Mondok Önöknek egy számot. Sőt, mi több, egy bűvös számot: 85. Lehet, hogy aki ezt megteszi a lottón, segítségével éri el a főnyereményt, de ha ennek érdekében ikszel, akkor mindenképpen sokat nyer. Sokat? Hülyeség. Mindent, a jövőt. 85 mandátum szükségeltetik ugyanis ahhoz, hogy a polgári erők alakíthassanak kormányt. Talán feltűnik Önöknek ez a direkt politizálás itt, a Rockszerdában. Ezt nem nagyon szoktuk tenni, de most a nemzeti sorsforduló előtt azt hiszem erre szükség van, s ezért vállalom is a felelősséget.
Itt van ez a kis rádió, amelyet Önök a szívükbe fogadtak. A főnökök jóvoltából minden nap más és más lehet. Rányomhatja a bélyeget egy-egy szerkesztő személyisége az általa felügyelt 18 órára. A Rockszerda szándéka szerint a fiatalokat és a középkorúakat kívánta megszólítani, természetesen tisztelettel és odafigyeléssel fordulva az idősebbek felé. S itt ez a kis rádió, amelyet annyian bántottak, kritizáltak oktalanul bűnbaknak, kirekesztőnek, agresszívnek és infantilisnek kiáltottak ki.
Pedig nem akart egyebet, csak mást. Olyan mást, amely nap mint nap nem hallható a megszállt magyar éterben. Na most a velünk szemben állók aztán tényleg kimutatták foguk fehérjét. Alantas eszközökkel, tudatos ferdítésekkel, elhallgatásokkal és kőkemény gyűlölettel fordultak az ellen, ami nem azt mondja, amit ők, a teljes megsemmisítés, elhallgattatás, leverés, lenyúlás és leváltás jegyében. Amikor az ember olyan hazugságözönt hall, amitől görcsbe rándul gyomra, már tényleg nem bírja tovább. Akkor azt mondja, hogy elég volt. Elég volt a nemtelen támadásokból, a célzatos kirekesztésből.
Én azt mondom, hogy vasárnap, 21-én igenis szavazzanak a polgári erőkre.
Kívánom, hogy érezzék azt, amit én, amikor viselem a piros-fehér-zöld szalagot. Feltűztem annyi idő után, mert én akkor hordtam büszkén, amikor a többség ezt nem merte. Most a többség reagál. Mosolygón, kedvesen jelzi öreg, s fiatal a trikolórra tekintve: összetartozunk.
2002. április 17.
G. Kirkovits István