A választások közeledtével felértékelődik a különböző véleménykutató intézetek tevékenysége. Nem mindegy ugyanis, hogy ezek a cégek vizsgálataik alapján mely politikai párt eredményességét jelzik. Az sem elhanyagolható: az emberek pártszimpátiájának közzétételével befolyásolhatók a bizonytalan választók. Információink szerint a Szonda Ipsos kérdezőbiztosai központi utasításra adott esetben sajátos véleményösszegzést, adatközlést folytattak a többségében politikai jellegű kérdések után. Minderről nem tudhattak viszont azok a jó szándékú megkérdezettek, akik beengedték őket otthonukba. Nemzeti, etnikai hovatartozásukról, anyagi helyzetükről, életkörülményeikről titkos felmérés készült.
A Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet újsághirdetés útján is toborozza leendő kérdezőbiztosait. A jelölteknek két nap alatt ki kell tölteniük egy alapkérdőívet, amely hasonló kérdéseket tartalmaz, mint amelyeket későbbi munkájuk során fel kell tenniük. Kezdetben cégekkel, majd politikával kapcsolatos nyomtatványokat kell kitölteniük a megkeresettek nyilatkozatai alapján. A szokásos munkarend szerint a kérdezőbiztos megkapja az adott címet, s kimegy a helyszínre. Ha a címlistán szereplő személy visszautasítja a válaszadást, vagy három alkalommal sem tartózkodik otthon, akkor az eredeti lakcímhez közeli, hasonló nemű és életkorú személyt kell keresnie. Ki kell töltenie az úgynevezett címkártyát, amelyről a kérdezett általában nem is tud, és pontosan leírni, mi hiúsította meg az eredeti személy megkérdezését, továbbá milyen útvonalon találta meg az új pácienst.
Neve elhallgatását kérő informátorunk is végigcsinálta a kérdezőbiztosi munkát a kezdeti lépésektől, a politikai jellegű kérdőívek kitöltéséig. Noha a Szonda Ipsos nem közli a munkatársaival, hogy például a céges felméréseknél ki a megrendelő, a kérdések alapján lehet erre következtetni. Mondjuk, ha a kérdőíven többször szerepel, hogy miért jobb az egyik cég a másiknál.
A sajtóorgánumokkal kapcsolatos felmérések is készültek a Szonda Ipsosnál. A kérdezőbiztos vagy az előre megadott címre ment, vagy az újságosbódénál kellett leszólítania a Népszabadságot vásárlókat. Informátorunk az előre meghatározott címeken pozitív válaszokat kapott a lappal kapcsolatosan, míg az újságárusnál 50-50 százalék volt a dicsérő, illetve a kritizáló vélemény.
A December 1. címet viselte a Szonda Ipsos jobbára politikai kérdéseket taglaló kérdőkönyve, amelyet a kérdezőbiztosnak elsődlegesen az előre meghatározott címeken található személyek válaszai alapján kellett kitöltenie. Érdekes témaköre volt ennek a korrupciós jelenségek vizsgálata. A kérdések csupán az utóbbi két-három évre irányultak, a 98-as kormányváltást megelőző időszakra nem vonatkoztak. Szembetűnő az is: a politikusok rokonszenvindexének vizsgálatánál külön csoportba osztották a cigány származásúakat. Az említett kérdésgyűjtemény 39. oldalán a megkeresetteknek arról kellett nyilatkozniuk, milyen nemzeti vagy etnikai csoport tagjának vallják magukat. Ha több ilyen csoport is van, mindegyiket meg kellett nevezniük. Választási lehetőségek között szerepelt a magyar, a német, a szerb, a horvát, a román, a szlovák, a roma/cigány és az egyéb kategória. Hivatalosan itt véget ért az adatgyűjtés, de a kérdezőbiztos munkája titkos utasítás alapján még folytatódott. A füzet 40. oldalán ugyanis a Szonda Ipsos vastagon keretezett részben hívta fel munkatársai figyelmét: Ezt a blokkot a kérdezettnek látni sem szabad! A kérdezőbiztosnak a lehető legrövidebb időn belül saját benyomásai alapján kellett válaszolnia a füzet 40. illetve 41. oldalán található kérdésekre.
Elsőként meg kellett állapítania a válaszadó nemzeti, vagy etnikai származását. A cigányok esetében több kérdés is felmerült. Ha romának vélte a megkérdezettet, nyilatkoznia kellett, mennyire biztos a véleményében. Fontosságuk alapján meg kellett jelölnie, hogy a bőrszín, a nyelv (anyanyelv, hangsúly, beszédstílus), életmód, családnév, vagy a válaszadó saját bevallása alapján helyezte-e az adott nemzeti vagy etnikai kategóriába. A romák esetében le kellett írnia, hogy a háztartás minden tagja, csak néhány tagja roma-e. Mindenkire vonatkozóan meg kellett becsülnie a háztartás anyagi helyzetét, különös tekintettel a szélsőséges szegénység kategóriájába tartozókra. Nyilatkoznia kellett arról is, milyen épületben található a háztartás, illetve arról, hogy ez nem állandó épület, hanem inkább putri, kunyhó, sátor, karaván. Életveszélyes, vagy egészségtelen-e a lakás, észrevehető-e a háztartás tagjain az alultápláltság, megfelelő-e a ruházatuk, hiányoznak-e a legalapvetőbb bútorok, van-e minden családtagnak saját ágya, vagy egyáltalán nincsenek fekvőhelyek. A kérdezőbiztosnak jellemeznie kellett a háztartás környezetét, szomszédságát, hiszen a Szonda Ipsos olyan személyeket szeretett volna megtalálni, akinek szomszédságában magas a romák, vagy a szegények aránya. A kérdezőbiztos az alábbi kategóriák közül választhatott, és írhatta le saját véleményét: sajátosan roma település, a lakosság többsége roma, a lakosság többsége szegény, de nem roma, nem élnek koncentráltan sem szegények, sem romák.
Informátorunk elmondta, hogy tevékenységének megkezdése előtt nem írattak alá vele titoktartási nyilatkozatot, ezért állt lapunk rendelkezésére. Saját tapasztalatait alapul véve elfogadatlannak tartotta, ahogy a Szonda Ipsos a Magyar Igazság és Élet Pártja leendő parlamenti helyzetét tálalja. Kérdezőbiztosunk Budapest két kerületéből havonta átlagosan 40-50 kérdőívet töltött ki, ez az adott kerületre kiosztott kérdőívek körülbelül harminc százaléka. A neki nyilatkozók egyértelműen jobboldali szimpatizánsok voltak, sőt érezhetően már nem titkoltan a MIÉP-et jelölték meg a számukra legelfogadhatóbb pártnak. Informátorunk sokszor találkozott olyan esettel, amikor a címlistán szereplő személyek jelezték: már többször visszautasították, hogy a Szonda Ipsos kérdéseire válaszoljanak, mégis megkeresik őket. Az informátor sejtését megfogalmazva közölte: lehet, hogy ismétlődnek a címek, így a különböző témákban megkérdezettek ugyanazon személyek?
2002. február 03.
G. Kirkovits István