A Matica slovenská még 2018-ban készített egy rövid dokumentumfilmet az első bécsi döntés novemberi évfordulójának alkalmából. Mivel a videoanyagot a szervezet nemrég újból közzétette, szeretnénk felhívni a figyelmet néhány ott elhangzott dologra – írja a Ma7.sk felvidéki magyar portál.

A Matica slovenská az első bécsi döntést „az áruló müncheni egyezmény közvetlen következményeként” magyarázza.

A dokumentumfilm mindvégig azt a látszatot akarja kelteni, mintha Szlovákiának teljesen jogosan került volna birtokába a mai Dél-Szlovákia területe, és Magyarország az, amely agressziót folytatott ellenük. Az első bécsi döntésről dr. Pavel Mičianik szlovák történész (Bél Mátyás Egyetem) tudósít, aki nyilván a Matica slovenská történelmi ferdítéseit hivatott akadémikus szinten is alátámasztani.

Mičianik, aki egyben a Matica slovenská tudományos titkára, már a kisfilm elején kijelenti: soha nem létezett olyan állam, hogy Nagy-Magyarország. „Magyarország célja volt visszaállítani az ún. ezeréves határokat, ez az ő értelmezésükben az ún. Nagy-Magyarország. Holott a valóságban soha nem létezett olyan állam, hogy Nagy-Magyarország (Veµké Maďarsko). Uhorszkói Királyság (Uhorské kráµovstvo) létezett, ami egy többnemzetiségű királyság volt.

Az arra való törekvés, hogy ezen többnemzetiségű államból kizárólag magyar államot csináljanak, a többi ott élő nemzetiség ellenállásába ütközött. Ez pedig az I. világháború eredményeitől függetlenül, előbb-utóbb úgyis ennek az államnak a megszűnéséhez vezetett volna” – fogalmazott Mičianik.

A Matica slovenská szerint a nyugati államok, amelyek előbb Csehszlovákia megalakulását támogatták, később feláldozták azt Hitler agresszív politikájának. A kisfilmben elhangzik, hogy a bécsi döntés nagyon megalázó helyzetbe kényszerítette Csehszlovákiát, mivel a csehszlovákiai küldöttek teljes kizárásával zajlottak a tárgyalások. A szlovák történész mindvégig olyan megtévesztő mondatokat fogalmaz meg, mint például azt, hogy „Szlovákia a bécsi döntés értelmében területének több mint egynegyedét elvesztette, és második legnagyobb városát – Kassát”.

Arra már azonban nem térnek ki a videó készítői, hogy Csehszlovákia milyen jogon tartott igény az érintett területekhez.

Ahhoz meg már egyáltalán nem volt merszük, hogy esetleg az akkori Dél-Szlovákia etnikai arányait ismertessék. A Matica hangsúlyozza, hogy Magyarország Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával szemben felállított területi igényeit egyetlen hatalom sem akarta támogatni. Mindez a náci hatalomátvételig tartott, amikor a Németország Magyarország segítségére sietett.

Külön érdekesség, ahogy az 1938 októberében tartott ún. komáromi tárgyalásokról tudósít Mičianik. A történész úgy véli, a tárgyalások azért végződtek sikertelenül a szlovákok számára, mert Jozef Tiso képviselte őket. Tiso, az autonóm szlovák kormány elnöke akkoriban még nagyon tapasztalatlan volt a külföldi politika területén. Ennek tudható be az is, hogy beleegyezett, a tárgyalásokra éppen Komáromban kerüljön sor. Mičianik szerint ez rossz döntés volt, mivel a magyar többségű Komárom ellenségesen viszonyult Csehszlovákiához. Ismeretes, hogy még a tárgyalások megkezdése előtt a városban tüntetésekre került sor: kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a csehszlovák kormány által betiltott magyar himnuszt. A szlovák történész szerint ugyancsak szerencsétlen döntés volt, hogy Tiso abba is belegyezett, hogy magyar nyelven folyjanak a tárgyalások, és nem más diplomáciai nyelven (pl. franciául).

A magyarok ezért nagy nyomást tudtak gyakorolni rá. A Matica slovenská szerint tehát nem azért került vissza a mai Dél-Szlovákia területe Magyarországhoz, mert az etnikai alapon igazságosabb határvonal volt, hanem mert Tiso elszúrta a tárgyalásokat.

A valóságban a komáromi tárgyalások során a magyar delegáció az 1910-es népszámlálás etnikai adatainak alapján az összes olyan dél-szlovákiai település visszaadását kérte, ahol a magyarok aránya meghaladta az 50%-ot, egyben Pozsonyt is.

A csehszlovák fél elutasította a magyar követeléseket, és megkérdőjelezte az 1910-es népszámlálás hitelességét is. Erre a magyar fél javaslatot tett egy népszavazás meghirdetésére, a csehszlovák fél ezt azonban elutasította – a kisfilmben viszont erről nem tesznek említést. Mivel a nagyvárosok többségéről a csehszlovákok nem voltak hajlandók lemondani, a tárgyalások eredménytelenül záródtak.

A helyzetet az első bécsi döntés oldotta meg, amelynek értelmében Magyarország visszakapott 11 927 négyzetméternyi területet. A visszacsatolt területek megközelítőleg 84%-a magyarnak vallotta magát az államfordulatot követő népösszeírás tanúbizonysága szerint.

A bécsi döntés után a Matica slovenská „Dél-Szlovákia megszállásáról (okupácia)” beszél, ahol ezután nyíltan zajlott a „magyar terror”: etnikai tisztogatások, elüldözték a cseheket, szlovákokat és a zsidókat is.

A Matica a magyar terror kicsúcsosodásaként a nagysurányi eseményeket említi meg (1938 decemberében a helyi magyarok és szlovákok között dulakodás alakult ki, mire a csendőrök a tömegbe lőttek, aminek következtében egy 17 éves lány meghalt).

Az 1938-as évnek azonban nemcsak Nagysurányban voltak áldozatai, hanem Dél-Szlovákia magyarok által lakott településein is. Például Osgyánban, miután a rádióban bemondták, hogy a bécsi döntés értelmében Rimaszombat és Osgyán is Magyarországhoz kerül, a helyiek az utcára kivonulva ünnepelni kezdték a döntést. Ekkor érte őket a csehszlovák katonai járőr sortüze, amely egy ember életét oltotta ki. Néhány nappal később Hontfüzesgyarmaton a kivonulóban lévő csehszlovák csapatok katonái a helyi szőlőhegyen három személyt agyonlőttek – minderről a Matica nem tesz említést.

Végezetül felhívnánk a figyelmet arra, hogy a Matica slovenskának mind a mai napig komoly beleszólása van a szlovákiai iskolákban zajló történelemoktatásba. Sőt, a történelemtankönyvek egy részét is ez az intézmény nyomtatja – ezek magyar fordításából kénytelenek tanulni Szlovákiában (Felvidéken – a szerk.) a magyar gyerekek.