Tavasz van… Lassan kivirágzik a Természet, a Világ, s a Mindenség. Ilyenkor az ember talán újragondolhatná az életét, a mulandóságot, az Élet értelmét. És eljuthat a húsvéthoz. A Megfeszítetthez. A Szeretet Urához. Ő, Krisztus meghozta értünk, emberekért, a legnemesebb áldozatot, az életét adta e Bűnös Világért. Ez a húsvét misztériuma, melyet évről évre újra átélünk.

Mikor odaszögezik a durva keresztfára, nincs egyedül. A vérző Krisztus mellett mintha Mi is ott lennénk. Az egész magyar nép. A dicsőséges múltunkkal, kultúránkkal, szellemiségünkkel.
Ott vannak Vele Attilának marcona hadai, amint vágtáznak a gonosz Róma felé, a vérével szerződő, esküt tevő hét vezér, a felnégyelt Koppány teteme, a leányrabló kun lovast üldöző Szent László királyunk, a muhi csatából menekülő IV. Béla, ott vannak Vele a hős egri asszonyok, a füstölgő Szigetvárból kirontó Zrínyi, a Rodostóba számkivetett Rákóczi, a Pilvaxban gyülekező márciusi ifjak, az aradi vesztőhelyen haldokló Damjanich s bajtársai, a kétségbeesetten küzdő Székely Hadosztály, ott van Vele a fővárosba győzedelmesen bevonuló Kormányzó, a Várból kitörő elkeseredett magyar katonák, a szovjet tankok ellen konok harcot vívó pesti srácok, a ”rendszerváltás” hajnalának kezdetben ujjongó, reménykedő tömegei…
”Ott feszül a Sorsunk a Magyar Golgotán”
Egy Nép vérzivataros évszázadainak megannyi kereszthalála, s megannyi újjászületése.
S ott vagyunk az Emberfiával együtt ma is a keresztfán; az EU-rabigába hajtott, kiáltó hazugságok örvényében fuldokló Magyarország…

Tavasz van… A feltámadás ígéretét mindenkor magában rejtő tavasz.
Magyar testvéreim, halljátok meg végre az Idők szavát, ébredjetek! Ébredjetek hamar!

Sánta Péter – HunHír.Hu