Nem lehet a pálosok és a középkori magyar királyok, egyúttal magyar őstörténetünk összefonódását a pálosokkal meg nem történtté tenni! Az idén 700 esztendős Pálos Rendről való emlékezések közül éppen ez a tény kap elenyésző helyet, ha egyáltalán megemlítődik.
Igaz, rejtélyes, a megszokottól eltérő rend a pálosoké, legalábbis a ma még teljes feltáratlan múltjuk miatt is. Sorsuk, küldetésük – miként Szántai Lajos írja – a “párosság” jegyében telik, ezért nem egy, hanem páros életutat futnak végig. A Pilis oldalában felépített templomuk a Szent Kereszt feltalálásának tiszteletére épült, így a pálosokról, mint a Szent Kereszt Remetéiről is megemlékezik az egyháztörténet.
A rend alapítója, Özséb, volt esztergomi kanonok a Csévi szirtek oldalában nyíló hármas barlangban gyűjtötte össze a tatárjárás (1241) után a Pilis remetéit, akikkel 1250 táján a Szent Kereszt tiszteletére templomot emelt és kolostort létesített. Ez lett a pálosok első központja. Özséb 1270-ben meghal (tehát nem érhette meg a pápai az 1308-as pápai jóváhagyást, amelynek 700. évfordulóját idén ünnepeljük), de nem hagyható szó nélkül az a tény, hiszen éppen az említett párosságra utal, hogy, éppen IV. Béla király halála évében történik ez, aki éppen a Szent Kereszt feltalálásának a napján hal meg. Özsébet a generálisi székben Benedek követi, aki 1290-ben hal meg. Ebben az évben pedig IV. László királyunk is meghal. III. András 1301-ben meghal, és a pálos generális, István is ugyanakkor hal meg!
Az Árpád-ház kihalása után, az Anjouk bejövetelével, 1304-ben, a Szent Kereszt tiszteletére épített pálos főkolostor megszűnik. Az új központ Buda fölött, Budaszentlőrincen épül, és itt őrzik Thébai Remete Szent Pál holttestét is, amely később külföldre kerül.
Thébai Szent Pál remete volt, a thébai sivatagban remetéskedett 60 teljes éven keresztül, és ez idő alatt emberrel sem találkozott. Egy pálmafákból álló ligetben egy sziklabarlang rejtekén éli életét. A ruhája pálmafából készült és étele a pálmafa gyümölcse.
“Szent Antal tehát nem messze tőle remetéskedik, és büszkén arra gondol, hogy ő a világ legnagyobb remetéje, de álmában a Teremtő meginti: Antal, nem te vagy a legnagyobb remete a földkerekségen. Menj el, itt van tőled nem messze Pál, ő a legnagyobb remete, keresd őt fel, mert meg fog halni!” Ezért Antal elindul, és Pált felkeresi.
Az Anjou legendárium 4 miniatúrában örökíti meg Thébai Szent Pál életét, az egyiken azt a pillanatot láthatjuk, amikor felülről, az égből egy fekete holló(Mátyás király “logo”-ja a holló) hoz egy fényes égi testet. Ez a mennyei kenyér. A remeték kezében egy-egy könyv van. Kifelé mutatják a könyveket, tehát olyan könyveket, amely nem számukra, hanem nekünk fontos. “A könyvek felnyitódnak és felénk fordulnak, de: ismerjük-e ezeket a könyveket és soraikat tudjuk-e olvasni?”
Ez az, ami a legizgalmasabb ebben a történetben. Honnan valók, mi van bennük, miről szólnak? Milyen kapcsolat lehet a egyiptomi korai keresztények és a magyar kereszténység eredete között? Tudhatott-e ezekről, az ebben lévőkről Báthory László pálos remete, aki (a ma is látható “Bátori barlang”-nak nevezett helyen, a volt budaszentlőrinci pálos központ közelében) a Bibliát magyar nyelvre fordította. Legendás bibliafordítása, amelyet Mátyás király felvett a kódexei közé, a hivatalos verzió szerint: elveszett. Tudjuk azonban, hogy a Mátyás-kori kódexek körül kriminális eladások, elajándékozások történtek…
Fogy az idő és egyre kevesebb a remény becses emlékeink megtalálására.
A pálosok életében is fontos szerepet kap az idő, ez az, ami talán a legfontosabb.
Ezért hangsúlyozzák a pálos szentek legendáiban, hogy az atyák az élet minden percét kihasználták. Soha egyetlenegy felesleges lépést nem tettek, életük folyamán betöltötték az időt. És “ez azért fontos, mert a magyar történelem legkritikusabb időszakában, nem lesz idő, el fog fogyni az idő.”
(Most is, napjainkban is, mintha időhúzásra játszana a politika. Az embernek olyan érzése támad, mintha nagy erővel és akarattal tennék a semmit, iszonyatosan nagy semmi hajhászásban telne az idő, amelyik fogy és fogy. Miként a nemzet, ahogyan rohamosan csökken lélekszámunk.)
“A Szent Koronán látható Pál képe a felső korona részen, legfelül található. Az, amit a király, mondjuk Nagy Lajos Thébai Remete Szent Pál okán fontosnak tart, az a nemzet életében a koronánkon mutatkozik meg.”
Hunyadi Mátyást a pálosok következetesen hollósnak nevezik, Mátyás pedig a pálosokat szintén hollósnak nevezi.
Pálnak is ez a holló volt fontos, mert az égből jött, a Teremtő küldte és ételt hozott a csőrében, és 60 éven keresztül, amikor a magányban élt, a holló minden délben egy fél cipót hozott.
Mátyás király halála után először Ulászló kerül a trónra, majd egy fiatal király, II. Lajos.
“Így érkezünk el 1526-hoz. Ekkorra már a török elfoglalja Magyarországon a Királyi Központ területeit, Budát épségben hagyják, a királyi várat a török nem pusztítja el. Amit elpusztít, az a Budaszentlőrinci pálos kolostor. Ezt a földdel teszik egyenlővé. A pilisi pálos kolostorokat a földig rombolják. A török a fő csapást nem is Buda felé méri, hanem Budaszentlőrincre, a Szent Kereszt kolostorra, és a sokat emlegetett Klastrompusztai rom együttesre.”
És íme a Csele-patak: megtalálják a király holttestét, egy cseh kard által átütött sebeket találnak rajta, tehát három élű kard ütötte át a testét: meggyilkolták. (A csatát megelőzően a király Prágából visszahozza Thébai Szent Pál ereklyéjét, amelyet nem akarnak visszaadni, majd végül mégis kénytelenek erre… Így összeilleszthetik a fejet, a korábban, az 1381-ben, Lajos király velencei hadigyőzelmét követően egyik békefeltételeként visszakapott szent testtel.)
“Madár, madár szálljál Csele-patak fölé, szárnyaddal csapd ketté a vizet és hozd fel a Magyarok Királyát, ha lehet!” Már nem Lajosról, hanem a Magyarok Királyáról van szó. Az időpont: 1526.
Ettől a történelmi pillanattól kezdve, a magyaroknak nincs királya.
De itt vannak a megsárgult könyvlapok. Olykor eltűnik, de előtűnik a kor apró töredékeiből a múlt.
“Levelet küld a múlt nekünk, / s mint jelbeszédet, fényeket. / Kutatja múlt idők vizét, /s a jövőt is a képzelet…”
Könyvek megsárgult lapjai, fölből kibukkanó kövek, kopott, málló falfestmények, szobrok, fafaragások, dalok.
Egy hatalmas ugrás térben és időben: az időpont 2008.
A 8-as úton, a Somló-hegyen túl, nyugatra haladva, a “Csülök, pacal, velő” vendégcsalogató feliratok után, a tüskeváriak ősi helyére, a vasúti megálló közelébe érünk. Innen települtek át a török veszedelem után, a mostani helyre, a hajdani pálos kolostor közelébe.
A Veszprém megyei Tüskeváron vagyunk. A 13. században érkeztek a pálos szerzetesek a Somló-vidékre. A mai tüskevári Barát-réten építettek kolostort és templomot. (A ma is látható csatkai templom behúzott támpilléres rendszerű épületéhez hasonló volt a tüskevári pálos templom.) 1321-ben Miklós győri püspök birtokadománnyal segítette itteni tevékenységüket.
Török idők, menekülések, visszatérések, később a 18. században, a II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete nyomán a kézművességükről is híres pálosok berendezési tárgyai árverés során az ország legkülönbözőbb egyházközségeibe, plébániáiba kerültek.
Érdemes ezek közül megemlíteni néhányat.
Az 1914-ben, a Szent Lőrinc tiszteletére felszentelt dabronyi templom szószéke a pálosok nagyjenő- tüskevári ebédlője számára készült.
Bár nem berendezési tárgy, de érdemes megjegyezni, hogy a Somló-hegy “jenei” oldalán lévő kis dombon 230 méter magasságban lévő karcsú tornyú Ilona (más néven Szent Kereszt) kápolnát egy 1399-es okmány már említi és valószínűsítik, hogy a tüskevári pálosok építették azon a helyen, ahol a mostani áll.
A külsővati plébánia 1776-ban újjáépített 8 belső faragott padja is a tüskevári pálosoké volt.
Miként “Mária a gyermek Jézussal” című nyárfából készült, festett, aranyozott szobra, amelyet a dunántúli régészeti ásatásokat is folytató Darnay Kálmán talált meg a kolostor romjai között. Ma a Nemzeti Galéria tulajdona. Az 1460-as, 70-es évek egyik legszebb szobra. Stílusbéli rokonait az 1460-as évek salzburgi szobrászatában találjuk meg. Ugyanebbe a körbe sorolható a dozmati templomban maradt félalakos Madonna-szobor és a jáki templom Szűz Mária szobra is, amely szintén a kolostor romjai közül került a Darnay gyűjteménybe, majd a Keszthelyi Balaton Múzeumba. (1938-ban csere útján lett a Szépművészeti Múzeum tulajdona.)
A somlóvásárhelyi rk. Plébániatemplom sekrestyéjében lévő 6 méter hosszú szekrény szintén Tüskevárról származik. A fővárosi Egyetemi templom gyönyörűen faragott mellékoltára is tüskevárról származik. Folytathatnánk a sort, de maradjunk a mai Tüskeváron. A mostani barokk templom előterében felirat tájékoztat az épület múltjáról és a tüskevári pálosoktól maradt belső értékekről.
János pálos testvér faragó művészete terméke a Szentély “Vesperás szék-e”, amely templomi kóruspad volt. A Pazzi Szent Magdolna oltárkép most a mellékoltár felett van. A “Tisztítótűzben szenvedő lelkek” című festmény a hajdani pálos templom mellékoltára dísze volt.
A romkövek hallgatnak.
A tüskevári Sasrét-dűlői kavicskitermelők 1985-ben avar temetőre leltek és a sírokban talált leletek alapján sikerült imitálniuk egy avar harcost, akivel farkasszemet is nézhet a községi Helytörténeti Múzeumban a látogató. Van ott más is. Agyag korsók, edények, a tüskevári fazekasok több generációja fényképeken, van római kori kultikus kődarab és a holló, a pálosok jelképe.
“… Remete Szent Pál / Rendje, melynek hófehér a ruhája, s lelke. / Nagy folyamok is ilyen kicsi forrásból fakadnak.”
A Pálos szerzetesrend 13. századi alapításáról írta ezt Warsányi István szerzetes, még a török idők előtt. Kőbe vésett verse utolsó sorait illő idézni innen a tüskevári hajdani Pálos-kolostor helye mellől. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend ősmonostora romjai innen légvonalban másfélszáz kilométerre a Pilis-hegységben, Klastrompuszta közelében részben a föld felszíne alatt pihennek. Nem tudjuk, hogy az eltemetett megszentelt pálos kolostori kövek hogyan viszonyulnak a másfélszáz kilométerre lévő szintén megszentelt tüskevári kolostor köveihez. Talán úgy, ahogyan az emlékezet köti össze a múlt darabkáit. A kövek tulajdonsága, hogy a távolban is egymáshoz kapcsolódnak, ha emberi kéz összegyűjti, és együvé teszi azokat.
Wéber Tünde
HunHír.Hu