A múlt héten óriási rendőri biztosítás mellett egy pár vörös hadseregre ejakuláló egykori sztálinista nyugdíjas, a magyart zsigerből utáló kozmopolita liberális soha sem volt partizán és hasonló furcsa egzisztencia megspékelve egy külügyminiszterrel, egy kirekesztő mozgalmárral és Gabikával, egy másik országgyűlési képviselővel a hazaáruló Károlyira emlékezett.

Azt a vörös grófot emelte piedesztálra, aki semmit sem tett a történelmi Magyarország megmentéséért, aki tálcán kínálta a vörös terroristáknak a megnyomorgatott magyar falut, aki 1945-47 között a szovjet szuronyok támogatásával kegyetlenkedő kommunisták egyik elvhű szövetségese volt.

Gabikáék szeretik Károlyit, hiszen ők már úgymond a rendszerváltás előtt is csak Horthyék nem létező, kitalált rémtetteivel tudtak foglalkozni, kínosan ügyelve arra, hogy meg ne bántsák a hozzájuk genetikailag is kötődő vörösöket. De kit érdekel valójában a Rajk-barát Károlyi, meg ez az egész bevörösödött pereputty. Nos, azt hiszem, minden magyar számára az a fontos, ami ezekben a napokban történt, 64 évvel ezelőtt.

Kedves hallgatóink! A XX. század úgy hiszem egyik legnemesebb és legnagyobb államférfija, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, a legfőbb hadúr csapatai élén bevonult a Felvidék magyaroknak juttatott, felszabadított területeire.

2002. november 8.

G. Kirkovits István