1988-89-től minden kulcspozíció, vagyon, erőszakszervezet, média stb. birtokában – a volt kommunisták voltak abban a helyzetben, hogy az ún. (spontán) privatizáció révén eladják az országot. A főkolomposok közül néhány: Németh Miklós, Horn Gyula, Békesi László, Kovács László, Bokros Lajos, Nagy Sándor, Suchmann (Suchmann) Tamás, Szekeres (Fuhrmann) Imre, Medgyessy Péter, Hámori Csaba, Nagy Imre, Vitányi Iván, Csepi Lajos.

Megjegyzések a Rózsadombi-egyezmény egyes pontjaihoz

6., 7., 9., 10., 16.

1988-89-től minden kulcspozíció, vagyon, erőszakszervezet, média stb. birtokában – a volt kommunisták voltak abban a helyzetben, hogy az ún. (spontán) privatizáció révén eladják az országot. A főkolomposok közül néhány: Németh Miklós, Horn Gyula, Békesi László, Kovács László, Bokros Lajos, Nagy Sándor, Suchmann (Suchmann) Tamás, Szekeres (Fuhrmann) Imre, Medgyessy Péter, Hámori Csaba, Nagy Imre, Vitányi Iván, Csepi Lajos, … stb. Ezek után az elődeink, az apáink/anyáink és a mi magunk által előállított javak zömét hatalmas júdáspénzért kiárusították a külföldi rablóprivatizátor hiénáknak (jól fizető menedzserállások „risztelése”, stb. fejében)

És ezt a pénzvilág által is megzsarolt, erőtlen MDF hagyta…
A gátlástalan külföldi rablóprivatizátorok (az új tulajdonosok) a nemzeti javainkat kiárusító „elvtársakat” tették meg menedzsernek (igazgatónak), helytartónak a privatizált (ellopott) üzemek, gyárak, cégek, intézmények, tsz-ek stb. élére. A párttitkár, a munkásőr stb. lett a jó szakember a kapitalizmusban. A kiárusítás mellett megmaradt vagyont pedig saját maguk rabolták el az elvtársak. Jóval több, mint 20 000 milliárd Ft (kb. 4 évi költségvetésünk) tűnt el a kezükön. Mégpedig privatizációs, olajmaffiás, gabonamaffiás, bankkirablásos (Posta-bank, Agro-bank stb.) és egyéb más, „lehet, hogy nem erkölcsös, de törvényes” technikákkal (ahogy Horn Gyula mondta). És, hogy az előzőeken kívül név szerint még kik? Nos pl. Csintalan Sándor, Máté László, Hujber István, Leitinger (Leitinger) Tamás, Györgyi Kálmán!!! Várszegi (Weisz) Gábor, Kunos (Kohn) Péter, Fekete (Schwarz) János, a ma már 45-50 milliárd dollárnyi eladósodásunk hazai „intézője”, Pető (Petschauer) Iván, Kis (Klein) János, Magyar (Ungár) Bálint, Demszky (Deutsch) Gábor, Bauer (Braun) Tamás, Surányi (Steimann) György, Princz (Prinz) Gábor, stb.

Ők, és sok-sok társuk azok, akik a gyarmati lét peremére taszították az országot. Ráadásul nélkülük – azaz a vörösbolsevizmus, majd a liberálkapitalizmus nélkül – ma is kb. ott tartanánk, ahol Ausztria (azaz a Nyugathoz viszonyítva ott, ahol 1945 előtt).

És mindezek tetejébe jön még a részben szociálliberális és főleg külföldi kezekben lévő bankok ma is folytatódó gátlástalan szabadrablása. És az ADÓSSÁGSZOLGÁLAT!

11., 20. És minket, magyarokat ki véd meg a médiabeli, bankbeli, egyéb ellenségeinktől? És KI KÁRTALANÍT ÉS MIKOR, A XX. SZÁZADI ISZONYATOS VESZTESÉGEINKÉRT???

A. A cikk egy 1992-es (!) amerikai emigrációs újságból származik (Magyarság). A leírtak hitelességét nagymértékben alátámasztják a dátumok: amit a nép többsége – a szociálliberális média hazudozásai és agymosása következtében – csak jóval később ismert fel, vagy még ma sem, azt ez a cikk már 1992-ben leírta. A hitelességet a legfőképpen az igazolja, hogy minden így történt…
B. A szoclib hordák (az MSZP, az SZDSZ, a médiájuk, a bérenceik, Göncz Árpád, stb.) mérhetetlen arroganciáját, pimaszságát, országkirablását, harácsolását is a paktum szellemiségére vezethetjük vissza:
• Az MSZP-SZDSZ-esek már 1989 óta tudták, hogy ők büntethetetlenek!!! Lásd 6. 7. 10. 11. 20.
• Mert ők a nemzetközi pénzvilág globalizmusának a kiszolgálói (mint szocialisták, liberálbolsevikok, élősködő termeszhangyák, „üldözöttek”, stb.) Az MSZP+SZDSZ számára se Isten, se erkölcs, se család (Bokros-csomag), se haza, se hagyományok, se magyar, se… Alapelvük, „erkölcsük” lényege: „Tiéd az ország, magadnak lopod!” „ Az MÁS, ha mi lopunk, hazudunk, gyilkolunk”! Nos, akkor szerintünk: a másság takarodjon MÁSHOVA!
C. A paktum, illetve annak következményei (1989-2002), és még tovább is a liberális Nyugat újabb ajándéka a magyaroknak a XX. Században Trianon (1920), Párizs (1946), és a magyar forradalom (1956) leverésének tétlen végignézése, valamint az iszonyatos eladósítás (1974-től) után
D. „Istené minden dicsőség, és csak nála az irgalom”…

Folyt . köv.

HunHír.Hu