Az Új Magyar Gárda augusztus 22-ei, szentendrei avató ünnepségén feltűnt egy gárdista, aki énekhangjával is emelkedetté tette az egyébként is méltóságteljes eseményt. A fiatalember a Hazám, hazám című áriát énekelte a Bánk bánból. A HunHír.Hu megkeresésére örömmel osztotta meg gondolatait és személyes érzéseit, s villantotta fel a leplet önmagáról. Kisinterjú Tóth Dávid Balázs gárdistával.

A 27 éves “daloló gárdista”, Tóth Dávid Balázs Balassagyarmaton született, ahol a helyi Szent Imre Keresztény Általános Iskola után szintén a helyi, Balassi Bálint Gimnáziumba járt, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen próbálkozott információs technológiával, de végül egy gazdasági főiskolánál kötött ki, ahol jelenleg végzős hallgató. Négy éve énekel művész családjával, no és persze gárdista.

Mi késztet egy fiatalembert arra, hogy komolyzenével foglalkozzon egy olyan időszakban, amikor az üdítő kivételektől eltekintve mindenféle “könnyedebb műfaj” felé fordul ez a korosztály?

Édesanyám énekes, édesapám hegedűművész. Mind a ketten zenetanárok, így nem volt kérdés, hogy a zenei vonalat én is kövessem-e. Már fiatal koromban elkezdtem hegedülni, majd áttértem a zongorára, amiből sikeresen kijártam a hat osztályt. Ezek mellett pedig édesanyámtól folyamatosan vettem az énekórákat, mígnem közel 6 év énektanulás után eljutottam arra a szintre, hogy a családi vállalkozásba is beszálljak. Kis családi együttesünk zenei palettáján megtalálható mindenfajta műfaj a gyermekdaloktól, musicalektől kezdve az egyház- és komolyzenén át, az operáig. Fő profilunk mégis inkább az operett, amivel már az egész ország területén, sok helyen megfordultunk. Ide s tova már négy éve énekelek a színpadokon. Nagyon szeretem.

Egy “régi klasszikus” fiatalok általi tolmácsolása elementáris hatást válthat ki a hallgatókból. Érezted ezt a gárdaavatón?

Igen, éreztem. Bár a hatás nagy részét magának a műnek lehetett köszönni, de azért mindent elkövettem, hogy a „tolmácsolás” a legjobb legyen. Ezt az áriát már sok helyen énekeltem. Úgy gondolom, hogy a mai helyzetben az ország minden részén aktuális lehetne, de az Új Magyar Gárda avatójánál jobb alkalmat nem találni, egy ilyen mély mondanivalóval rendelkező ária eléneklésére. Úgy gondolom, bármely énekesnek nagy megtiszteltetés lett volna, hogy elénekelje, de nekem különösen, hiszen nem meghívott előadóként voltam ott, hanem gárdistaként. Talán azért is volt ilyen a hatása, mert egyenruhában voltam. Nagyszerű érzés volt ilyen nagy és mélyérzelmű tömegnek énekelni és rendkívül jólesett, hogy többször is visszatapsoltak.

Ezúton szeretném megköszönni minden magyar nemzettestvéremnek, aki személyesen és lélekben ott volt, hiszen nélkülük nem tudtam volna ekkora odaadással énekelni. Köszönöm. (Remélem, a szemben felsorakozott rendőri alakulatok jól hallották és értették a szöveget. Talán elgondolkoznak azon, hogy mennyire hasonlít a mai és az akkori helyzet, és hogy akkor mi lett a vége.)

A szó veszélyes fegyver, az ének még inkább az, hiszen a legjobban tud lelkesíteni és kitartásra buzdítani.

Ezzel egyetértek. Sokszor tapasztaltam már, hogy a közönség soraiban olyan emlékeket idézek fel, vagy olyan érzelmeket váltok ki, amit szóval nem lehetne. Ilyenkor énekelni is nagyon nehéz, mert az érzelmek átszállnak az énekesre is. A legjobb példa erre a kishúgom. Anyák napi rendezvényen nem tud énekelni, mert elérzékenyül. Vagy vegyük alapul a nemzeti Himnuszunkat. Ha csak elmondanánk a szövegét, nem lenne akkora, mély érzelmeket kiváltó hatása, mint amikor énekli valaki. És a hatást csak fokozza a zenei kíséret. Szóval igen. Nagyobb hatása van az éneknek, mint a szónak. Nem csak annak, aki hallgatja, hanem annak is, aki énekli.

Lesz-e fellépés további rendezvényeken, erősíted-e a gárda hangját a te hangoddal?

Az időm sajnos eléggé szűkös, de amennyiben felkérést kapok akár a gárda, akár a Jobbik részéről, természetesen próbálom az időmbe beszorítani. Boldog lennék, ha a szolgálataimmal az igazi nemzeti oldalt erősíthetném.

Minden alakulat életében, amely egy kicsit is kapcsolódik a hazához, a honvédelemhez és a rendhez, fontos szerepet kapnak a menetdalok. A katonák nem véletlenül énekelték ki magukból örömüket, bánatukat.

Természetesen már megfordult a fejemben a menetelés közbeni éneklés. Ennek hiányát már sok civil is jelezte. Én személy szerint örülnék neki, hiszen nem csak a menetelés egységességét segítené elő, hanem erősítené az összetartozást és jó hangulatot, bátorságot keltene. Vannak azonban olyan bajtársaim, akik nem szívesen énekelnének, amit persze el kell fogadnunk. Én csak remélem, hogy az egész állomány úgy menetel majd végig az új kormány beiktatásánál, hogy közben énekhanggal zengi be egész Budapestet!

Székely Virág – HunHír.Hu