Egy éve, hogy a hazudós és képmutató miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc által korábban elmondott, majd a hatalom megtartása érdekében nyilvánosságra hozott szociálliberális gyűlöletbeszéd hatására egy spontán tüntetésből a magyar történelem részévé vált esemény lett. Szeptember 18-án forradalmi helyzet alakult ki a televízió székházánál, és a megmozdulásban résztvevők közül többen most is börtönben vannak. Őt a spontán megmozdulás hősei, de vannak olyanok, akik rátelepedtek erre a napra.

Vajon vitt-e valaki csomagot a beszélőre annak a fiatal rendőrnek, aki beállt a tévészékház ostromlói közé, vagy kapott-e jó szót, bíztatást az a határőr, aki szintén részt vett a spontán akcióban. Lehet, hogy tényleg voltak provokátorok, akik az első lépéseket megtették, de a tömeg, a láncait levetni akaró tömeg mára már nyilvánvalóan a társadalom minden rétegét felölelte. Legkönnyebb csürhézni, futballhuligánozni, és egy kézlegyintéssel elintézni azokat, akik ott már nem bírták tovább az állandó megaláztatást, a magyarság értékeinek porba tiprását, és azt a flegma arroganciát, amelyet a magukat kiválasztottnak vélők oly gyakran kimutatnak.

Azok közül, akik ott harcoltak a hatalommal és nem az átlagrendőrrel, aki talán azt sem tudta, hogy hol van, de ellenség lett, mert a hazug, idegenszívű kufárhatalmat szimbolizálta, nem az egyenruhásra támadtak, hanem a fajankó kinyújtott csápjára, s parancsra ők ezt személyesítették meg. Az éjszaka elmúlt, a következményeket ismerjük, leginkább október 23-át, és most ott tartunk, hogy bizonyos körökben épp az a történet játszódik le, ami 45 után és 1989-ben. Az elsőkor mindenki partizán volt, a másodikkor mindenki antikommunista lázadó, most meg mindenki azt mondja, hogy hát igen, ott voltunk a Kossuth téren, és a tévészékház előtt.

Ezzel még nem is lenne baj, mert jelent valami ideológiai azonosulást talán, viszont annál nagyobb problémát jelent a tévéostrom romjain hirtelen felbukkanó, semmiből jött megmondóemberek, főparancsnokok, ideológiagyárosok, beszédkényszeresek és forradalmat imitálók száma. Ők nem voltak ott a tévénél, de valami belső torzulásból vezérnek, főnöknek, igazlátónak képzelik magukat, és hülye manővereikkel, beszólásaikkal és megnyilvánulásaikkal jól szolgálják a hatalmat, és maximálisan kielégítik a szociálliberális médiát.

Szeptember 18-a csak egyszer volt, mert az a nap tiszta volt, spontán és a történések szereplői által önzetlen, összefogó, és végre valami egységet mutató. Akkor nem azzal kezdődött az egész, hogy tüntetünk és felállítunk egy színpadot, hogy aztán jó szándékú antipolitikusok és habókos ideológiagyárosok mellett az önjelölt vezérek is megszólalhassanak. A rendőrséget azóta közpénzből iszonyúan felfegyverezték, megkapták a tömegoszlató kiképzést, s most ők nyugodtan várnak. A vakvilágba beszélők meg tudják, bármit is mondanak ma, holnaputánra úgyse emlékszik rá már senki.

G. Kirkovits István – HunHír.Hu