A magyar társadalom teljes szétzúzásának célját ismerjük. Módszereit, s a végső pusztulásba vezető események látható jeleit kötelességünk megnevezni.

A megosztás módszertana

A Nemzet egységének megteremtését, a társadalmi rétegek közötti ellentét életbenntartásával akadályozzák meg. A hazaszeretet, büszkeség, az egészséges patriotizmus, mind-mind szégyenletes, üldözendő fogalom. Nemzeti szimbólumainkat, évezredes jelképeinket megcsúfolják. Csúsztatással, más általuk pénzelt és koordinált nemzetinek beállított, de céljaiban számukra kedvező csoportosulásokkal kapcsolják össze (nyilas párt – Árpád-sáv). A gyűlöletkeltés eme magasztos eszmék iránt, a média feladata. Ösztönös táptalaja a félelemnek, mely a csalódott rétegek számukra hazugságban láttatott valósága. Fenntartását az állandósult negatív morállal, „gyilkos” hírekkel biztosítják. A félelem és az irigység alantas ösztönein, olcsó vágyak kielégülésén a globális világ multicégei osztoznak.

A Nemzet testén élősködő parazita réteg, elbújva a bábarcú cselekvők mögé, hatalmát egyféleképpen tarthatja meg, ha a Nemzet egységesítését megakadályozza.

A társadalmi rétegek szembenállását fenntartó intézkedések

Titkos operatív intézkedések, felhasználva a periférikus, törvényen kívüli, de a törvény révén eltartott rétegek keltette állandó fenyegetettséget. Törvényesnek propagált erkölcstelen, és az alapvető emberi normákkal összeegyeztethetetlen, a bűnözőnek jogot adó jogrendszer, csak tovább mélyíti a zavart a társadalom passzív rétegeiben. Cselekedni fél, de a tarthatatlan helyzetében a feszültségét a szembenálló táboron vezeti le (legalábbis szóban).

A hatalmát-(gondolván) kezében tartó hivatalnok réteg hereként élősködve, szipolyozza eltartóit, s miden alkalmat megragad arra, hogy a félelmen alapuló törvényei révén az adózó polgárokat fenyegetettségben tartsa. A mai magyar torz társadalom fennmaradásának kötőereje a félelem, miden és mindenki iránt. A hatalmi szervek, a civil és jog szerint „számozott” társadalom biztonságérzetét, hátulról elrendelt akciókkal zavarják meg.

A múlt árnyaként elfeledtetett, de máig létező, Hazánkat megsemmisíteni hivatott Kisantant utódállamok szerepe a gazdaságra

Minden, Magyarországot egységbe tömörítő csoportosulást lejáratni, gazdasági tendereken a bábkormány segítségével a legtöbb lehetséges kárt okozni, nemzetközi fórumokon minden lehetséges eszközt megragadni a bűnös nemzet ideológiájának fenntartására, meghamisított történelmi és agresszív propaganda eszközökkel stb.

A lelki betegségek kihatása a Nemzet egészségi állapotára

A rohamosan mélyülő morális válságban, a meggyengített társadalmi önfenntartó életösztön, állandósult influenzajárványokhoz vezet. Időset és fiatalt egyaránt támadó rákos daganatok hetek alatt pusztítanak válogatás nélkül. A közegészségügy a sikerágazatokra korlátozódik. A„menthetetlen” betegeket magukra hagyják.

Ebben a játszmában mindenki magára maradhat. A szétzilált, bekerített, cselekvésképtelen nemzettest már nem tudja megvédeni magát…

A Nemzeti oldal felelőssége

Az ősi egységes föld elvesztése, a hazugsággal való cselekvésképtelen együttélés, szorongó, be nem teljesülő vágyképeket teremt. A külső elismerés hiánya, a régmúlt nagyságát mai korba behelyettesítő, álomvilágot teremt, melyben a cselekvést dicső Ősök végzik. A hamis felsőbbrendű tudat, alázatot nem ismerő világot teremt, melyben a régmúlt dicső csatáit, fél világot uraló kultúra képregékben felvillanó képeit sírva magyarázza, s tort ül az elveszett ősi nagyság fájdalmán.

Hétvégi „próféták” értelmezik a dicső múlt nyomait, pótcselekvésként, a lekötött Nemzeti tetterő szakértővé és meg nem értett, keserű valósággá álmodja magát. Ez a keserű valóság, mely a gyűlölet magját hordozza, csak sokkal körmönfontabban. A szívre hatva , a nacionalizmus vizével locsolva áthatolhatatlan falakat emel, Nemzetünk egysége közé.

Őseink átörökítve az eredő tudást, nyelvünkben, szívünkben teljes világképet hagyományoztak ránk. E világkép teljes, Szívvel látható és élhető világot teremt, harmóniában Fölanyánkkal.
Mi az, ki az, ami minket ebben megakadályoz?

Szentimrey Gábor – HunHír.Hu