Hál Istennek csillapodni látszanak a kedélyek, hiszen egyre több bizakodó, optimista, és ami a legfontosabb, objektív megkeresést kapok Székelyföldről. Az ottaniak indulata természetszerűleg érthető, a 84 éve rabigában tengődők számára késdöfésnek is beillett a csonka országi társadalom szutyok részének embertelen és hazafiatlan hozzáállása, de csak a remény hal meg utoljára.

Másfél millió igennel voksoló a társadalom egy jelentős szelete, és ha ez az embertömeg alulról kezdeményezve egy önálló politikai alakulatot hozna létre, a felemás jelenlegi parlament megkerülhetetlen és meghatározó politikai erejévé válhatna. Azok, akik most szívre tett kézzel, és minden pátosz nélkül kimondva könnyező szemekkel ostorozzák magukat, a jelent, és tekintenek megvetéssel a nemzetárulókra, több politikai tömörülés tagjaként, vagy szimpatizánsaként húzták be az igenre ikszet.

Az egy tábor-egy zászló elve azért sem érvényesülhet, mert itt is és ezáltal is bebizonyosodott, hogy nem lehet egy akolba terelni az irredentát a kozmopolitával, a tutyimutyi habozót az elkötelezettel, a hiteles történelmet ismerőt a finnugor elméletet vallóval. A jószándék, az emberiesség és a jelenlegi határainkon túl élők iránt érzett szeretet lehet egy érzelmi alap ahhoz, hogy az igenre voksolók azt mondják: határozzunk meg konkrét célokat, köztük alapmotívumaként a nemzetegyesítést a lehetőségek keretein belül. Erre alapozzunk kül- és belpolitikát, viszonyulást az úgymond szomszédok irányába, rakjuk le egy egységes, az elszakított véreinkre is teljes figyelmet fordító nemzetpolitika alapjait, követeljünk új Alkotmányt.

Örvendetes és bíztató, hogy odaát azért csitulnak a dühös hangok, és megértik véreink a legfontosabbakat: azokat hoznák kellemetlen helyzetbe, ha eldobnák őket maguktól, s keserű szájízzel távoznának a későbbiekben Erdélyből, akik évente többször is ellátogattak hozzájuk. Az igent mondók nyolcvan százaléka biztosan abba a körbe tartozik, aki Erdélyben tölti a szabadidejét, keresi a gyökereket, a közös múltat, annak tárgyi emlékeit, fontos számára az emberi kapcsolattartás. A nemmel szavazók nagy többségének halvány sejtelme sincs arról, hol van Erdély, vagy létezik Székelyföld, milyenek az ottani viszonyok. A szülőföldön való megmaradást is veszélyeztethetné, ha megszűnnének az anyaországiak utazásai, hiszen a székelyföldi turizmus nagyobbrészt a magyarországiakra épül, és megint csak nyomatékosítani kell, akik már jártak és járnak Erdélybe, Erdélyért és az erdélyiekért tették mindezt, és éppen ezért is szavaztak igennel.

A legtöbb információ a népszavazással kapcsolatos reakcióról természetesen Erdélyből, illetve a Székelyföldről érkezett. Nem feledkezhetünk meg viszont délvidéki testvéreinkről sem, akik élet-halál harcukat vívják a szerb megszállókkal, és őket talán még jobban érintette az anyaország mosott agyú, kisstílű szerencsétlenjeinek tiltó szava. Kevesen vannak magyarok a Délvidéken, és az ottani politikai helyzet függvényében még azzal is szembesülniük kell, hogy legfőbb vezetőjük, a szerbekhez dörgölőző Kasza egy olyan hiteltelen kaméleonpolitikus, aki most ugat ugyan veszett kutya módjára, de egy tál lencséért odadobná őket. Reménykedjünk, hogy szabad lesz a Délvidék, reménykedjünk, hogy gondolkodnak, átlátnak a szitán a székelyek és úgy lesz, mint régen volt. Sajnos, jelenleg a régen csupán pár napot jelent.

Senki se feledkezzen meg arról, hogy mennyi magánember gondolta úgy, hogy valamit tennie kell a kampányban. Elkötelezettségből segített szívvel, lélekkel, erővel, anyagiakkal. A www.kettosallampolgarsag.hu köré csoportosuló civilek információnk szerint a jövő pénteken egy csendes, méltóságteljes demonstrációt terveznek a Kossuth térre, hogy jelezzék testvéri szeretetüket a jelenlegi határainkon túl élőkkel szemben. Nem önjelölt vezérek, semmiből előjött hőbörgők politikai fóruma lesz ez, hanem az ember emberségének és szeretetének kimutatása. A www.kettosallampolgarsag.hu honlapot szerény kis eszközeivel természetesen segíti a Rockszerda is.

2004. december 09.

G. Kirkovits István