Székelyföldről szállítják a karácsonyi fenyőt a Vatikánba. A román erdészeti szakemberek alapos gonddal és körültekintéssel, hosszasan válogattak, míg úgy döntöttek, hogy a pontosan meghatározott igényeknek a gyergyói Tölgyes nevű település melletti erdőben található fa felel meg a legjobban az előzetes vizsgán átesett 27 fenyő közül. A majd kétezer kilométeres utat a tervek szerint december 17-éig teszi meg a fát szállító jármű, és a fenyőt Ion Iliescu román államfő vatikáni látogatása alkalmával adják majd át Rómában.

Magyarnak anyakönyvezték azt a szép, sudár székelyföldi fenyőt, amely 85 évvel ezelőtt kezdett gyökeret ereszteni a havas egyik megközelíthetetlen szirtjén. Lehet, hogy a szél ültette el az életképes magot, lehet, hogy egy akkor még derűs székely hullajtotta gyapjútarisznyájából. A fenyő ott élt, ott lélegzett a hegyoldalon, társas magányban figyelve a körülötte zajló eseményeket. Halkult a magyar szó, amikor gyermekeskedett, más színű zászlót tűztek ágára. Először az elvesztés fájdalmát tükröző feketét, majd pedig nem piros-fehér-zöldet. Oláh kanász kurjongatott az éjszakában, s nem a Székely Miatyánk törte meg a csendet. A büszke fenyő csak állt, s reménykedett. Örömmel szaporodtak az évgyűrűk akkor, amikor visszatért a magyar baka, s lehet, tövében aludta ki fáradalmát.

A fenyő akkor kezdett búsulni megint, amikor őrhelynek adott otthont, oltalmazva azt a katonát, aki lombjai alól kémlelte az előretörő szovjet hordát. A fenyő mégis úgy gondolta, megmutatja, hogy uralja a szirtet, és sohasem felejti hovatartozását. A tűlevelek alatt suhantak az évek, nem fehér gyapjúharisnyás bölcsek, hanem kék-sárgába öltözött pásztorutódok döntöttek sorsáról.

A magyarnak született fenyőt elviszik a havasokból. A román nép nevében, a román nép adományaként szállítják el Rómába, a Szent Péter-bazilikához. Sírt a román fűrész, a román vágta a székely fát, de a fenyő állva halt meg. Utolsó erejével is ellenkezett, s nem arra dőlt, amerre akarták. Most, a motorizált Szent Mihály lován, elhagyja közegét. Megáldja majd a román ortodox püspök, pedig nem ez volt a fenyő vallása.

Az elmúlt ezer éveket nézve, parányi pont 80 esztendő. A gyerekek lehet, hogy nemsokára évtizedes eltérésekkel felelnek a tanár kérdésére Erdély történelmével kapcsolatban. Felelnek, ha akkor lesz még magyar szó, ha akkor még emlékszik valaki arra, hogy volt egy keleti határunk, volt egy Székelyföld és volt egy Erdély.

Sírt a fűrész, sírt a fenyő. Sírva árasztotta magából a székely illatot.

2002. december 12.

G. Kirkovits István