A vesztes temesvári csatát és Kossuth lemondását követően 1849. augusztus 13-án Görgey Artúr főparancsnok vezetésével a honvédség maradéka a cári orosz csapatok előtt Világosnál (ma Románia) letette a fegyvert, ezzel Komáromot leszámítva véget ért a szabadságharc. Magyarországot elnyelte a Habsburg terror sötét évei, de nem tudta megtörni.
Görgey és főtisztjei két dolog közül választhattak, a néhány tízezer főre zsugorodott fősereggel döntő ütközetet vállalnak a sokkal nagyobb és jobban felszerelt osztrák vagy orosz sereggel (ha győznek még mindig ott van a másik, érintetlen haderő) vagy a további vérengzést megelőzve befejezik a fegyveres harcot, leteszik a fegyvert.
Nos, mint tudjuk hasonló helyzetben Napoleon Waterloonál a csatát vállalta és tönkreverték a hadseregét az angolok a segítségükre érkező poroszokkal. A híres gárda óriási vérveszteséget szenvedve megsemmisült, mint katonai alakulat. Görgey és főtisztjei ezt előzték meg a fegyverletétellel, pusztán annyi mozgásterük volt, hogy nem az osztrákok, hanem az oroszok előtt tették le a fegyvert, ezzel is jelezve, hogy ki volt a győztes. Meggyőződésem, hogy katonai szempontból jól döntöttek, nem csak elkezdeni, befejezni is tudni kell egy háborút.
Az oroszok mondhatni korrektül jártak el a foglyokkal – akiket viszont utolsó személyig átadtak a Habsburgoknak (csupán Görgeyről rendelkeztek), akik mint közismert véres bosszút álltak Haynau személyén keresztül. A mártírokon túl ezreket ítéltek várbörtönre (a többség néhány év után amnesztiát kapott), a kiskatonákat meg besorozták a magyarok által igen csak megritkított birodalmi seregbe.
A teljes katonai, politikai bukás ellenére a nép ekkor megmutatta erkölcsi tartását, az együtt nem működés politikájának eredményeként az egyre gyengülő, olaszok, poroszok által szorongatott Habsburgok végül kénytelenek voltak kiegyezni hatalmuk konzerválása érdekében. S az a különös helyzet állt elő, hogy a megújuló Magyarországota Diszkréten a háttérben maradó Deák helyett az az Andrássy vezette akit Világos után távollétében halálra ítéltek…
Tisztelet a hősöknek.
Kazi világa