“Drága Dr. Papp Lajos professzor Úr! Őseink szent nevére kérem, vállalja el a vezér szerepét! Ön az alkalmas személy erre a feladatra a mai Magyarországon. Akik ott voltak a színpadon, mind, egytől egyig, hiteles személyek. Mindenki erről beszélt a mise után. Önök azok, akik elindulhatnak azon az úton, hogy maguk mellé állítsák az ország magyarérzelmű értelmiségeinek színe-javát” – írja olvasónk HunHír.Hu-hoz eljuttatott írásában.

Talán azzal kezdeném, hogy én egy egyszerű, hétköznapi magyar ember vagyok. Egyik napról, a másikra élő kényszervállalkozó. Ezzel a fejjel gondoltam végig mindazt, ami ebben az országban, az elmúlt pár hétben lezajlott. Kezdetektől ott voltam a Kossuth téren, majd legvégül a Hősök terén, nov.5.-én. Itt fogalmazódtak meg bennem azok a dolgok, melyeket most le kell írnom.

Az lett számomra világossá, hogy a Kossuth-tériek azok, akik ma, egyértelműen követelik nem csak a nemzetrontó hatalom távozását, hanem Magyarország erkölcsi, morális megújulását. A legnagyobb ellenzéki párt sajnos, csak köntörfalaz. Becsapta saját választóit is. (Kezdetben vala, az egész kompánia távozását követelték. Majd a Kossut térre vonulva napról napra, egyre lejjebb adták. Lásd, a szónokaik szövegét:
/Gyurcsánynak, Kókának és Veressnek mennie kell./ Követekező napon már arra kérték az MSZP-t, hogy /válasszanak maguk közül új miniszterelnököt. /Utolsó napon már, együtt akartak menetelni a baloldallal. Ezután következő napon pedig lesunnyogtak a Kossuth térről, pedig okt. 23.-ig le volt foglalva nekik e hely. Amikor erre emlékeztettem egy odajáró Fideszest, akkor pislogott néhányat jó mélyen, majd azt mondta: Jé! Tényleg! Ezt észre sem vettem.)

Okt 23.-án odáig merészkedtek az elvakult Fideszesek, hogy csőcselék provokátoroknak nevezték azokat, akik a rendőri ruhába bújt fenevadak elől kerestek menedéket az Asztóriánál. Én viszont láttam jó részüknek a színeváltozását akkor, amikor kiderült, hogy innen már nem tudunk menekülni sehová, mert záporozni kezdtek a gránátok és mindenki prüszkölt és könnyezett. Elég volt átesni két ilyen rohamon ahhoz, hogy rájöjjenek: az ő vezérük rosszul gondolja, hogy ezeket szép szóval el lehet távolítani a hatalomból. Híveik nem veszik észre, hogy nem is gondolják ezt olyan komolyan. Annyi a nemzeti érzés bennük, hogy ha a vezér azt mondja, hogy zászlókat ne hozzatok november 4.-én, akkor nem is hoznak. (S ha március 15.-én azt kérik, hogy kokárda helyett a fehér szalagjukat tegyék ki???)

Egyet biztosan látok: Mi vagyunk a szittya fajta! A Kossuth-tériek az Árpád népe! Mi énekeljük a Himnuszt, a Szózatot, a Székely-Himnuszt és a Boldogasszony Anyánk-at. Mi vettük közfelkiáltással – megvalósítandó programjaink közé, hogy gyermekeink, unokáink, az anyatejjel szívják magukba az egészséges nemzettudatot, s hogy az iskolákban igaz magyar történelmet tanuljanak! Mi, a Kossuth-tériek ragaszkodunk makacsul ahhoz, hogy söpörjük ki az országot megrontó sztálinista alkotmányt és helyezzük vissza legfőbb közjogi méltóságba a Szent Koronát, mint egyetlen nemzetmentő tant. Attól tartok, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak és követőinek, ez egyáltalán nem fontos! Nekik csak az a fontos, hogy megmaradjon e marakodásra épülő politikai struktúra, melyben 4 évenként mindíg fel lehet heccelni és egymásnak ugrasztani a nemzetet.

Mert jó, ha mindenki tudja: a politika a hatalomról, illetve annak megszerzéséről szól. Ez azoknak fontos, – a politikusokon kívül – akik a holdudvarban helyezkednek el. Ezek pedig azok a vállalkozók, akik a saját párjuktól (annak hatalomra kerülésével) hatalmas állami megrendeléseket kapnak. Az összes többi ember mindkét oldalon, az állideológiákkal becsapottak közé tartoznak, akik csak arra jók, hogy az országos szavazó létszám, minél nagyobb legyen.

Mi nem ezt akarjuk! Ebből elég volt! S lám, mire vetemedik mindkét oldal? Igen! Mindkét oldal randalírozóknak becsmérli azokat, akik vehemenssen tiltakoznak a szabadságjogok eltiprásáért, hazánk lekurvázásáért, népünk kisemmizéséért, teljes kifosztásáért. Őket lövöldözték fejbe, őket üldözték utcáról utcára a könnygázgránátokkal.
Ők mentek el misét hallgatni a Hősök terére is! Itt fogalmazódott meg az én imám is.

Teljesen spontán – amikor vége lett a misének – kis csoportunkkal elmentünk az ismeretlen katona sírja elé, hogy imádkozzunk minden hősünkért. Akkor vettem észre, hogy pont szembe állunk hét vezérünkkel, középen Árpád fejedelmünkkel. Az imáink értük is szóltak: De szóltak Álmosért, Emeséért, Attila nagykirályunkért, Kathar kánért, Hunorért és Magyarért. És én lelkemben éreztem a kemény Árpád símogatását.

Az a Kossuth-tériek nagy baja, hogy nincs egy olyan vezér, aki a spontán imánk alatt, velünk nézett szembe a lováról. – Aki Isten és népe előtt is minden tekintetben kiállta a próbát. Annak pedig semmi értelme tovább, hogy eljárjunk bárhová elskandálni, hogy “monnyon le! monnyon le!”, aztán a további célok ismeretének hiányában hazamenjünk. Elég volt már az önjelölt senkik, önkasseroló súlytalan személyek marakodásából, akik mindenféle bizottságokat alakítanak, hogy azokból ki tudják egymást paterolni, pedig még nincsenek is hatalmon.

Drága Dr. Papp Lajos professzor Úr!
Őseink szent nevére kérem, vállalja el a vezér szerepét! Ön az alkalmas személy erre a feladatra, a mai Magyarországon. Akik ott voltak a színpadon, mind, egytől egyig, hiteles személyek. Mindenki erről beszélt a mise után. Önök azok, akik elindulhatnak azon az úton, hogy maguk mellé állítsák az ország magyarérzelmű értelmiségeinek színe-javát. – Mert ebből a mozgalomból ők hiányoznak a legjobban. A kezdő csapatba feltétlenül meg kell hívni Dr. Bakay Kornélt, valamint a Kossuth-téri felszólalók közül Pitti Katalint, Dr. Drábik Jánost és Usztics Mátyást is. Ez már egy erős kezdőcsapat lehet.

A Gyurcsány-kormány megbukott. Már csak a távozásának a dátuma kérdéses.
Éppen ezért, minél előbb alakítsanak egy olyan pártot, szövetséget, vagy akármit, amelyre mi is tudunk szavazni az elkövetkező választásokon.

Merthogy, a Fideszből már elegünk volt! Elég volt már abból a hazugságból, hogy – mivel nincs más – csak azért szavazzunk rájuk, hogy ne kommunista uralom legyen!

Az Ön személye és az Ön körül csoportosult emberek azok, akiknek a szittya magyar is, meg a menet közben egyre többen gondolkodni és belátni kész emberek is csatlakozni tudnak.
Minden elődünk emlékére (akik mind szentek voltak, mert azért éltek, hogy mi itt lehessünk, hogy saját hazánk, nemzetünk legyen) szeretett Boldogasszony Anyánkra és a magyarokat megsegíteni kész Istenre kérem, vállalja el a mi vezetőnk szerepét! Igen! Ön is pontosan szembe nézett Árpád fejedelmünkkel, amikor beszédét mondta. Tudom, hogy azt mondta ott fenn a csillagösvényen, hogy /eridj fiam! Te méltó vagy népedhez!/ /Vezesd hát véreimet! Az Isten veled van!/

Isten áldja Önt!
Tisztelettel: Gróf Mihály

HunHír.Hu