Október 13-án választanak új parlamentet Lengyelországban, és jelenleg úgy látszik: a Jaroslaw Kaczynski vezette nemzeti-konzervatív kormánypárt, a Jog és Igazságosság megőrizheti abszolút többségét. Ebben saját ügyes taktikája éppúgy szerepet játszik, mint az ellenzék belviszályai.

Először is a 2015 ősze óta hatalmon lévő kormány rengeteg szociális intézkedéssel javítja a lakosság életszínvonalát.

A szülők jövedelmétől függetlenül minden gyerekre kiterjesztették a havi 500 zlotys (kb. 38-39 000 Ft) családi pótlékot, nyugdíjkiegészítést szavaztak meg, amelyet épp a választások előtt kezdenek kifizetni, és szja-mentessé tették a 26 évnél fiatalabbak jelentős részének jövedelmét egy bizonyos összeghatárig. Hogy ennek költségvetési fedezete hosszú távra biztos-e, azzal kevésbé törődik a kormány, az aggályainak hangot adó pénzügyminisztert lecserélték.

Vissza tudták verni a fenyegető népszerűségvesztést azután, hogy egy megrendítő dokumentumfilm megerősítette a korábbi információkat számos pap szexuális visszaéléseiről, kisfiúk és kislányok százainak megrontásáról, és arról, hogy a főpapok többsége bújtatta, mentegette a lebukott elkövetőket.

A katolikus egyház nyíltan támogatja a kormányt, tehát sokan azt gondolták, hogy a botrány a kormánypártnak is árt. De nem így történt. Az egyház vezetői kevés kivétellel vallásellenes támadásnak minősítették a felháborodott bírálatokat, és úgy látszik, sikeresen mozgósítják a hívőknek azt a fanatikus rétegét, amelyet nem érdekelnek a tények. A kormány pedig melléjük állt.

Rögtön ellentámadás is indult: a bialystoki Pride-felvonulás durva megtámadása után – bár a fizikai erőszaktól utólag mind a kormány, mind az egyház elhatárolódott – óriási homofób kampány indult, amely összemossa a melegek jogait és emberi méltóságuk elismerését a pedofíliával, elterelve a figyelmet a papi bűnökről. A krakkói érsek nemzethalálról prédikált a bűnös „gender- és LGBT-ideológia” állítólagos rohama miatt.

Azt, hogy a liberális varsói polgármester toleranciára nevelési iskolai programot támogat ENSZ-dokumentumok felhasználásával, úgy állítják be, hogy a homoszexualitást akarja népszerűsíteni. Kaczynski pártelnök pedig arról panaszkodott, hogy a bíróságok is a meleglobbi hatása alá kerültek, ezért nehéz betiltatni az úgynevezett egyenlőség-meneteket.

Gyorsan és ügyesen oldotta meg a kormnánypárt a képviselőházi elnök lemondatását is. Marek Kuchcinski a közfelháborodás hatására távozott, mert kiderült, hogy magánútjainak tucatjaira használt jogtalanul különrepülőgépet. Kaczynski ezt így kommentálta: lám, mi ilyenek vagyunk, hogy hallgatunk a nép szavára, még akkor is, ha a politikusunk nem sértett törvényt.

Mindehhez képest a választók töbsége számára érdektelennek látszik a független igazságszolgáltatás egyre előrébb jutó megsemmisítése, amelyet az Európai Unió nem tud jól megfogni, mert csak részletekbe köt bele, vagy a kulturális élertben zajló durva tisztogatás. A 7. cikkely szerinti eljárás esetére pedig ott van Orbán Viktor megígért vétója.

Az ellenzék dilemmái hasonlóak a magyaréihoz.

Össze kellene fogni, közös jelöltekkel legyőzni a Kaczynski-pártot – csakhogy a májusi európai parlamenti választáson ez a módszer megbukott. Most úgy látszik, hogy – a szélsőjobboldal gyenge csoportjait nem számítva – három ellenzéki listának van esélye. A 2007 és 2015 között kormányzott jobbközép Polgári Platform azonban mentegetőzésre kényszerül, mert a kormánypárt azt hirdeti, hogy „ezek” visszavennének minden új szociális juttatást. Szakmai bírálatait tehát nem meri hangoztatni, sőt ráígér a Jog és Igazságosságra. Az ellenzéki pártelnök bocsánatot kért, amiért pár éve felemelték a nyugdíjkorhatárt, amelyet aztán a 2015-ös győztesek visszacsökkentettek. Pedig az elkerülhetetlen volt, és egyszer majd újra az lesz.

A létéért küzdő Parasztpárt, amely jobbközép és szociáldemokrata partnerrel egyaránt kormányzott már koalícióban, megrémült a homofób kampánytól és a plébánosok kegyeit keresi, így hosszú vívódás után mind a Polgári Platform, mind a baloldal ajánlatát elutasította, és Pawel Kukiz egykori rockzenész homályos profilú, gyenge jobboldali pártjával fogott össze.

A néhány hónapja még nagy reménységnek tartott új balliberális párt, a Tavasz pedig az EP-választási kudarc után azzal az egykori kormányzó posztkommunista Baloldali Demokratikus Szövetséggel indul együtt, amely négy éve kibukott a parlamentből, de most van esélye visszajutni – csakhogy a Tavasz éppen a régi pártokkal szemben határozta meg magát, és mostani lépése hiteltelenné tette. Két hónappal a választás előtt ez a helyzet.

Domány András – hvg.hu