGM-től, hogy:
– a magyar állam szélsőjobboldali
– Orbán rendszere „ótvaros, népellenes, poszt-fasiszta”
– Lovasi zsarnokot fényezni ment Tusványosra,
– mely tábor a „zsarnoki állam fényességes önünneplése”
– továbbá a „magyar sovinizmus és idegengyűlölet és Európa-ellenesség diadalünnepe.”
Ez az ember belehülyülni látszik táborának politikai sikertelenségébe.
Időpocsékolás lenne érdemben reagálni rágalom-áriájára. Elolvasni is időpocsékolás volt.
