Demszky Gábor törvénytelenül és jogszerűtlenül betiltotta a december 26-ára tervezett karácsonyi koncertet. A Pannon Rádióban csendültek fel azok a dalok, amelyeket az együttesek a hangversenyen játszhattak volna. Demonstrálva, hogy az emberi rosszindulat, a politikai mellébeszélések, és a vak gyűlölet ellen is van gyógyszer akkor, ha összefog zenész, előadóművész és a hallgatóság. Az adásban megszólaló énekek, azok szövegei egyértelműen rácáfoltak arra, hogy fasiszta elemek rendbontással egybekötött nemzetközi találkozója lett volna karácsony másnapja a fővárosi Petőfi Csarnokban.

Azt már megszokhattuk, hogy a választások közeledtével a hatalomból kicsúszó szociálliberális oldal minden eszközt bevet, hogy ellenfelét gyengítse, rossz színben tüntesse fel, és hathatós médiatámogatással összpontosított támadást indítson minden ellen, ami magyar. Demszky szkinhedekről ugatott, mikor elborult arccal egy kulturális rendezvény betiltását jelentette be, csakhogy a történet valójában teljesen másról szól. A Pannon Rádió már korábban is játszotta a nemzeti rockzenekarok elnevezésű csapatok szerzeményeit. Tette ezt azért, mert a magyar zene rádiójaként mindenféle stílust és műfajt igyekszik bemutatni hallgatóinak, rájuk bízva a szabad választás lehetőségét. Egyáltalán nem meglepő módon, öregnek és fiatalnak egyaránt tetszettek ezek a szerzemények, hiszen a dalokból Erdély, Felvidék és Délvidék jajszava csengett ki rockos dübörgéssel. Visszaköszöntek a hun-magyar rokonság kérdései, a honfoglalás kori történések, nagy királyaink, magyar hőseink cselekedetei. A regék, a mondák újszerű feldolgozásával is találkozhatott a nagyérdemű.

A koncert szervezői a Pannon Rádió élő adásaiban a betiltást megelőzően már több alkalommal jelezték, hogy ők nem szkinhedek, hanem hazafias érzelmű magyar emberek. De mi az, hogy szkinhed? Demszky állandóan róluk beszél, az a Demszky, aki annak idején talán még a farmernadrágot is magára vette, amikor többen tiltakoztak ellene. Most az új évezredben ismételten meg lehet bélyegezni valakit külleme, megjelenése alapján, akár rendőrökkel megverettetni, mert az nem tetszik a fővárosi hatalomnak. Másról van szó. A szociálliberálisok számára tüske, ha nem bugyuta hétköznapi történéseket mesélnek a szivárványszínű színpadokról, hanem nemzetünk egységének fontosságát, és a múlt tiszteletének nagyságát hirdetik. Főben járó vétek  vélik ezek a körök , ha valaki megvallja magyarságát, visszataszító számukra, ha több ezer ember térden állva, pislákoló öngyújtók fényénél az erdélyi temetőkről énekel. Eltaposni mindent, ami nem egyezik az internacionalista szellemmel, csírájában elfojtani azokat a próbálkozásokat, amelyek segítségével talán minden épületen, és minden szívben ott lehetne a piros-fehér-zöld zászló.

Csúsztatáshegyek mindenütt. A témára gyorsan rábukó, egyértelműen egy irányba elkötelezett újságok az Egészséges Fejbőr zenekar egyik dalszövegét idézték, amely állítólag a cigányokkal foglalkozik. Csakhogy ebben a régi szerzeményben a zenekar énekese a zsiványokat, s nem az említett kisebbséget ostorozta dalában. Kicsit furcsa, hogy csak ezt a dalt emlegetik fel a baloldalon, kiemelve a többi közül. Honnan szerezték ezeket a szövegeket  tehetjük fel a kérdést. A lemezborítókon nem olvasható, s ha pedig valaki az internetre hivatkozik, a koncertnek egy hivatalos, információs oldala volt, a www.magicseri.hu. Ott sem található.

Nézzünk egy másik Fejbőr-nótát, amiről nem szól a fáma, pedig ez és a hozzá hasonlóak alkották volna a Fejbőr koncertprogramját: Ó gyönyörű csodaszarvas, jelenj újra meg nekünk, segíts új ösvényt keresnünk, mert különben elveszünk.

Szélsőségesnek nevezni úgy előre egy rendezvényt, hogy a szervezők, s résztvevők egyértelműen más programot hirdetnek, erkölcsi és politikai szempontból is elfogadhatatlan. Hozzá egy tiltás jogszerűtlenül. Mi járhatott annak az embernek a fejében, aki ezt akár magától, akár külső sugallatra végigvitte? A megfelelésvágy, a hű szolga szerepének vállalása, vagy a hatalmat kapott ember megrészegülése? Nem tudni. Talán arra gondolt, hogy mégsem rasszista rendezvény az, amelyet ilyen szeretettel hirdetnek meg, és így a rend őreit koncert közben nem lehet a hallgatóság közé vezényelni? Ezt sem lehet tudni. Megfosztottak viszont sok embert attól, hogy érezze közösségét, a nyájmeleg fontosságát, és azt a belső lelki borzongást, amely még  és hál Istennek már  nagyon-nagyon sokakban ott szunnyad, és lángra kap, ha azt hallja: szabadság, rend és haza.

2002. január 3.

G. Kirkovits István