Ron Werber visszatért és a 2002-es választásokra már bevált, mindent elsöprő dühkampánnyal akarja rendbe hozni a kormány repedező kommunikációs stratégiáját. Az izraeli tanácsadó javaslatára a támadás a legjobb védekezés ősrégi elvét veszik alapul, s az utcára viszik ki a politikát. Vonatkoztassunk el attól, hogy most mely politikai erő ellen lép fel ily kíméletlenül a szocialista párt, maradjunk csupán a puszta tényeknél.

Ron Werber, aki korábban megorrolt a szocikra, most betemette a közte és a párt között lévő jelképes, feltehetőleg anyagi eredetű lövészárkot, és ismét a lehengerlés eszközéhez nyúlt. Azt tudja, hogy a jelenlegi közép-európai viszonyok közepette minden fórumon hangsúlyozni kell a szocialista párt szociáldemokrata jellegét, és a kampánypirulák alkotórészévé kell tenni a kollektív emlékezetkiesést. Vagyis, semmilyen formában sem utódja az MSZP a korábbi Kádári-időszak mindenható egypártjának, s az is csak a véletlen játéka, hogy a gulyáskommunizmus prominensei most miniszterelnöki és miniszteri bársonyszékekben ülnek.
Támadni kell a szociáldemokráciáért, és ennek szellemében olyan jelképeket kitalálni, amely semmiképpen sem emlékeztet a nagyon sokak számára gyűlölt múltra. Ők szórólapokon világosítanák fel a lakosságot, hogy mennyi ármány, hazugság és átverés fűződik a jelenlegi nagyobbik ellenzéki párthoz, de ezt már most nem lehet megtenni a jól bevált munkásököl, vasököl szellemében.

Szerencsére a magyar történelem és irodalom olyan gazdag, hogy semmi perc alatt lehet választani régi-új populáris hőst a program jellemzésére. A Döbrögi urammal hadakozó furfangos legény, Lúdas Matyi, megjegyzem sokunk kedvence, most visszatér és Ron Werber tervei szerint háromszor veri vissza az említett politikai erő hazugságait. Lúdas Matyi szerepeltetése mindent megmagyaráz. Kell egy kicsit feudális hátteret adni az egésznek, hiszen mégsem lehet bankárok eszén túljáró legújabb kori igazságtevő a modell, ha a hatalmon lévők körül sokan ebbe a kasztba tartoznak.

Lehet a Lúdas Matyi effektussal tehát minősíteni is az országot: ó, nem a pénzemberek világa ez, hanem egy kicsit elmaradott, éppen ezért is reformokra szoruló régieskedő ország. Nem is proletárhős kell mint korábban, főleg nem dobtáras, géppisztolyos ÁVO-s terrorlegény, mert ugyebár az ő idejük lejárt pártban és kormányban egyaránt, hanem egy kellemes népi urbánus figura. Lúdas Matyi. A rafinált magyar gyerek, a szociáldemokrata, az igazságért küzdő. A tohonya urakkal szembeszálló, a népet képviselő, az ő boldogságát elősegítő. Olyan, mint amilyennek hazudja magát a Medgyessy-kormány.

2003. szeptember 18.

G. Kirkovits István