Ha a vöröset és a kéket ügyesen vegyítjük, lila színt kapunk. Ilyesféle volt például a Dózsa, a rendőrcsapat színe. Most már azt is tudom, miért. Azért, kérem szépen, mert ha jól összevernek valakit, annak nyomai először lila színben pompáznak. Később, mikor már gyógyul a gumibot, vagy a vipera okozta duzzanat, akkor zöld is lesz, meg sárga, de ezt a rendőrök ritkán látják, mert rendszerint addigra már elengedik a pácienst.

Ez a lila szín egyik (meta)fizikai vetülete.

A másik sokkalta borzasztóbb és feltehetőleg csak Magyarországon létezik. Ez pedig nem más, mint a szocialista vörös és a liberális kék keveréke, a méreg-lila. Most ezzel festik az országot, mérgezik a népét.

Bekukucskálva a boszorkánykonyhába, láthatjuk, amint a fő mágusok keverik a szert, próbálgatva az arányokat, melyikből mennyi a leghatásosabb. No, még egy csipetnyi kéket,
ettől megszűnik a kötelező sorkatonai szolgálat. A Vörös Mágus először értetlenkedik, aztán a fejéhez kap, mert rájön, hogy milyen jó lesz ez a jövőben. A katona-zöld ugyanis megbízhatatlan szín, rosszul és ritkán keveredik a lilával. Megesik, hogy inkább a piros-fehér csíkok mögé sorakozik…

Sok, még mindig sok a vörös, ármánykodik a Kék Varázsló és lopva még egy adagot szór a kutymalékba: ettől szépnek látjuk a másságot. Nemcsak elfogadjuk, az kevés: parádézunk is neki!
A Vörös Varázsló vakargatja a fejét, ezt sem érti.
– Nézz csak ide! – szól a társa – most szórok egy fél maréknyi kéket: művi meddővé tétel!
Szórok még egy fél maréknyit: gyerekpornó! Érted már? Úgy látom, hogy nem.
Gondolkozz, bajtársam a méregkeverésben! Mit szeretnél? Azt, hogy a nép lenyelje ezt a fokozatosan adagolt mérget, hogy elérjük a végső célt: se nyugdíjas, se fiatal, se beteg, se egészséges magyar ne maradjon ebben az országban. Na látod! Most adagolok még egy kicsit ebből, és hopplá: egészségügy tönkretéve, iskolák bezárva!

A Vörös Mágus aggodalommal teli pillantásokat vet a közös lombikban fortyogó méregre, és kénytelen megállapítani, hogy az bizony lassan már szabad-kék, nem is lila.
Szóvá tenni mégsem meri, hiszen a Kék Varázsló egy réges-régi boszorkányfamília leszármazottja, jobb vele nem kikezdeni.

De a Vörös Mágust sem olyan fából faragták, megrázza magát, mégiscsak ő a Főnők! Rászól méregkeverő kollégájára, hogy csak kéne ebbe a varázsitalba egy kis vörös, mert ezt a nép nem fogja lenyelni, olyan undorító a színe.

– Jól van – röhög kajánul a Kék méregkeverő. – Szórjál bele egy kis vöröset…

A Vörös Mágus szórja, marokszám szórja a vörös festékport: megszorítások, reálbércsökkenés, munkanélküliség, lakásadó, kormánynegyed, hazugságok, a társadalom szétszakítása, népharag, tüntetések, október 23-a… És ekkor megtörténik a Csoda: a lötty hirtelen a legszebb rendőr-lila színben tündököl! Majdnem úgy, mint régen.

– Csuda egy vörös festéked van neked, cimbora!- tetteti az álmélkodást a Kék Varázsló, aki tudja, van abban a vörösnek hitt festékben már épp elég kék így is.

– Igen ! – szól büszkén a Vörös Mágus és kihúzza magát. Lelki szemeivel a múltba réved, úgy kiáltja büszkén: őseimtől örököltem!

pig@ – HunHír.Hu