Megjelent a Trianoni Szemle című folyóirat folyóirat első száma. A negyedévenként megjelenő kiadvány szerkesztői „leglényegesebbnek a szó és írás erejét, jelenvalóságát” tekintik. Az első lapszám egyik figyelemreméltó írását a szabadkőművességről Takaró Mihály professzor közli.
A szerkesztőség tagjai: Raffay Ernő, Takaró Mihály, Zeke Gyula és Veszeli Lajos. Felelős szerkesztő Szidiropulosz Archimédesz, egy görög származású, gyerekként Magyarországra menekült görög tanár és kutató, aki a Trianon-kérdésről könyvtárnyi anyagot gyűjtött.
Az első lapszám egyik figyelemreméltó írását Takaró Mihály professzor közli.
„Magyarországon az 1550/1920-as, Dömötör Mihály belügyminiszter nevével fémjelzett, a szabadkőművességet betiltó rendelet nyomán szó szerint mázsaszámra kerültek elő a páholyok mélyéből szabadkőműves iratok, jegyzőkönyvek, tagnévsorok, egyéb titkos dokumentumok, komplett páholykönyvtárak, valamint a magyar szabadkőművesség sajtóarchívuma. A húszas években számtalan munka jelent meg ezekről az anyagokról, dokumentáltan bizonyítva a szabadkőművesek felelősségét az I. világháború kirobbantásában, az azt követő két forradalom és a magyar nemzeti érdekeket szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyó nemzetközi együttműködésben Trianon kapcsán.
A két világháború alatti magyar társadalmat szinte sokkolta az addig csak sejtett, ám a napvilágra került dokumentumok alapján immár bizonyított tények és cselekmények sorozata, mely magyar szabadkőművesek nevéhez volt köthető.
Mindezen tények és cselekmények megismertetésének betetőzéseként nyilvánosságra került az összes páholy tagnévsora 350 sűrűn teleírt oldalon mintegy 13.000 személy teljes, részletes adataival, a páholy megnevezésével, tisztségviselőinek felsorolásával.
Dr. Somogyi István volt nemzetgyűlési képviselő, ügyvéd 1929-ben megjelent A szabadkőművesség igazi arca című … munkájának II. kötetében a magyar társadalom legjelentősebb szegmenseit vizsgálva részletes statisztikákkal kísérli meg bemutatni, hogy az oktatás, a kultúra, az egyház (különösen is a protestáns vallásfelekezetek), a közigazgatás, a sajtó, az igazságszolgáltatás stb. kulcspozícióit milyen mértékben uralták szabadkőművesek akkoriban. A magyar társadalom minden rétegét, de leginkább a középosztályt váratlanul érték ezek a statisztikák, hisz pl. a szabadkőműves elemi iskolai, középiskolai igazgatók igen magas arányszámára, valamint az egyetemi tanárok ilyen mértékű szabadkőműves érintettségére szinte gondolni sem mert senki.
A fent említett belügyminiszteri feloszlató rendelet indoklásában konkrétan felelőssé teszi a szabadkőművességet a történelmi Magyarország összeomlásáért, valamint a békefeltételek várhatóan tragikus, igazságtalanul szigorú létrejöttéért.”
A szabadkőművesség szerepének megértését nagymértékben segíti A disznófejű nagyúr c. könyv. Ennek szerzője Endrey Antal, jogász, politikus, aki 1948-1989 között Ausztráliában élt, és jogi érdemeiért 1975-ben angol királyi tanácsosi (Queen’s Counsel) rangot nyert. Könyvének 26-27. oldalán így ír:
„A szabadkőművesség a katedrálisokat építő kőművesek érdekvédelmi szövetségeként indult a késő középkorban, de hamarosan egyházellenes irányzatot vett fel, és a 18. század közepére egész Európára kiterjedő, főként a feltörekvő polgári értelmiség, de az arisztokrácia önmagát felvilágosultnak tekintő köreiben is hódító, széleskörű mozgalommá fejlődött. Szellemisége kezdettől fogva okkult ókori misztériumokból és a zsidó Kabbalából merített; a szabadkőművesek ezek meglehetősen zavaros egyvelegéből titkos szertartásokat alakítottak ki, melyekbe sátánista elemek is vegyültek. A felvilágosodás korában ezeket kifelé ugyan deista színezettel leplezték, azt hirdetve, hogy a Mindenség Nagy építőmesterét tisztelik összejöveteleiken, de ez a világszellem nem a keresztények Istene, még csak nem is a zsidók Jehovája volt, hanem az egyiptomiak Ozirisze, sőt sokhelyütt nyíltan Lucifer, a sátán.
Ez a keresztény Európa szellemi alapköveivel merőben ellentétes irányzat és a szervezet titkos volta kezdettől fogva súlyos veszélyt jelentett mindarra, amit az emberiség évszázadok kemény munkájával felépített és szentnek tartott. Igazán világpusztító erővé azonban akkor vált a szabadkőművesség, amikor Adam Weishaupt ingolstadti egyetemi tanár az Illuminátusok Rendjének nevezett, maroknyi elszánt csoportjával a francia Grand Orient nagypáholyba befurakodott, majd ennek tekintélyét és befolyását felhasználva, 1782-ben a szabadkőművesek Wilhelmsbad-i nemzetközi nagygyűlésén az egész mozgalmat irányítása alá vette.
Weishaupt 1748-ban Ingolstadtban, módos zsidó családból született, de fiatal korában kikeresztelkedett és belépett a jezsuita rendbe, ahol magas kiképzést nyert. Pappá szentelése előtt azonban meghasonlott önmagával, és miután a rendből kilépett, az ingolstadti egyetemen lett a kánonjog tanára. 1771-től kezdve tanulmányozni kezdte az egyiptomi és más okkult tanokat, és ezekben egyre jobban elmélyedve, eltökélte magát, hogy a különböző, okkult rendszerek híveit egyetlen hatalmas szervezetben egyesíti, amely az ő vezetésével egy új világrendet fog kialakítani. Öt évig dolgozott ezen a tervén, és végül 1776. május 1-én létrehívott egy kis titkos társaságot, melynek az Illuminátusok (megvilágosodottak) nevet adta. Elképzelése a következő forradalmi koncepción alapult:
1. A monarchiák és minden tekintélyelvű kormányzati rendszer eltörlése.
2. A magántulajdoni és örökösödési rend eltörlése.
3. A hazafiság és nemzeti érzület felszámolása.
4. A család és a házasság intézményének felszámolása.
5. Mindenféle vallás eltörlése.”
A Trianoni Szemle I. évfolyam 1. száma megrendelhető partnerünknél, a Magyar Menedék Könyvesház internetes áruházában.
HunHír.Hu