Az éveken át megszokott, hitünk és erőnk kicsinységét hirdető, dicsőséges múltunkat elhallgató vagy letagadó, jövőnket kilátástalannak ítélő főpapi szózatokkal szemben legszentebb nemzeti zarándokhelyünkön az idei pünkösdkor is csoda történt, köszönhetően Magyarország Királynője Böjte Csaba ferences testvérünk általi közbenjárásának. A HunHír 31 fős búcsújáró csapata ugyanezt a csodát élte át idén Csíksomlyón, amiért ezúttal köszönetet mond Böjte Csaba testvérnek, aki szentbeszédében, miként tavaly Bábel Balázs érsek, az égiek napsütéssel kinyilvánított áldásával kísérve, hitet tett nemzetünk Királynőnk általi feltámadása mellett.

A közvélemény szerint Szűz Mária csak „Magyarország Patrónája” (Patrona Hungariae), azonban aki alaposabban ismeri szakrális hagyományainkat, megállapíthatja, hogy népünk mindig is többnek tekintette, egyenesen „Magyarország Királynőjé”-nek (Regina Hungarorum), még akkor is, ha középkori okleveleinkben ez a kifejezés nem szerepel. Nincs még egy nemzet a világon, melynek vallási életében az Istenanya akkora szerepet töltött volna be, mint a mienkében. A betlehemi Kisded, a világ Megváltója édesanyjáról ugyanis a keresztény teológia négy alapigazsága (1. Mária Isten Anyja, aki világra szülte Isten testté lett Igéjét (Efezusi Zsinat, 431, I. Celesztin pápa), 2. a Szentlélek által fogant és a szülés után is sértetlenül megőrizte szüzességét (Lateráni Zsinat, 649, I. Márton pápa), 3. szeplőtelenül fogantatott, vagyis fogantatásának első pillanatában az áteredő bűnnek minden szennyétől mentes volt (IX. Piusz pápa 1854-ben kihirdetett dogmája), 4. földi életpályája befejezése után testével-lelkével felvétetett a mennybe (XII. Piusz pápa 1950-ben megjelent enciklikája)) még eggyel kiegészítendő, azzal, hogy Ő a magyarok törvényes, örökös királynője is egyben, akinek oltalma alá futhatunk mindenkor. Több mint patrónánk, hiszen a „patrona” női védőszent, pártfogó, de nem királynő. Mária viszont országunknak nemcsak védelmezője, pártfogója, hanem törvényes uralkodónője, azaz királynője (amint erről Dr. Kovács L. P. Bánk OFM „Magyarok Nagyasszonya” c. könyvében (Bp. 2005. Mariánus Ferences Rendtartomány) részletesebben olvashatunk), legfőbb közjogi méltósága.

Így válik érthetővé a Szent István előtti szakrális örökségünkben és katolikus népénekeinkben egyaránt megjelenő, Szűz Mária/Babba Mária példája általi hódolat az anyaság iránt, költőink mélységes nőtisztelete, magyar nagyasszonyaink Máriához fordulása sorsdöntő csatáink előtt, mindezzel (különösen Mindszenty bíboros 1946-ban betiltott könyvével (Az édesanya. Két kötet. Zalaegerszeg, 1940-1942.)) is mutatva, hogy mi vagyunk igenis a Tudás Népe. Hiába hirdetik sokszor még egyházi történetírók is, hogy a magyar nem elég buzgó, ájtatos, mint az olasz, francia vagy a német, amiért túlságosan egybekapcsolja nemzete szeretetét a szakrális hagyományok követésével, és – Veres Péter kifejezésével élve – parasztként (főleg ha alföldi) csupán „tarisznyahitű” (Az Alföld parasztsága. Bp. 1942. Magyar Élet, 66. old.): életével mindig is azt igazolta, hogy – miként Bangha Béla jezsuita fogalmaz – „nem az az igazi katolikus, aki sok apróságot tud s aki ott van minden processzión, novénán és triduumon, hanem aki a hit, a kegyelmi élet s az evangéliumi erkölcs útján járva, jellemes viselkedésével mindenkinek javára s épülésére szolgál, aki teljesíti Isten iránti kötelességét, de nem marad el az emberi, családi, hivatali és hazafias kötelességek terén sem”. (Világhódító kereszténység. Bp. 1940. Korda Rt. 208. old.)

Ennek csodálatos jele, hogy a magyar paraszt évszázadokon át délben, amikor elhangzott a nándorfehérvári diadal emlékére a (III. Callixtus pápa 1458-ban elrendelte) harangszó, abbahagyta az aratást és levett kalappal keresztet vetett. Erről ma már az átlag magyarnak, köztük gyakran még tanároknak is, fogalma sincs, akárcsak arról a spiritualitásról, amit a Babba Mária, a Csíksomlyói Szűzanya iránti hódolat jelent.

Ezt érzi meg minden tiszta szívű magyar, katolikus és protestáns egyaránt Csiksomlyón, amint erről Marschalkó Lajos torokszorító írásának (A csíksomlyói Mária csodája. Erdélyünk – honvédségünk. Szerkesztette vitéz Béry László és vitéz Rózsás József. Bp. 1941. Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, 104. old.) alábbi, az erdélyi részek 1940-es visszatérését nemzetünk Királynőjének megköszönő magyarok érzését tolmácsoló részlete tanúskodik:

„Bizony, ilyen nagy búcsú sohasem volt még Csíksomlyón. A hatalmas templomból kiszorult az emberek nagy része. Kint a szabad ég alatt, tábori oltároknál térdelt a népsokaság. Rögtönzött emelvényeken beszéltek a papok a csíksomlyói Máriáról, aki – íme – csodát tett. S közben még mindig jöttek, jöttek a falvak népei. Közben még mindig zengett az ének:
Egészen szép vagy Mária,
Eredeti bűnnek szennye nincs Tebenned…!

És ez a somlyói Mária legnagyobb csodája.”

A HunHír 31 fős búcsújáró csapata ugyanezt a csodát élte át idén Csíksomlyón, amiért ezúttal köszönetet mond Böjte Csaba testvérnek, aki szentbeszédében, miként tavaly Bábel Balázs érsek, az égiek napsütéssel kinyilvánított áldásával kísérve, hitet tett nemzetünk Királynőnk általi feltámadása mellett.

A HunHír.Hu szerkesztősége megköszöni, és a legnagyobb tiszteletét tolmácsolja azoknak, akik hírportálunk szervezésében velünk töltötték pár erdélyi, székelyföldi napot, és igaz, magyar emberhez illő viselkedéssel, aktív közösségépítő közreműködéssel hozzájárultak első ilyen jellegű utunk sikeréhez. Visszavárjuk őket a HunHír.Hu által szervezett történelmi, múltfaggató kirándulásainkra, társasútjainkra, legyen szó Erdélyről, vagy Kárpátaljáról. Egyben kérjük őket, hogy az eseményekről készített felvételeket, amelyek egyaránt kifejezhetik a jelenlévőknek és az érdeklődőknek azt a közös élményt, amiben az együtt töltött öt napban részünk volt, küldjék el az info@hunhir.hu e-mail címre. Valamint szívesen közöljük az úti élménybeszámolókat is. Előre is nagyon köszönjük!

Ifj.Tompó László + HunHír.Hu