Beindult a cigányok társadalmi elfogadásának erősítését, a diszkrimináció csökkentését szolgáló kampány. Társadalmi célú hirdetésekkel, konferenciákkal, előadásokkal igyekeznek elérni a szükségesnek tartott szemléletbeli változásokat. A televízió képernyője előtt könnybe lábadt szemmel fogadjuk a döbbenetes információt: a romák csupán bőrszínük miatt hátrányosan meg vannak itten különböztetve kérem. Mielőtt rongyosra ostoroznánk magunkat, figyeljünk oda az ellenpontokra is. Némi feloldozást érezhetünk ugyanis, hogy rendőrségnél már kiadták az ukázt: romák előnyben! Bár a pozitív diszkrimináció jelensége nem jár különösebb hírveréssel, a negatívról pedig ódákat zengnek, valahogy meg kéne találni az arany középutat, mert nem biztos, hogy ez az erőltetett menet a megoldás a romák elhelyezkedési problémáinak megoldására.

Tekintsünk most el attól, hogy általánosságban kijelentjük, nem nagyon látunk romákat dolgozni. Higgyük el, és bízzunk abban is, hogy a többségi társadalomba ilyetén módon történő beilleszkedést a cigányok közül azok is akarják, akik eddig nem favorizálták a munkavégzést. Hiába ugyanis minden segítség, bármennyi kinyújtott kar, ha a romák elutasítják azt. Ezért hát vegyük alapul, hogy ők is hasonlóképpen vélekednek a kérdésről. Nézzük először az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) feltehetően példamutatásnak szánt intézkedését.

A rendőrségnek mostantól előnyben kell részesítenie a cigány származású embereket a nem romákkal szemben azonos képzettség esetén, ha ugyanarra a munkakörre jelentkeznek. Ez az előny elsősorban nem az egyenruhásokra, vagy nyomozókra vonatkozik, hanem a közalkalmazottakra, például titkárnői pozíciókra, vagy rendszergazdák esetében. Bár a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon azt szeretnék, ha nem csak közalkalmazottként, hanem az állományban is dolgoznának cigány származásúak. Erre a megyében van is példa, ott a roma rendőr taníttatását is állják. Talán Bács-Kiskunban azt várják ettől, hogy a rendőröknek nagyobb rechtje legyen?

Emlékezetes, Kecskeméten egy roma bűnelkövető fiatalember rendőri intézkedés közben életét vesztette, s mint kiderült ennek oka szívelégtelensége volt, ám az elhunyt hozzátartozói ezt nem igazán akarják elfogadni. Ennek kapcsán felvetődik az is, ha cigányokat rendőri állományba helyeznek, mennyire tudják majd a törvényt érvényesíteni esetleg bűnözői életmódot folytató rokonaikkal, ismerőseikkel szemben. Két tűz közé kerülve kellemetlen szituációk előtt találhatják magukat.

A rendőrség egyébként nem vaktában dobálózik a prioritásokkal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a bejelentés előtt érettségi előkészítő tanfolyamot indított a Belügyminisztérium, a Rendőrtiszti Főiskola és a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet olyan roma fiataloknak, akik a rendőrség, a határőrség, a tűzoltóság és a katasztrófa-elhárítás szervezeteinél kívánnak elhelyezkedni. Motoszkál a kérdés: miért pont a belügyi szervek kötelékén belül kell elhelyezni a romákat?

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény, amely pozitív megkülönböztetésre szólítja fel az összes olyan intézményt, ahol közalkalmazottak dolgoznak, tavaly jelent meg. Az ORFK utasítása tehát nem közvetlenül a fakabátok fejéből pattant ki.

A foglalkoztatás-politikusok között is elhangzanak olyan vélemények, miszerint inkább a régi cigánymesterségek felélesztésével lehet kedvezőbbé tenni a hátrányosnak mondott kisebbség életét. Marsi Péter Pál, a fővárosi MIÉP frakcióvezető-helyettese, a Fővárosi Közgyűlés foglalkoztatáspolitikai bizottságának elnöke szerint uniós csatlakozásunk új helyzetet teremtett a munkaerő-gazdálkodásban, és így mindenképpen foglalkozni kell a cigányok helyzetével is. A hagyományos cigány foglalkozások, mesterségek a kézműipar területén már az elmúlt évszázadokban kialakultak. A cigány hagyományokon is alapuló munkamódszerek felélesztése, az öröklött szakmai tudás továbbfejlesztése lenne kívánatos. A rézbogrács-készítők, a vályogvetők, a teknővájók az uniós piacokon is eladható termékekkel reprezentálhatnák ezt a magyarországi kisebbséget, biztos megélhetést nyújtva a cigányokra jellemző nagycsaládoknak.

A cigányságnak a cigány adhat leginkább tanítómesét azzal, hogy hasznossá teszi magát, így közvetlen környezete, valamint a társadalom javára is szolgál. A dolgozó, közterheket viselő cigány ember a tapasztalatok alapján semmifajta ellenérzést nem kelt a többségi társadalomban, s még a kérdés sem merül fel, hogy azért mert cigány, diszkriminatív hatások érik. Hibás a megközelítés, hogy általánosságban van jelen bőrszínük miatt az ellenérzés velük szemben, s hogy sztereotípiák mentén ítélik meg őket. Az életmód- és szemléletmód-változtatásra, a társadalmi szabályok, törvények betartására képtelen, vagy azokat figyelmen kívül hagyókról van szó, akik saját maguk rekesztik ki magukat magatartásukkal.

A strassbourgi és a kanadai romaügy felkavarta a hazai és a nemzetközi közvéleményt, és a különböző minősítések kialakulásához is hozzájárult az a tevékenység, ami idegengyűlölő, vagy legalábbis toleranciahiányos színezetben tüntette fel a magyarságot. A belpolitikai jellegű úgymond cigánykísérletek aztán kifogytak Medgyessyék hatalomra jutásakor, noha minden jel arra mutat, hogy a cigányok azóta is próbálkoztak a jóléti rendszerváltással más országokban, csakhogy ezen ténykedésükről nem számolt be a tőle megszokott célirányos alapossággal a balliberális média.

A cigánykérdés európai szinten akkor került ismét fókuszba, amikor a londoni felsőbíróság megítélte a kormány elleni perindítási jogot azon menedékkérőknek, akiktől a brit kabinet meg akarja vonni az eddig nyújtott szociális támogatást. Több ezer menedékjogkérő nevében zajlik az ügymenet, amelyek között főleg magyarországi, csehországi és szlovákiai romák találhatóak. London persze úgy érvel, hogy a cigányok anyaországai is uniós tagállamok most már, de a kialakult gyakorlatnak megfelelően a menedékkérelmi jog mindig nyomatékosabb, mint a gazdasági indok.

Románia, Bulgária és Spanyolország után Magyarországon él a legtöbb cigány. Az 1990-es népszámlálás során 142 ezer 683, 2001-ben már 205 ezer 720 magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek, számukat azonban ennél nagyobbra teszik, óvatosabb becslések szerint is körülbelül 600-800 ezren vannak. Az elöregedő, csökkenő népességszám mellett a cigányság fiatalabb korösszetételével is számolni kell, átlagéletkoruk 26 év. Az ország 3200 települése közül kétezerben élnek szétszóródva a romák, eloszlásuk nem egyenletes. Népességük Budapesten kívül Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben a legnagyobb.

A kutatók egyetértenek abban, hogy a nyelvi, kulturális, szociális hátrányok nagymértékben befolyásolják a fiatal népesség tanulási hajlandóságát, különösen a roma gyerekek továbbtanulását. A magasabb végzettségű roma szülők – befejezett általános iskola, szakmunkásképző – gyermekei megkísérlik megszerezni a középfokú végzettséget. A kutatások szerint érettségit és felsőfokú képesítést csak azok a cigányok szereztek, akik gyermekkoruk óta magyarul beszélnek.

Egy 2000-ben befejezett kutatás adatai alapján az anyák egyharmadának soha nem volt munkahelye, ugyanez a szám az apák esetében tíz százalék. Az apák közel ötven százalékánál megszűnt a munkahelye és közel húsz százalékukat bocsátották el. Az anyáknál ez az arány pont a fele az apákéhoz viszonyítva. A fővárosban élő romák döntő többsége nem rendelkezik állandó bejelentett munkahellyel, alkalmi munkákból, rezezésből, piacozásból tartják fenn magukat. Foglalkoztatási szempontból a roma nők, valamint az állami gondozásban felnőtt roma fiatalok vannak hátrányos helyzetben.

G. Németh Éva