Magyarország német megszállásának 59. évfordulóján új kiállítással gazdagodott nyitottak a kőszegi Jurisics Miklós Vármúzeum. A Horthy Miklós katonái, Szálasi Ferenc nyilasai címet viselő háromtermes bemutató korabeli relikviákkal, dokumentumokkal, könyvekkel, újságokkal, plakátokkal, fegyverekkel, kitüntetésekkel és zászlókkal illusztrálja az 1920 és 1945 közötti időszakot. A hadtörténeti kiállítás megnyitója után nem sokkal már beindult egy tiltakozóhullám, a zsidó szervezetek jelen pillanatban a tárlat betiltását követelik.
Pár nappal március 19-e után érkeztünk meg a történelmi kisvárosba, amelyet Jurisics Miklós horvát származású hadvezér védett a törökkel szemben. A nyugat-magyarországi ékszerdobozként is aposztrofált település két szempontból is a fókuszba került a II. világháborús események kapcsán, hiszen egyrészt itt temették el a németekkel szembeszálló Kis János altábornagyot, másrészt Szálasi Ferencék 1945-ben itt építették fel az utolsó mentsvárnak szánt Gyepü II. föld alatti bunkerrendszert. Egy ideig a magyar Szent Koronát is Kőszeg városában őrizték, s innen indult kalandos útjára, hogy végre a 70-es években reményeink szerint örökre hazaérkezhessen.
Ottjártunkkor még nem érződött az a hisztéria és gyűlölethullám, amellyel némelyek mostanság viszonyulnak a bemutatóhoz. A kőszegi vármúzeum látogatói végigszemlélték a történelmi időszakokat a zivataros évszázadok tárgyi lenyomatai alapján, és különösebb reakció nélkül tekintették meg az új tárlatot, amely képi ábrázolásában mindenképpen belefér ebbe a sorba.
Az egyik teremben reprodukálták a rendezők a nyilasok által kivégzett Kis János altábornagy kőszegi dolgozószobáját, ismertetve életrajzát, az ellenállási mozgalomban kifejtett szerepét. Kőszegi vonatkozású a helyi katonai nevelőintézet történetét összefoglaló kiállításrész, és az Írottkő hegység belsejében lévő Szálasi-bunker feltárási munkafázisairól készített fotósorozat. Természetesen nem hiányzik a katonai tárgykörből a testőrség, a koronaőrség és a magyar királyi csendőrség sem.
A tiltakozások kereszttüzében álló teremben mutatják be tárgyi alapossággal a nyilas-korszakot. Eddig a nagyközönség elő nem bocsátott és a történelemkönyvből is hiányzó képsorozatban tárják a nagyközönség elé a kőszegi zsidóság deportálását, és a dokumentumok közül nem hiányzik az a felvétel sem, amelyen Szálasi Ferenc látható a népbírósági ítélet végrehajtása után néhány másodperccel. Korabeli falragaszok, egyenruhák, zászlók és karszalagok is idézik Magyarország történelmének ezen időszakát.
A kiállításon láthatóak azok a plakátok, amelyek kinyilvánítják a két világháború közötti időszak össznemzeti kívánságát, vagyis a nagyhatalmak által szétdarabolt történelmi Magyarország egykori területeinek visszaszerzési szándékát sem. Történelemhamisító az, aki tagadja, hogy ezért a célért összefogott az egész akkori társadalom.
A rendkívül színvonalas gyűjtemény azt is érzékelteti, hogy azért számos korabeli fegyver, kitüntetés és használati tárgy is megmaradt ebből a korból, és különféle rejtekhelyeken átvészelte a 45 évig tartó kommunista diktatúrát. Intézmények és magánszemélyek adták össze a kiállítás anyagát, amely mindenképpen hozzájárul, hogy az utókor valós képet kapjon erről a korszakról. Azzal, hogy egyesek valami misztikus, sátáni, sejtelmes, kézzel nem fogható időszaknak állítanák be az 1920-tól 1645. április 13-áig Magyarország, szovjet megszállásáig terjedő időszakot, még nem jelenti azt, hogy a beszédes tárgyak ne rajzolhassanak valami vizuális képet a múlt ezen részéről.
Ha a kőszegi várban láthatjuk, milyen volt a ruhája, fegyverzete a középkori magyarnak, a megszálló töröknek, vagy megcsodálhatjuk a későbbi korok művészeti alkotásait, miért ne tudhatnánk meg, milyenek voltak a régi jelvények, a katonai mundérok a szovjetek bejövetele előtti évtizedekben, és miért ne lehetnénk pár tárgyszerű információval gazdagabbak a bizonyos katonai és rendőri szervek szerkezetéről, működéséről.
A kettős mérce korában viszont hiú ábrándnak tűnnek ezek a kívánalmak. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) először sajtónyilatkozatban tudatta felháborodását, hogy Kőszegen Szálasi Ferenc nyilasvezérnek állítottak emléket. Heisler András, a Mazsihisz elnöke pedig úgy nyilatkozott az egyik tv-műsorban, hogy zsidó hittestvéreitől és magyar állampolgároktól is visszajelzéseket kaptak a kiállítással kapcsolatban. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szakmai értékelést tart szükségesnek a bemutatóval kapcsolatosan. Lapzártánkkor Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója a bemutató azonnali bezárását követeli Görgey Gábor kulturális minisztertől.
2003. április 15.
G. Kirkovits István