P. KÁROLYI ÁDÁM Bernát

Almáskamarás (Arad vm.), 1892. június 19. – + Budapest, 1954. március 2.

1950. november 16-án – a kommunista diktatúra egyik legsötétebb esztendejében – dr. Molnár Erik igazságügyminiszter jelentést küldött Rákosi Mátyásnak az előzetes letartóztatásban lévő egyházi személyek ügyeiről. Ebben a jelentésben az igazságügyminiszter harmincegy pap, szerzetes bírósági ítéletének mértékére vonatkozóan tesz javaslatot a pártfőtitkárnak. A névsor utolsó tagja Bernát atya.

„Dr. Molnár Erik javaslata:

K á r o l y i B e r n á t ferencrendi szerzetest, aki a Pasaréti úti rendház főnöke volt, 15 évi fegyházra ítélték, mert egy nagyobb szabású kémkedési ügynek volt a terheltje. Korábban is elítélték 7 hónapi börtönre demokráciaellenes izgatás miatt. A Legfelsőbb Bíróság tárgyalja le az ügyet és hagyja helyben az elsőfokú ítéletet.”

Így is történt. A büntetőtörvényszék engedelmeskedett Molnár Erik elvtársnak, és 1950. december 29-én helybenhagyta a korábbi 15 év ítéletet. Károlyi Bernát minden bizonnyal a munkáshatalmat nem mindennapi módon veszélyeztető kém volt, ha kémkedésnek minősítjük például azt, ha valaki úgy tudósít egy külföldit, miszerint Magyarországon nincs vallásszabadság: elbocsátják állásából például azt pedagógust, aki vasárnaponként részt vesz az istentiszteleten. Ez ugyan nyílt titok volt 1989-ig Magyarországon, de az egész világ számára azt kellett harsogni, hogy sehol sincs akkora vallásszabadság, mint a kelet-európai kommunista államokban. Elképesztő hazugságvilágban éltünk. Aki pedig nem volt hajlandó támogatni szavával, tollával ezt a hazugságrendszert, sőt ahhoz is volt bátorsága, hogy kimondja az igazságot, az ilyen felelőtlen, meggondolatlan állampolgár összeesküvés, hazaárulás vagy kémkedés vádjával előbb-utóbb börtönben találta magát.

A Bernát atya elleni vád bizonyításához elegendő volt valakit – esetünkben Légnádi József községi jegyzőt letartóztatni és addig verni, amíg ki nem jelentette: igenis, Károlyi Bernát ezt és ezt mondta nekem. Pontosan ugyanazt, amit vallatói kívántak tőle. Légnádi jegyző urat Budapesten, a Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség 1950. január 17-én délután fél 3-tól 5 óráig vallatta Szigeti Ernő főhadnagy. A jegyző úr azonban nem a tőle elvárt módon vallott. Emiatt egy kis „meggyőzésre” kerülhetett sor, és a jegyzőkönyv már az elvárásoknak megfelelő tartalommal folytatódott.

Károlyi Ádám 1907. szeptember 5-én lépett a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett ferences rendtartományba. Egyszerű fogadalmát 1908. szeptember 6-án, ünnepélyes örök fogadalmát 1913. június 22-én tette le. Pappá szentelték 1915. január 25-én. 1929-ben Kecskeméten működött mint ifjúsági szónok és a helyi missziós egyesület vezetője. A kínai misszióba induló Bernát atyát szeptember 1-én Kecskeméten, 21én a budai Vigadóban búcsúztatták. Nyolc év eredményes missziós munka után tért vissza Kínából Magyarországra a harmincas évek végén. 1942-től a rend kecskeméti házának főnöke. Népszerű szónok, közkedvelt lelkipásztor. A háború végéig az Isten Dalosai című, 1939-től havonta megjelenő hitbuzgalmi folyóirat főszerkesztője. 1947-től a pasaréti ferences rendház főnöke, kisgazdapárti képviselő.

Az ország szovjet megszállása után, még kecskeméti működése idején kétszer is őrizetbe veszik, de a felháborodott lakosság nyilvános tiltakozása miatt a rendőrség első ízben kénytelen szabadon engedni. Másodízben demokráciaellenes izgatás vádjával 7 hónapi szabadságvesztésre ítélik. Szabadulása után Budapestre kerül, 1947-ben mára pasaréti ház főnöke.

1949. november 28-án letartóztatják, és kémkedés, hazaárulás vádjával 15 évi fegyházra ítélik. Társai vádlottak padján és ítéletük: Csorba Béla (II. r. vádlott, 10 évi fegyház); Krasznai Béla (III. r. vádlott, 1 év 3 hónapi fogház); Berthy János (IV. r. vádlott, 1 év 3 hónapi fogház); Ongjert Richárd (V. r. vádlott, 1 évi fogház); Légrádi József (VI. r. vádlott, 1 évi fogház); dr. Goll Aladár VII. r. vádlott, 11 évi fegyház); özv. Nagy Gáborné (VIII. r. vádlott, 11 évi fegyház); Molnár Gyula (IX. r. vádlott, 8 évi fegyház).

Rabsága éveiben Bernát atyát a legváltozatosabb formában kínozták: éheztették, ütlegelték, földre tiporták, bordáit eltörték, többször és hosszú órákig kurtavasba kötözték. Amikor szervezete nem bírt elviselni újabb megpróbáltatásokat – sorstársai visszaemlékezése szerint 35 kilóra lefogyva -, rabkórházba szállították. Meggyógyítani nem lehetett, itt érte a halál.

Mivel az ÁVH minden áron bizonyítani akarta, hogy a nyugati követségek, konzulátusok, könyvtárak, vagy kulturális kirendeltségek mind kémközpontok, egymás után fogták le elsősorban a különböző követségek magyar alkalmazottait, de azokat is, akik oda gyakrabban bejártak vagy valamelyik követségi alkalmazottal kapcsolatot tartottak fönt. Ez utóbbiak közé tartozott Bernát atya is, aki az 1930-as években és a negyvenes évek elején nyolc esztendőt misszionáriusként Kínában töltött. Már ez is gyanússá tette őt a titkosrendőrség szemében.

1945-ben kecskeméti házfőnök lett, és a kőnyékbeli tanyavilág közkedvelt lelkipásztora. A rendőrség kétszer is letartóztatta, de a tanyasiak népes felvonulására kénytelenek voltak kiengedni. Kecskemétről Budapestre, a Pasaréti úti rendházba került szintén házfőnöknek. Mint nyelveket beszélő művelt pap, nagy társadalmi életet folytatott, és gyakran találkozott az amerikai követség alkalmazottaival is. 1949. december 28-án tűnt el. Az állandó kihallgatások, kínzások, az internálás szenvedései felőrölték életerejét. 1954. március 2-án halt meg a budapesti rabkórházban.

(P. Szántó Károly Konrád OFM)

Mivel ferences vagyok, hadd kezdjem egyik rendi testvérem példájával, Károlyi Bernátéval, aki először itthon, majd tíz éven át Kínában misszionáriuskodott. Püspökétől új nevet kapott: Tay Lo-li, ami annyit jelent: vígkedélyű. Ezt a nevet nem véletlenül kapta, legalábbis ebben az értelmezésben. Az atya természetét tükrözi, aki vidám tudott lenni még a pokol mélységeiben is.

Kínából visszakerülve, 1950-ben tartóztatták le Budán mint kémet, mert az angol és kínai nyelv ismerete miatt közelségbe került az angol követség egyik tagjával. Két év múlva már reménytelen állapotban húzta a rabigát. Lábbénulása miatt alig tudott járni. Ugyanekkor szíve és tüdeje kezdték felmondania szolgálatot. De ő észre sem akarta venni a nyomorúságát, mert víg kedélye még közelgő halálát is aranyporral hintette be.

Egyik éjjel kurtavasba verték sok más rabon kívül, jobbján Tüll atyával – a jezsuiták provinciálisa -, balján pedig dr. Málnási Ödönnel, akihez bensőséges barátság kapcsolta. Míg közben a többiek üvöltöttek a fájdalomtól, Bernát atya pedig mosolygott. Mosolyogva kérte Málnásít: imádkozzék vele az országnak a pokol uralma alól való felszabadulásáért. A mosoly ereje nagyobb volt a vasnál. Málnási is mosolygott és imádkozott. (P. Krupa Sándor OFM)

Részletek a koncepciós per kihallgatási jegyzőkönyveiből

„H.M. Kat. É-1h. Pcsfség. 1/3.osztály. Feljegyzés
Budapest, 1950. január 17-én. Légrádi József kihallgatásáról:

Nevezett kihallgatása során elmondta, hogy P. Károlyi Bernáttal legjobb tudomása szerint egy ízben beszélt hosszabb ideig, de ez sem volt-több kb. egy órai időtartamnál. Ez a beszélgetés a rendházon kívül folyt le séta közben.. Eleinte a rendház körüli építkezések és az egyházhoz tartozó gazdasági vonatkozású dolgokról volt szó, mire Károlyi azt’ felelte, hogy kb: két év múlva konszolidálódni fog MO.-on a jelenlegi helyzet, és a rendházzal kapcsolatos gazdasági kérdések is`megoldást nyernek.

Megkérdeztem Károly t, hogy érti a MO.-i konszolidálódást, és hogy látja a politika alakulását MO.-on a jövőre vonatkozólag: Károlyi válaszában elmondta, hogy a MO.-i politikai, helyzet kialakulásában igen nagy szerepe van – legalábbis ő úgy látja – az akkor összeülő hágai tanácskozásoknak, melyen az összeülő nagyhatalmak valószínűleg meg fognak egyezni. A nagyhatalmak ezért megegyezése a népi demokráciákra és MO-ra is kihatással lesz. Valószínű, hogy a megegyezés után MO.-on az egyház nagyobb szerephez jut, megengedik a katolikus párt megalakulását és a közeli választásokon való indulását is.

Légrádi szerint Károlyival politikai vonatkozású dolgokról többet nem beszélt, és a szervezkedésre vonatkozólag vele Károlyi semmit nem közölt.

Elmondja Légrádi, hogy régebben egy zárkában volt Bílnitzerrel, aki beszélt neki és zárkatársainak is; a Pasaréti úti rendház főnökével való kapcsolatairól. Elmondta Bilnitzer, hogy a rendházfőnök segítségével egy amerikai személy közbenjárásával akart kijutni külföldre. Bilnitzertől többet nem tudott meg, mert másik zárkában helyezték el.

A kihallgatást 14:30 h-tól 17 h-ig tartottam. Szigeti Ernő fhdgy.

A ferences rendházban megismerkedtem a rendház főnökével, P. Károlyi Bernáttal, kivel közöltem szökésem körülményeit. Elmondtam, hogy Mindszenty rokona vagyok, és kértem, tegye lehetővé, hogy a rendházban maradhassak. P. Károlyi készséggel megengedte, és ott tartózkodásom alatt több esetben beszéltünk politikai vonatkozású dolgokról.

1949. október első felében Károlyi Bernát egyik beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy benne van egy illegális szervezkedésben, melynek célja a Magyarországon fennálló demokratikus államrend megdöntése. Közölte továbbá, hogy ez a rendszer az egyház működését teljesen megbénítja, ezért szükség van arra; hogy egy adott alkalommal megteremtsék lehetőségét annak, hogy Magyarországon az egyház vezető szerephez jusson. A közeli rendszerváltozással számolnunk kell – mint Károlyi mondotta -, és készenlétben kell lennünk, hogy az ország irányítását. átvegyük. Én P. Károlyi közlését tudomásul vettem. Emlékezetem szerint Károlyi több esetben nem beszélt a szervezkedés kérdéséről.

Egyebet előadni nem kívánok, vallomásomat az igazságnak megfelelően tettem. A jkv. helyesen van felvéve, amit aláírásommal hitelesítek.

Szigeti Ernő fhdgy. kihallgatásvezető, Légrádi József gyanúsított, Tóth Magda jkv. vez.”

És ahogyan a kecskemétiek emlékeznek rá…

„Páter Károlyi (Krausz) Bernát első szerzetesi fogadalmát 100 éve, 1908-ban tette le Pécsett, majd Egerben szentelték pappá. Kecskemétre 1926 májusában került. Három év múlva, 1929. szeptember 15-én innen indult Kínába. A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány kínai missziójának lett alapító elöljárója Paokingban, ahol a hittérítő munka mellett – évente mintegy 1000 személyt kereszteltek meg – rendtársaival és a munkájukat segítő magyar szerzetes nővérekkel együtt magára vállalta a környék lakosságának szociális problémáit, és ezek enyhítésére árvaházat, orvosi rendelőt, iskolát alapított. A ferences missziót a kecskemétiek is támogatták. A Kecskeméti Lapok 1932. szeptember 30 -i száma például beszámol arról, hogy kedvezményes áron harmóniumot vásárolhattak a Kínába igyekvő szerzetesek.

Páter Károlyi 1938-ban betegsége miatt hazatért Kínából. Előbb Vácott és Budapesten vállalt rendi feladatokat, majd 1941-ben ismét Kecskemétre került. A kisemmizettek védelmében – Kína földjén már megkezdett – szolgálatát 1944-től a hírös városban is folytatta, ahol az üldözött zsidóságnak – nemegyszer élete kockáztatásával – adott menedéket, befogadta a kolostorba a városi kórházat, a kilakoltatott szerzetesközösségeket, a front idején pedig menekítette a házakban hátrahagyott, magatehetetlen betegeket.

Bernát atya 1945. júniusában az új hatalom által üldözöttekké tett embertársai érdekében is felemelte szavát, amiért a kialakuló kommunista diktatúra haragját vonta magára. „Mindig tántoríthatatlan bátorsággal és együttérzéssel állott vigaszunkra kétségbeejtő helyzetünkben” – írták róla a védelmébe vett rabok Mindszenty bíboroshoz intézett levelükben.

1945. július 26-án 12 napra ő maga is rabbá lett, 1949-ig pedig kijelentései miatt többször perbe fogták. 1950. tavaszán 15 évi fegyházra ítélték. 1954. március 2-án halt meg a budapesti Rabkórházban, sírja az Újköztemető 301-es parcellájában található. „Károlyi Bernát fogalom volt a rabok között, és ahol rettenthetetlen kis alakja feltűnt, sereglettek köré az emberek. Szerették, mert jóságos tekintete vigasztaló volt, és szavai gyógyítottak …” – olvasható róla a rabtársaktól fennmaradt beszámolókban.

Bernát atya emlékét Kecskeméten egy, a Barátok temploma tövében ültetett piros virágú galagonya, valamint egy felirattal ellátott kő is őrzi.”

… és az általa megmentett zsidók visszaemlékezései

Székely Sándor nyilatkozata. Károlyi Bernát szentferencrendi atyát évtizedek óta ismerem. Mint a kecskeméti rendház tiszteletbeli gondnoka, aki a rendház anyagi természetű ügyeit intéztem, alkalmam volt őt, mint a rendház főnökét minden tekintetben kiismerni, annál is inkább, mivel a legkritikusabb időkben működtünk együtt.

Állítom és igazolom, hogy közreműködésemmel, amidőn Kecskeméten is minden bérházban a zsidó üzleteket elvették tulajdonosaiktól, a Szent Ferenc rend üzletházában az összes zsidó bérlők kb. 10-en, mind helyükön maradtak, mert visszamenőleges szerződést készíttettünk velük, amelyek hosszú évekig még érvényben voltak. Egyedüli bérház volt Kecskeméten, ahol megmaradhattak. A helybeli nyilasok és a Baross szövetség nyíltan is megtámadta emiatt egy gyűlésen, de o ott is bátran védelmébe vette bérbit, akik végig ott is maradtak, amíg a Gettóba nem vitték mindannyinkat.

1944. áprilisában zsidó származásom és fenti cselekedeteim, valamint ellenzéki magatartásomért a Gestapó engem is elhurcolt. Magasállású barátaim egy lépést sem tettek kiszabadításom érdekében, Károlyi azonban bemerészkedett a Gestapóhoz, ahol őt is majdnem ott fogták. Elvittek Bácstopolyára, Szabadkára, Bajára internálótáborba. Mindenhová utánam jött, elhozta feleségemet, és rábeszélt, hogy szökjem meg, o majd elrejt engem. Nem mertem megtenni, mert féltem, hogy családomon bosszulják meg a feljelentőim, bár, ha megtettem volna, akkor megszabadultam volna a későbbi Auschwitz, Kaufering és Dachau szörnyű szenvedéseitől. Felkereste érdekemben Endre László édesatyját, aki rendreutasította azzal, hogy nem szégyelli egy zsidó érdekében közbenjárni, amire tanú előtt (Beretvás Irén, Kecskemét) azt felelte, hogy azt csak bízza rá, hogy mit szabad tennie, s otthagyta ezt az akkor oly nagy személyiséget.

Tudomásom van róla, hogy amidőn a Gettó vonatfát indították, o volt egyedül, aki kiment oda szegény szerencsétlenek vigasztalására. A német parancsnok távolíttatta el onnan. Tudomásom van róla, hogy zsidóknak mentő okmányt állított ki (Bunzlau Ferenc, Szabó Imréné, Kecskeméti Sándor).

Tudomásom van róla, hogy amidőn a hatóságok elrendelték a város kiürítését, o nyíltan ellene szólalt fel, és propagandát fejtett ki a lakosoknál, hogy ne menjenek el. Megnyitotta a zárda kapuit, és kb. 100-an találtak menedéket a zárda falai közt. Köztük rejtegetett még a nyilas időkből zsidókat, Nádas Viktort és nejét, Fehérvári Juditot, és azonkívül öt vagy hat üldözött kommunista egyént.

Ennyit tudok Károlyi Bernát múltjáról, és az o mentalitását mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy érdekemben kifejtett exponáló cselekedeteit megtette annak dacára, hogy ismerte az 1919-es proletárdiktatúra alatti tevékenységemet.

Deportálásomból történt visszatérésem után rövidesen elkerült Kecskemétről, így további ténykedéseiről nincs közvetlen tudomásom. Ezen önkéntesen megtett nyilatkozatomat a legmesszemenőbben bizonyítani és bármikor eskü alatt megerősíteni vagyok hajlandó.

Kecskemét, 1950. május hó 16-án.
Csongrádi u. 1. sz. Székely Sándor gyógyszerész

Nádas Viktor és neje II. Nyúl utca 18.sz.Nyilatkozat. Alulírottak, mint zsidószármazású katolikusok, akik az 1939-1944-es évek súlyos megpróbáltatásai alatt az üldözött egyének közé tartoztak, P. Károlyi Bernát OFM, ferencrendi pasaréti házfőnöknek (1944. évben a kecskeméti rendház főnöke volt) magatartásáról és fennkölt emberi gondolkodásáról, tiszta lelkiismerettel, a következőket igazolhatjuk.

1. Állásfoglalás a zsidóüldözésekkel szemben.

Alulírott, mint zsidószármazású, de katolikus vallású egyének védelmére 1939. évben alakult „Magyar Szent Kereszt Egyesület” (Budapest, VIII. Múzeum krt. 10.) ügyvezető társelnöke számos esetben kértem és kaptam útbaigazítást, tanácsot és lelki erősítést abban az irányban, hogy a megpróbáltatás nehéz éveiben reám háruló súlyos feladatokat helyesen ellássam, és munkámban kitartsak. Ez a munka, származásra, vallásra, nemzetiségre, fajra való tekintet nélkül, minden üldözöttnek erkölcsi és anyagi védelmére kiterjedt. Ily megbeszélések alkalmával, P. Károlyi világosan és felre nem érthető módon ítélte el a zsidóüldözéseket.

2. Származásunk dacára, ismételten felkeresett bennünket és bátorított új hajlékunkban, amidőn 1944. tavaszán egyik német S.S. alakulat (II. Trombitás u. 20. sz.) nyilasok segítségével bennünket, saját tulajdonunkat képező II. Orló utca 9. sz. alatti ház azonnali kiürítésére kényszerített, és Pestre, a IV. Váci utca 85. sz. alá egy szobába beköltöztünk.

3. Sárgacsillag viselés alóli mentesítés és szabad mozgás biztosítása.

Amikor sárgacsillagos házba kénytelenek voltunk beköltözni, és a szabad mozgás korlátozása folytán a zsidószármazású üldözöttek érdekében működésemet leállítani, olyirányú igazolványt szerzett, amellyel a sárgacsillag viselése alól mentesültem, szabad mozgásomat biztosította, és lehetővé tette, hogy az üldözöttek érdekében munkámat ismét felvegyem. Ez a mentési munka az izraelita vallásúak és általában minden üldözött mentésére kiterjedt.

Életmentés. 1944. október 19-én, amidőn néhány nappal megelozoleg a törvénytelen Szálasi kormány a hatalmat magához ragadta, és a helyzet a zsidóság szempontjából reménytelenné vált, minden előzetes felkérés nélkül, Kecskemétről Groglott Anna nevű hölgy útján üzenetet küldött, hogy feleségemmel együtt, azonnal üljünk vonatra, és jöjjünk le hozzá Kecskemétre. Ezzel megmenekültünk a halálos veszedelemtől, amely ez időben ránk leselkedett, és így életben maradtunk. A veszély nagyságát igazolja az a tény, hogy mint egyike azoknak a számosoknak, akik az üldözöttek mentése érdekében közreműködhettem, a németek bevonulása utáni időben, üldözőim elöl bujkálni, idegen lakásokban hálni voltunk kénytelenek. És az a lesújtó tény is, hogy az 1944. október 15. után Budapesten rekedt, Magyar Szent Kereszt Egyesületbeli tisztikari tagok túlnyomó része a nyilas-üldözések áldozatául esett.

5. Menedéknyújtás, elhelyezés Kecskeméten a rendházban. 1944. október 19-től, tehát a Kecskemétre érkezéstől fogva, P. Károlyi Bernát házfőnök a legnagyobb előzékenységgel gondoskodott keresztény családnál való elhelyezésünkről, majd módon a város ostroma megkezdődött, magában a rendházban adott szobát, és három hónapon keresztül gondoskodott teljes ellátásunkról, mivel anyagiakkal nem voltunk ellátva.

6. Munkaszolgálatos fiam mentése. 1944. október 31-én, du. Kecskemét ostromának megkezdése előtt felutazott autóval Budapestre, azzal az ebre jelzett szándékkal, hogy az itten munkaszolgálatot teljesítő fiamat is lehozza Kecskemétre, és mentse. Ez csak azért nem sikerült, mert közben a dicső Vörös Hadsereg Kecskemétet rövid ostrom után felszabadította, Budapest felé előnyomult. A visszavonuló fasiszta alakulatok viszont, Soroksár határában őt feltartóztatták. P. Károlyi e merész vállalkozása azzal járt, hogy Budapesten rekedt, és kénytelen volt az ostrom összes borzalmait végigszenvedni. Viszont tudomásom van arról, hogy az üldözöttek mentésére irányuló munkáját Budapesten is folytatatta.

7. Menlevelek szerzése. Budapesti kényszertartózkodása alatt 83 éves öreg édesanyámnak valamint sógoromnak és családjának, akik a gettóba voltak kénytelenek vonulni, pápai menleveleket szerzett, hogy őket az életveszélytől megmentse, és ezt tette teljesen önzetlenül, minden külön felkérés nélkül, amivel újabb bizonyságát szolgáltatta az o rendkívüli, igaz, emberi tulajdonságainak, felebaráti szeretetének.

8. Menekültek elhelyezése és ellátása a kecskeméti rendház óvóhelyén. Kecskeméten, az általa vezetett rendház óvóhelyén az ostrom megindulása előtt már számosan elhelyezkedtek, számuk az ostrom alatt 140-re emelkedett, és ezek itt találtak menedéket és teljes ellátást, hosszabb fidon át. Biztos tudomásom van arról, hogy ezek között is volt több zsidó származású egyén.

9. Tiltakozás Kecskemét városának kiürítése ellen. Erről a helyszínen hallottam és jelenvoltam, amikor az ottani városparancsnoknál kijárta azt, hogy legalább azok, akik nem akarnak a városból eltávozni, ott maradhassanak, és a rendházi óvóhelyek menekültjeit békén hagyja. Ez meg is történt.

Alig találunk megfelelő szavakat, annak a mély hálának és őszinte köszönetnek kifejezésére, amellyel neki mindenkor tartozunk életünk és gyermekünk megmentéséért, a megpróbáltatás nehéz éveiben nyújtott bátorításért és vigasztalásért, az ostrom előtti és utáni időben nyújtott meleg otthonért, és számtalan egyéb segítségéért, amelyek emberi létünket újból biztosították.

Budapesten, 1950. május hó 16-án. Nádas Viktor

Nádas Viktorné
Előttünk, mint tanúk előtt: Meznevics Istvánné, Nyúl utca 15. Kovács Katalin, Bognár u.6.
(Forrás: Budapest Főváros Levéltára, Károlyi és társai B. XLI. 3051/950.)

-stoffán-

HunHír.Hu