Raffay Ernő szerint 1989-től 2000-ig legalább fél tucat olyan komoly történelmi lehetőségünk volt, hogy korrigálni tudtuk volna a trianoni békediktátumot, az Antall-, a Horn- vagy az Orbán-kormány akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével beavatkozhatott volna. A Károli Gáspár Egyetem docense szerint a kilencvenes években meglett volna a lehetőségünk arra, hogy a Délvidék visszaszerzésének reményében Horvátország oldalán beszálljunk a délszláv háborúba – a szerbek ellen. Az egyértelmű képleten tovább lépve a történész azt is leszögezi: “Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek”. Természetes, hogy a támadások kereszttűzébe került most Raffay. Még olyan ember is támadja, aki a Magyar Néphadsereg egykori promminense volt, s bármikor odadobta volna az ország férfilakosságát ruszki golyófogónak. De miért fontos most megint ez a kérdés, hogy még az értelmiségi kormányszócső, a Néphazugság is ezzel foglalkozik?

Egy népességében és területében ismét megnőtt országot nehezebben tudnák gyarmatosítani azok, akik pont emiatt gágognak, ha a világméretű igazságtalanság és országcsonkolás egyáltalán szóba kerül. Mert először azt az országot akarják totálisan uralmuk alá hajtani, ahol teszünk egy kapavágást, és feltör a: gyógyvíz. Jó dolog abban áztatni a metéltet, ugye, kedves idegenek és honfitársak? Aztán ha Raffai álma megvalósult volna, lehet, hogy jönne a csetnik, s csettintene.

– Határozottan állítom – szögezi le az Antall-kormány honvédelmi minisztériumának államtitkára (a tortenelem.hu portálnak adott nyilatkozatában, hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket… A történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Ez óriási jelentőségű lett volna, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik. Arra, hogy (politikai) államtitkárként volt-e köze a horvátok fölfegyverzését segítő Kalasnyikov-ügyhöz, ezt mondta: – Utólag már elmondhatom, hogy (…) 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.

– A szerb-magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat tett ki a honvéd vezérkar, s bizonyos alakulatok szóba kerültek arra az esetre, ha valami történik – mondta Raffay. – Beszéltem néhány vezető tábornokkal, hogy mi lenne, ha mi kezdeményeznénk egy ilyen beavatkozást. Támogatták a felvetést. Antall József többször mondta, s kormányülésen is elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy – ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta – a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit “csinálni”. Ennél nem ment tovább.

Raffay arra is kitér, hogy 1992-ben találkozott Vladimir Meciarral, aki köszönés helyett azzal fogadta : “Nem félünk ám maguktól!” Raffay úgy tett, mintha nem értette volna a megjegyzést, de tudta, még nem alakult meg az önálló szlovák hadsereg. Amit kárpátaljai élményeiről mesél, figyelemfelkeltö: “Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek.” Ez azért is hangzik valósághűen, mert a szovjet vezetés Kun Miklós kutatásai szerint még a Nagy-Szovjetunió idején felajánlotta Kádárnak Kárpátalja egy részének visszacsatolását.

Antall a kezdetektől azt hangsúlyozta: katasztrófa lenne, ha Magyarország beszállna a a horvát függetlenségi háborúba. A halála után őt váltó Boros Péter pedig annyira határozottan ügyelt a függetlenség megőrzésére, hogy azt szerette volna, ne magyar hidászcsapatok utazzanak a mostari híd újraépítésére, hanem a Hídépítő Vállalat munkásai.

– Azzal törődtünk, hogy ne sodródjon át hozzánk a háború – idézte föl az 1991-es évet Raffay állításainak tükrében Lőrincz Kálmán, a Magyar Hadsereg akkori parancsnoka. – Ez sem politikai akaratként, sem vezérkari ötletként nem fogalmazódott meg. Ha Raffay tud ilyenről, miért nem mondja meg világosan? Több elrugaszkodott eszmefuttatást olvastam az időszakról. Megkérdeztem magamtól, vajon akkor hol voltam, hogy nem hallottam róla? A honvédség különös időszakát élte a kilencvenes évek elején. Az volt a feladatunk, hogy a nemzetközi megállapodások értelmében a támadó típusú hadsereget védelmi típusúvá alakítsuk át. Megtörtént. Álmokkal már akkor sem foglalkoztunk. Szóval ez a hű globalistává vedlett csicska a hadsereg leszerelésével foglalkozott akkor, amikor a támadásra kellett volna felkészítenie.

A Kalasnyikov botrány 1991 januárjában robbant ki, a szerb televízió leleplező felvételeket mutatott be Magyarországról horvát területekre vitt fegyver- és lőszerszállítmányokról. A Technika Külkereskedelmi Vállalat 1990 októberében ugyanis megállapodott a jugoszláv Astra Fegyverkereskedelmi Vállalattal a horvát rendőrség részére tízezer géppisztoly leszállításáról. Ez az 1,8 millió dolláros üzlet kellett ahhoz, hogy Horvátország megtegye a függetlenség felé az első katonai lépéseket. Az ügyhöz kapcsolódik az “új magyar demokrácia” első parlamenti kivonulása: a zsidó származású Bossányi Katalin MSZP-képviselő, véres szájú cionista és magyargyűlölő interpellációt intézett az ügyben a külügyminiszterhez. Jeszenszky Géza válaszában arról is beszélt, hogy szerinte a nemzeti érdekeket a legjobban a politikai jobboldal képviseli, mire az MSZP-frakció kivonult a T. Házból. Az antalli másik fő hiba, a média cionista kézbe való átjátszása most produkálta az első nagy csapást , és mutatta meg, hogy itt csak csillag, s nem rendszerváltás volt. A profi “balos” újságírók és médiumok hada támadta ezerrel a hebegő-habogó, megmukkanni sem bíró makogó megalkuvót, Jeszenszkyt, a jobboldal kezében lévő alig sajtó nem tudta ezt ellensúlyozni. Bohócot csináltak a bohóc Jeszenszkyből tényleg, aki megroppant, és a magyar kormány leállította a fegyverügyletet.

Kevesebb infó van az Orbán-kormány idején történtekről, pedig ez időben is közelebb áll hozzánk. A Jugoszlávia elleni háború előtt pár héttel tuszkolták be gyorsan hazánkat a NATO-ba. Orbán kiköthette volna: csak Délvidék visszaadása esetén nyitja meg a magyar légteret a NATO gépek számára, engedélyezi az országon keresztüli szállításokat, és a taszári amerikai bázis létrehozását. Ezek elmulasztása olyan horribilis nagyságrendű többletkiadást jelentett volna az amiknak és a szövetségeseiknek, hogy simán odaadták volna azt, ami nem az övék.

HunHír.Hu – nol nyomán

HunHír.Hu