Jó Kolozsvár még így csúnyán is milyen szép lehetnél. Bocsásd meg, ha utunkon elkerülünk, s viszolyogva és felkavarodott gyomorral gondolunk mostanság rád. Funar nemzete iránt érzett túlbuzgó beteges szeretetével találkozni nem egy mennybemenetel. Ő az az ember, aki annyira imádja a románok trikolórját, hogy szinte még a WC-deszkák is pirossárgakékben pompáznak városvezetése alatt kincses Kolozsvárunkban. Szélsőséges románimádata párosul a magyarok iránt érzett végtelen gyűlölettel. Az aradi szabadságszobor tervezett felállításával kapcsolatos agymenése még a békésebb természetű emberek türelmét is próbára teszi, ám úgy tűnik, nem tudja megakadályozni, hogy a szoborkompozíció április 18-án mégiscsak lelepleződjön az aradi Tűzoltó téren.

Román kormányrendelet értelmében április 18-án már látható lesz a Szabadság-szobor Aradon. A tervek szerint április elsejétől egy webkamera segítségével a Tűzoltó téri munkálatokat és csaknem 80 évnyi száműzetés után az újraavatást élőben követhetjük figyelemmel a www.szabadsagszobor-arad.ro honlapon.
Az aradi Szabadság-szobor közadakozásból összegyűlt pénzből készült. Az eredeti tervet Huszár Adolf 1879. március 4-én nyújtotta be, de korai halála miatt a szobrot Zala György kivitelezte. Zala a Huszár-féle elgondoláson sokat változtatott. A szobor talpazatán az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett 13 tábornok bronz domborművét helyezték el. A szobor központi alakja a szabadságot jelképező nőalak, mellette négy, az Ébredő szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség és a Haldokló harcos szoborcsoport. Az alkotást 1925-ben távolították el a helyéről, s újbóli felállítása csak az elmúlt években került napirendre az RMDSZ és a PSD között született korábbi megállapodás értelmében. Tavaly szeptemberben a helyi építési felügyelőség felfüggesztette az előkészítő munkálatokat, idén azonban úgy tűnik, visszakerülhet helyére.

A forradalom vértanúinak emelt emlékműért a Bach-korszak után, 1861-ben indult gyűjtés. A vár közelében, ahol tévesen a bitófák helyét gondolták, 1874-ben egy kőoszlopot helyeztek el. Források szerint Pászthy Mihály egykori honvédfőhadnagy már 1869. október 6-án egy kisebb emlékkövet helyezett el, amely a vértanúk húsz évvel azelőtti kivégzésének dátumát véste.

Szintén közadakozásból a korábbi egyszerű emlékkövet 1881-ben egy kőhalomra helyezett márvány obeliszk váltották fel, amely jelenleg is ott áll. Ekkora már egy nagyszabású szoborcsoport felállításának igénye is felvetődött. A szoborbizottság már 1867. június 2-án megalakult Atzél Péter polgármester elnökletével. Miután tíz év alatt nem sikerült különösebb eredményt felmutatni, a közben főispánná választott Atzél 1876. június 14-én újjászervezte a szoborbizottságot, s 1877. január 27-én 100 ezer forintos pályázatot hirdetett meg azzal, hogy az emlékmű akkor valósul meg, ha az alaptőke eléri ezt az összeget.

Még ebben az évben beérkezett 14 pályamű. A bíráló bizottság 1878. december 21-én Huszár Adolfét találta a legjobbnak, a megbízással 250 arany járt. Huszár 1879. március 4-én benyújtotta 93 980 forintos költségvetési tervezetét.

A lépcsőzet alatt emelkedő talapzat alsó részének párkányán helyezték volna el a tizenhárom hős hű arcképét. A talpazat alsó részén négy csoportot képzelt el Huszár: elől a “Szabadság”, amint ébredezve, elszántan töri szét béklyóit, s küzdelemre készen jobbjában kardot tart. Balra az “Áldozatkészség” mint a magyar nők 48-ban is tették, leoldja karperecét, nyakláncát, minden ékességét s örömmel helyezi a haza oltárára. Jobbra az “Erő” alakja ül, nyugodtan, hatalma tudatában tekint maga elé, fölötte Arad címere. Hátul a “Küzdelem” végkatasztrófája: a harcos halálosan találva összerogyik, kezében a zászló, melyet soha el nem hagy, a szabadság, amelyért küzdött átfogja őt és siratja végzetét. A négy csoport közül emelkedik fel a talpazat karcsúbb része, amelyen a “Haza” alakját látjuk, pajzsára támaszkodva rendíthetetlenül áll s jobb karjában tartja a hősök által kiérdemelt babérkoszorút.

Huszár 1883. december 29-én kötötte meg a szerződést. Ennek értelmében az emlékműnek 1888. szeptember végére kellett volna elkészülnie, azonban Huszár 1885. január 21-én váratlanul elhunyt, s az alsólendvai születésű Zala György vállalta el a szobor kivitelezését, aki még az év októberében hozzákezdett az “Ébredő Szabadság” mintázásához. Következő év májusában készült el vele, s ércbe öntötte a budapesti Turbain ércöntő műhelyben. Huszáréhoz képest a “Szabadság” ruházata klasszikusan egyszerűbb, az alak mozgása kifejezőbb, a Géniusz fiatalabb és dinamikusabb s a két alak közötti kapcsolat is megrendítőbb.
A “Harckészség” és az “Áldozatkészség” még erőteljesebben eltér a Huszár-féle modelltől: a “Harckészséget” Huszár mintája egy pásztorszerű alakban jelenítette meg, amint oroszlánbőrön ül s Herkules-buzogányt tart a kezében. Az alakra Huszár saját fejét akarta mintázni, Zala viszont egy klasszikus kifejezésű ifjú emberalakot formált, duzzadó erővel, arcán elszánt tekintettel. Fején sisak, jobb kezével földre támasztott buzogányt markol, míg bal keze mintha türtőztetné, leszorítja a jobbot. A mezítelen alakot oroszlánbőr takarja.

Az “Áldozatkészség”-nél Zala nőalakja nem ékszert, hanem diadémot tart, amelyet mint legdrágább kincset fejéről levéve, szeretettel a haza oltárára helyez. Az oltár görögös s a nőalak ruházata is klasszikus, a hajfonadékok azonban magyarosak. 1887 júliusában a két alkotást a szoborbizottság nagy megelégedéssel vette át.

Miután a mellékcsoportok nem voltak összhangban a Huszár-féle Hungáriával, Zala díjtalanul vállalta a főalak teljesen új megformálását. Ekkoriban már a “Haldokló harcos” alakján dolgozott, amely szintén eltért a Huszár-féle mintától. Zala nőalakja tekintetével az eget keresi, míg karjával emeli a roskadozó harcost. Melléhez harci zászlót szorít, ezen a következő jelmondat áll: “Ha Isten velünk, ki ellenünk.” Ezt a mellékcsoportot 1888 májusában adták át az ércöntőnek.

A főalak, a hazát jelképező Hungária, mintázását 1888 októberében kezdte el Zala, s a következő év májusában már be is fejezte. Hungáriája magasan emeli föl tölgy- és babérkoszorút tartó jobb kezét, s egy boldogabb jövő reményének nyugodt kifejezésével tekint a tizenháromra. Fején Mátyás híres Fekete Seregének sisakja, amelyet Hungária fejedelmi méltóságának jelképéül, korona vesz körül. A sisak alól, jobbról és balról egy-egy hajfonat csüng előre, a testet sodrony páncéling borítja, a hímzett lovagruha gazdagon díszített magyar motívumokkal. Szent István kardjára támaszkodó bal karjáról a Mátyás királynak tulajdonított pajzs csüng, rajta a gót betűs felirat: “Arma dei Penitix Maria interpella pro rege Matthia”. Jobb vállán Árpádra emlékeztető szárnyszerű párducbőr tűnik szembe.

A szobrot 1890-ben, óriási érdeklődés közepette leplezték le. Az eseményre számtalan híresség mellett a tábornokok még élő hozzátartozóit is meghívták. A talapzat mellett 288 koszorút helyeztek el. A trianoni területcsonkításkor Aradot elcsatolták Magyarországtól, a szoborcsoportot 1922-ben körbedeszkázták, majd 1925-ben lebontották és eltávolították a főtérről.

Ezen szoborcsoport eredeti helyére történő újrafelállítását nézi rossz szemmel a Nagy-Románia Párt (PRM), amelynek ezernél több híve tüntetett Aradon március 14-én. A PRM szónokai a magyar irredentizmus és a revizionizmus emlékművének nevezték a szobrot, amely “a románok hóhérjainak állít emléket”. Gheorghe Funar PRM-főtitkár azon elképzelésének is hangot adott, miszerint a szobor elemeit be kell olvasztani. A PRM egyszerű bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen a Szabadság-szobor visszahelyezésének leállításáért és a Megbékélési Park létrehozására kormányrendelettel kiutalt 90 milliárd lej rendeltetésének megváltoztatásáért.

Funar szerint Aradnak nincs szüksége egy ilyen nemzetáruló és a román népet megszégyenítő parkra. “Nem engedhetünk meg ilyen aljasságot. Az európai szellem hiányával vádolnak bennünket és a magyarokkal való megbékélésre intenek. Ami bennünket illet, mindig toleránsak voltunk a magyarokkal és a többi kisebbséggel, de miért mindig csak mi, románok legyünk megértők? Mikor fognak parlamenti képviselőjogot kapni a magyarországi románok?”.

Sajtóközleményük élére ezt írták: “A Millenáris Hungária szobrát vigyék vissza Magyarországra! A románok megbocsátanak, de felejteni nem tudnak!”

Az igazságügyi és helyhatósági intézményekhez egyaránt panaszt nyújtott be a PRM Arad megyei szervezete, amelynek vezetői a Szabadság-szobor visszaállítása érdekében tett lépések törvénytelenségét igyekeznek bebizonyítani. A múlt héten ismeretlen tettesek “Gyilkosok emlékműve” és hasonló feliratokkal festették tele a munkatelep kerítését.

A román kormány határozata nyomán azonban Funarék erőlködése ellenére az aradi Tűzoltó téren kialakítják az aradi megbékélési parkot. Ez azt jelenti, hogy ott, a már részben előkészített talapzaton felállítják a Szabadság-emlékművet, majd ugyanezen a téren egy másik – diadalkapu formájú – alkotást is emelnek. Ennél nagyobb békát is le kell nyelni. Mi, a “kutya magyarok” már csak tudjuk.

Funarnak egyébként elég érdekes kényszerképzetei vannak. A kolozsvári polgármester szerint Magyarország fegyvereket csempész Romániába, ahol a magyar titkosszolgálatok eme tevékenysége miatt polgárháború fenyeget. Gheorghe Funar a The Daily Telegraph múlt szerdai számának idézete alapján azt mondta: a magyarok “1100 éve ellenségei a románoknak (…) ma egyetlen céljuk Nagy-Magyarország megteremtése”. Funar úgy véli, a magyar titkosszolgálatok “aktívabbak Romániában, mint valaha, és félkatonai feladatokra képeznek ki fiatalokat”.

Az Európai Parlament külügyi bizottsága által elfogadott Nicholson-jelentés nemrégiben megállapította, hogy Románia nem teljesíti az uniós csatlakozásban kizáró jellegűnek számító politikai kritériumokat. Ezek között kiemelt helyen szerepelnek a kisebbségi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kitételek is. A jelentés egyebek mellett felszólítja a román kormányt, tegyen lépeseket annak érdekében, hogy az ország területén élő magyar közösség használhassa anyanyelvét az oktatási intézményekben, kerüljön végre nyugvópontra az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása. A dokumentum szerint továbbá a csángók vallási és anyanyelvi oktatással kapcsolatos gondjaira is megfelelő megoldást várnak.

A bizottság azt is kifogásolta, hogy Romániában mértéktelenül terjed a korrupció, nincs független és korrekt igazságszolgáltatás, sérül a sajtószabadság, erőszakos a rendőrség, és az EU-tiltás ellenére működik a nemzetközi örökbefogadásnak álcázott gyermekcsempészet.

Kolozsvárott pedig eközben továbbra is épül és szépül a mesterségesen kialakított dicső római-román múlt. Ha nem tudnánk, jókora tábla emlékeztet rá, hogy Romániában a román a hivatalos nyelv. Pirossárgakékbe burkolózott a magasságos ég is, mi pedig bemenekülünk a Szent Mihály templomba, ha gyilkol a három szín látványa, s kerülgethet a hányinger, ha csak a főtéri Mátyás-szobor gyalázására tekintünk. Bár az alkotás társaságában illemhely is fellelhető, valamiért mégsem ezt választjuk&

2003. március 22.

G. Németh Éva