A tervezett Kertész-film kapcsán került ismét a közvélemény érdeklődésébe a Budapest környéki Pilis hegység. A Nobel-díjjal megtámogatott magyarországi születésű, de jelenleg Berlinben élő író, a Sorstalanság alkotója művének megfilmesítéséhez az egyik helyszínül a Pilis szolgálna. Itt építenék fel egy német időket idéző koncentrációs tábort. A film alkotóinak bejelentése felháborodást váltott ki azok körében, akik a magyarság históriája szempontjából is fontos, kiemelkedő, más megközelítésben szakrális helynek tartják ezt a tájegységet.

Mindenkinek szíve joga úgy bővíteni történelmi ismereteit, hogy nem csak a hosszú időn keresztül sulykolt teóriákat teszi magáévá, vagy veti el, és szeretne hinni abban: népe meghatározó jelentőséggel bírt réges-rég óta a Kárpát-medencében. Jeles magyarságkutatók történelmi szempontból is egy máig valójában felfedezetlen kincsesbányának tartják ezen vidéket, ahol rengeteg titok lakozik. Annak ellenére, hogy hisszük, minden olyan előadás, értelmezés, amely hozzájárul ahhoz, hogy nemzetünk felemelt fejű és önérzetes emberek összessége legyen, most próbáljuk egy kicsit megismerni a Pilist egy olyan ember segítségével, aki keresett és talált is. Nem fejedelemsírt, vagy kincseket, hanem csodálatos természeti képződményeket és bizony ember alkotta, még kifürkészésre váró dolgokat is.

Benyák Attila barlangkutató nagy szerelme az őskor, mint mondja még manapság is fellelhetők szép számban olyan cserépedény-töredékek, edényfülek, peremek, díszített oldalai a cserépedényeknek, amelyeket a régészek otthagytak, vagy nem vettek észre. Az őskor iránti vonzalmát a magyar múlt, és a középkor követte.
A magyar múlt vonatkozásában a Pilisben lévő sziklákon rendkívül sok vésésnyom található, s egyik-másik nyomán vannak kutatók, akik érdemesnek tartják vizsgálódni. Így bukkantak rá Klastrompusztán a leány-, és legénybarlangok közelében lévő pálos kolostorromra is. Az egyik kolostort rendalapító Özséb építette fel, amely már csak romjaiban tekinthető meg, a törökök ugyanis földig rombolták 1526-ban. Érdekessége, hogy az azt feltáró régészek az 50-es években említést tesznek egy alagútról, amely egy másik kolostorig vezet. Ezzel kapcsolatban különböző verziók láttak napvilágot. Hallani lehet például a pilisszentléleki, és a Pilisszentkereszten lévő klastrom kerti kolostorig vezető alagútról, de hogy ennek mennyi valóságalapja van, bizonyossággal nem lehet tudni  véli Benyák Attila. A kolostorrom közepe mindenesetre két négyzetméteres részen le van betonozva, s elképzelhetőnek tartja, hogy van egy olyan üreg, amelyből alagútrendszer ágazhat ki. Ennek kiderítése azonban további kutatásokat igényel.

Klastrompusztán a leány- és legénybarlangoknál régészeti ásatásokkal kezdődtek 1912-ben a kutatások. A régészek rengeteg tárgyi leletet találtak a barlangok előcsarnokában. Ezek a területek azonban már fel voltak bolygatva korábban, s valószínű, hogy a közeli klastrompusztai kolostor elrejtett ereklyéit, értékeit fürkészhették az 1850-től odajáró kincskeresők.

A legénybarlangból sok pattintott kőeszköz, lándzsahegy, használati tárgy került elő, míg a leánybarlangból állatbőrök, férceléséhez használt csontárak, víztározó edények, tejes köcsögök töredékei. Arra következtettek a régészek, hogy az előbbit javarészt férfiak, utóbbit pedig gyermekek és nők lakhatták.

A Pilis környékére azért fordult nagyon az érdeklődés, mert a több ezer éves múlt tárgyi bizonyítékai is fellelhetőek a térségben. A Holdvilágárokban Sashegyi Sándor régész, a Pilis kiváló ismerője az 50-es években fejezte be kutatásait, melyet 30 éven keresztül folytatott. A sziklafalakon ma már elérhetetlen magasságokban bevésve sok mesterséges faragvány, illetve úgynevezett kaptárfülke található. Mesterséges üregekkel, barlangokkal, számtalan vésőnyommal lehet találkozni  mondja Benyák , s az árok falaiban vannak bizonyos lépcsőszerű, medenceszerű kiképzések. A barlangkutató szerint a Holdvilágárokban is vannak gyanús részek, amelyek beomlott bányatárók lehetnek, mert most is huzat jön belőlük. A hegyoldal két helyen is megrogyott, lehetne haladni lefelé benne, kérdéses azonban, hogy megéri-e az idő és a befektetett munka.

Benyák úgy véli, a háromméteres üregnek lehet folytatása. Várakozásaik alapján az üreg egy mesterséges kialakítású vájatba vezet. Könnyen előfordulhat, hogy bányatáróról van szó, hiszen a középkorban rezet bányásztak a Pilisben.

Sashegyi az 50-es évek előtt talált egy honfoglalás kori, később kirabolt sziklasírt a Holdvilágárokban, amelyből egy csontvázat ásott ki. Benyákék most is folytatnak kutatásokat Szentendre környékén, amelyeknek jóllehet még az elején járnak, máris a felfedezés reményével kecsegtetnek. Felfedeztek egy lépcsősort, s lehet, hogy ez egy kiindulópontja a Pilisbe vezető alagútrendszernek.

Benyák Attila társaival még ifjú kalandvágyó barlangász-csemeteként egyik éjjel titokban leereszkedett egy kútszerű pincébe a kálváriadombon. Boltozatos folyosót leltek három méter szélesen, s a kálvária felé egy elfalazással találták szemben magukat. A barlangkutatót ez is indította arra, hogy vallassa a hegyeket, ahol rendkívül sok történelmi emlékkel találkoznak, és tevékenységük nyomán ezek megmaradhassanak az utókornak. További érdekesség, hogy a Holdvilágárokban Sashegyi megemlít két dolment. A dolmeneket illetve menhíreket sírok fölé emelték az őskortól kezdve. A dolmen egy hosszúkásabb kőlap, sziklatömb, amely több kövön nyugszik, s amely alá be lehet mászni, be lehet helyezni valamit, vagy valakit. Három ilyen dolmen található a Holdvilágárokban, amelyek közül a leghosszabb teteje, egy hatalmas kőlap, másfél méter széles, három méter hatvan centiméter a hossza. Nem nagyon figyeltek még fel a körülöttük húzódó helyekre, amelyekből nyári időszakban huzat érzékelhető.

Egy ilyen gyermekfejnyi nagyságú lyukon keresztül felfelé áramló meleg levegőre lett figyelmes egyik télen Benyák Attila és csoportja, s az ismeretlen hely egy részét 1999-ben sikerült felfedeznie sziklavéséssel, többórás bontással, amely i.e. 2000-ből, a bronzkorból rejtett tárgyi emlékeket. Csontmaradványokat, koponyadarabokat találtak, és majdnem teljesen ép cserépedényt. A Pilis tehát nemcsak nem csak természeti viszonylatban rendkívül különleges hely.

A Pilis legszebb cseppköves barlangját nemrégiben fedezték fel. A pilisi Aggtelek 300 méter hosszú 50 méter mély szakaszának feltárása 29 lelkes ember öt év bontómunkájának eredménye. Főként télen dolgoztak, hiszen ekkor áramlott ki a meleg levegő, miután felső bejáratról van szó, 600 méter magasságban nyílik. Az egész hegy maga a Csévi szirtek, amely klastrompuszta fölött található több barlangot rejt magában, de a sok kis barlang egy nagy rendszert kell hogy alkosson  hangsúlyozza a kutató. Több kilométeres hosszúságú barlang nagyságára utalva használja Benyák Attila a pilisi Aggtelek jelzőt. Több ezer szalmacseppkő lóg a mennyezetről, kidőlt és álló cseppkövek közt, kőgyertyák közt sétál az ember  meséli a kutató. A barlang nagyobb termekből áll, amelynek alsó szakaszán, ha rövid ideig is, de víz állhatott, mert borsókövek lepik a köveket és a falakat. A barlang körül többféle elmélet kerekedett. Valószínű, hogy jégbarlangként alakult ki, mert a járatok rendkívül töredezettek, csiszoltak, a gömbüstös formák viszont a hévizes jelleget valószínűsítik. Az itteni barlangok karsztvízszint alatti oldódással a mészkőben alakultak ki, miután a tenger lerakta a hegyek kőzetanyagát. A 11 éves kutatásból könyv született: A hókirály birodalmában. Benyák Attila reményei szerint “még csak most jön a java”, hiszen a munkát folytatják, hogy minél többet megmutathassanak ebből a csodálatos világból.

2003. november 21.

G. Németh Éva