Minden ellentétes híreszteléssel szemben tudnunk kell: a Szent Korona által képviselt jogrend nem időleges érvényű! Ahogy tegnap érvényes volt, úgy érvényes ma is, holnap is, amíg emberi közösségek emberhez méltó életet akarnak élni a földön. Ne felejtsük el: a világ egyetlen szent jelzővel megtisztelt koronájáról van szó! Viselője, a magyar király pedig az egyetlen uralkodó a világtörténelemben, aki az apostol minősítést jogosan viselheti. Ilyen formán a rend, amely a Szent Korona felségterületén érvényesül, a világmindenség – magasztosabban szólva a Teremtő – rendje.

Ki hív meg kit és mire?
Te, Ember- és Honfitársam, tenmagadat, a felismert Igazság szolgálatára és érvényesítésére. Sem fizikai, sem erkölcsi kényszer ebben kívülről nem befolyásolhat. Csakis belső késztetésre mozdulj! Ha ilyet nem érzel, tekintsd tárgytalannak ezt a hívogatást.

Valószínűleg tudod, mégsem árt figyelmeztetni rá: kétféle embertípus és ennek megfelelően kétféle társadalom-modell működik emberlétünk kezdetétől a világban. Mint egyének másokért vagy másokból (mások rovására) élhetünk. Az első esetben két-két ember vagy embercsoport között minden fajta küzdelem csakis egymásért folyhat. A tétje pedig az, hogy a másik félben szunnyadó értékeket felszínre hozza, kibontakoztassa. Az ilyen küzdelemnek nincs vesztese, győztesnek pedig az a fél mondhatja magát, aki a másikat maga fölé tudja emelni. A mi mondai őstörténetünkben ezt a küzdelemtípust Hunor és Magyar életvitele példázza.

A másik esetben a küzdelem az egyéni, illetve csoportérdek kíméletlen érvényesítésére irányul. Az erkölcs ebben semmiféle szerepet nem játszik. Az érdek pedig a következő stratégiát diktálja: tudd meg, ki lehet jobb nálad, és idejében semmisítsd meg! Az ilyen típusú küzdelemből szükségszerűen a rosszabbik fél kerül ki győztesen, az áldozat pedig az ártatlan testvér lesz. Példa rá a bibliai Káin, illetve az indoeurópai hagyomány ugyancsak testvérgyilkos Romulusa. Ha az emberiség ezt a viselkedésmodellt érvényesíti mindennapi gyakorlatában – ma, sajnos, ezt tapasztaljuk mind a gazdasági, mind a politikai életben! – a leépülése feltartóztathatatlanul bekövetkezik. A mások rovására történő érdekérvényesítés ugyanis az állatvilág jellemző viselkedés-modellje, nem az emberé. Ezen az úton legfeljebb a főemlős (a majom) szintjéig lehet eljutni a törzsfejlődésben. Ha pedig történetesen emberősöktől származunk, óhatatlanul ide csúszunk vissza.

A társadalomszerveződés kétféle alaptípusa ezek szerint így alakul:

Ha a káini-romulusi modellt akarom érvényesíteni, mindenek előtt zárt rendszereket kell képeznem az emberközösségeken belül. Ilyen zárt rendszer lehet egy termelő-üzem, egy iskola, egy energiaszolgáltató vagy hírközlő rendszer, de ilyen lehet egy természetellenes határok közé kényszerített ország is. Ebben azután egyenlő működési esélyeket kell biztosítanom a másokért élő és a másokból élő egyedeknek… (Lényegében véve az oszd meg és uralkodj elv gyakorlati alkalmazásáról van itt szó.)

Legyen példa a zárt rendszerre a tyúkudvar, benne az egymásért élő egyedek a baromfiak, a rajtuk élősködő egyedek a rókák. Belátható, mi lesz a baromfiudvar sorsa, ha jogegyenlőséget hirdetünk meg a tyúkok és a rókák között. Az ilyen társadalmi rendszert hagyományosan demokráciának nevezzük, és magyarra ezt a szót népuralomnak fordítjuk. Valójában azonban ebben a működési modellben – akár a jelenkori, akár a múltbeli gyakorlatot nézzük – nem a nép, hanem az arc nélküli alattvalókból összeverődött tömeg a jogok gyakorlója. Ez azt jelenti, hogy egy élősködő senkiházinak ugyanolyan mértékű a beleszólási lehetősége az államügyek intézésébe, mint annak az egyénnek, aki egy élet önfeláldozó munkájával építi, gyarapítja a közösséget. (Újabb időkben a helyzet annyival romlott, hogy a demokrácia “népi”-ből “gépi”-be fordult át, amennyiben egy-egy választás közhírré tett végeredménye elvileg korlátlan mértékben manipulálható a gépi adatfeldolgozás “jóvoltából”.)

Az ilyen típusú társadalom működését az ún. Gresham-törvény szabályozza. Eszerint – lexikon-adat, érdemes utánanézni! – “ha egy országban egyidejűleg kétféle pénznem van forgalomban, törvényszerű, hogy a rosszabb szorítja ki a jobbat”. Belátható: itt a káini modell érvényesüléséről van szó a pénzvilágban. A tétel érvényessége azonban nem áll meg a pénzvilág határán, ha-nem minden olyan zárt rendszerre (!) érvényes, amelyben egyidejűleg kétféle értékrend van forgalomban. A “másság” ilyenformán közvetlenül érdekelt abban, hogy minden vitás kérdésben a rosszabbik (az erkölcsileg alacsonyabb rendű) megoldást válassza, mert csak így tud sikerre vergődni.

Az egymásért vállalt küzdelem jegyében működő társadalomban nem a tömeg-uralom, hanem a magasabb elvek által irányított rend (idegen szóval hierarchia, vagyis szent uralom határozza meg az egyedek, illetve a kisebb-nagyobb közösségek egymáshoz való viszonyát. Az ilyen működésrendű társadalomban minden és mindenki ott és addig jut szerephez, ahol és ameddig a képességeit a legszerencsésebben, illetve legeredményesebben tudja kamatoztatni – a köz javára.

Tudnunk kell: a teremtett világ – tudományos szakszóval: az Univerzum – nem demokratikus, hanem hierarchikus rendben működik. Ha a társadalom hosszabb távon egészségesen akar működni, a saját működésrendjét ehhez a tágabb, őt is magában foglaló egyetemes rendhez kell igazítania.

A hierarchikus rendszerű társadalomműködést egyetlen igazi veszély fenyegetheti, és az ellenzői minden esetben erre hivatkozva is támadják. A zsarnoksággá fajulás veszélyéről van szó. Ez akkor következik be, ha a “szent uralom” kulcsfontosságú pozícióit – kakukkfiókákként – hatalmi tébolyban szenvedő önjelöltek vagy minden-re elszánt maffiavezérek kaparintják meg. Az emberiség egyetemes történetében egyetlen olyan társadalomszerveződési modellt ismerünk, amelyik a hierarchia keretei között hathatósan el tudja hárítani a zsarnokságba torkollás veszélyét. Ez a Szent Korona működési elve, illetve ennek az elvnek az érvényesülése a napi gyakorlatban.

A Szent Korona felségterületén a jogok forrásaként nem hús-vér személy (a mindenkori király) tételeződik, hanem maga a Szent Korona, mint személyfölötti élő minőség. Ilyen módon ezeknek a jogoknak a kisajátítása és a velük való visszaélés elvileg is, gyakorlatilag is lehetetlenné válik. A Szent Korona jogainak érvényesítése nem egyetlen személyre, a királyra hárul, hanem egyenlő arányban foganatosítja azokat a nemzet és a király. Így mind a tömeguralomba, mind a parancsuralomba csúszás lehetősége kiküszöbölődik.

Nem a magyarságnak, hanem az emberiségnek a létérdekei diktálják a Szent Korona felségjogainak helyreállítását!

Minden ellentétes híreszteléssel szemben tudnunk kell: a Szent Korona által képviselt jogrend nem időleges érvényű! Ahogy tegnap érvényes volt, úgy érvényes ma is, holnap is, amíg emberi közösségek emberhez méltó életet akarnak élni a földön. Ne felejtsük el: a világ egyetlen szent jelzővel megtisztelt koronájáról van szó! Viselője, a magyar király pedig az egyetlen uralkodó a világtörténelemben, aki az apostol minősítést jogosan viselheti. Ilyen formán a rend, amely a Szent Korona felségterületén érvényesül, a világmindenség – magasztosabban szólva a Teremtő – rendje.

Még néhány fontos tudnivaló. Minden ember, születésétől fogva egyszerre kétféle időnagyságrendben él. Mint egyén, egy 365-66 napból álló ún. “kis évben”, mint valamely nemzet fia, egy kereken huszonhatezer kis évből álló precessziós vagy “nagy Nap-évben”. (Ezek nem asztrológiai, hanem asztronómiai, azaz szigorúan tudományos megalapozottságú adatok!) A magyar Szent Korona is ebben a kétféle nagyságrendben fejti ki a maga közjogi tevékenységét, amikor egyrészt a precessziós nagyságrendben élő nemzetre, másrészt a “kis éves” időkerethez kötött egyénre, a királyra – hangsúlyozottan így, együtt – bízza a benne megtestesülő jogok gyakorlását. A két tényező közötti összhang a hierarchia, azaz a “szent uralom” zökkenőmentes érvényesülésének záloga.

Ez az összhang jellemezte a magyar királyság működését az Árpád-ház (eredetibb nevén a Turul-dinasztia) uralma alatt, majd kisebb megszakításokkal egészen Mátyás király haláláig. A Habsburg-korszakban ez a harmónia végzetesen megbomlott. Az egyensúly az egyszemélyi joggyakorlás, magyarán a parancsuralom irányába tolódott el. A nemzet, mint a “Szent Korona teste”, kiiktatódott a hatalom tényleges gyakorlásából, az országlakosok pedig, mint a “Szent Korona tagjai”, kényre-kegyre kiszolgáltatott alattvalóivá silányultak az idegenszívű zsarnokoknak. Tapasztalati tény: ez az állapot mind a mai napig érvényben maradt, és országhatároktól függetlenül egyforma súllyal nehezedik a magyarságra.

Mindamellett tudnunk kell: ősi és mindez ideig jogszerűen nem módosított törvényeink értelmében a történelmi Magyarország teljes területe ma is a Szent Korona elidegeníthetetlen tulajdona, amelyből egy talpalatnyi földet sem lehet kisajátítani vagy áruba bocsátani. Ilyen módon a külföldről becsalogatott földvásárlók, illetve az erőszakosan behajtott idegen telepesek legfeljebb ideiglenes haszonélvezői lehetnek az általuk birtokba vett földterületeknek, valamint a hozzájuk tartozó ingó és ingatlan javaknak. A Szent Korona jogrendjének – várhatóan a közeljövőben történő – helyreállítása esetén azonban valamennyi jogszerűtlenül eltulajdonított földterület és vagyontárgy ellenszolgáltatás nélkül visszaszáll jogos tulajdonosára, a magyar Szent Koronára.

Eddig a felismerések. De vajon elég-e felismerni az igazságot?

Én már döntöttem. Mint a Szent Korona tagja, vállalom a benne és általa megtestesülő “szent uralmat”, és mindent megteszek annak érdekében, hogy érvényre is juthasson a Szent Korona felségterületén, földrészünk szívében, a Kárpát-medencében. Elismerem, hogy minden becsületes ember, aki hasonló szándékot nyilvánít ki, nekem testvérem, függetlenül attól, milyen nyelven beszél, milyen a bőrszíne, a vallása, a nemzetisége. Egyetlen nagy családhoz tartozunk, egymásért élünk.

Szent Koronánk képrendje, benne a két ingyen gyógyító szent orvossal, királynak és nemzetnek egyforma hangsúllyal példázza: mi nem hódítani, hanem gyógyítani igyekszünk, az élet minden területén. Mert a világ ma nagyon beteg. És nem mutatósnál mutatósabb ígéretekkel, csakis személyes jó példával orvosolható.

Ilyen irányú szándékomnak a kinyilvánítója ez a pár mondat.
Keresem azokat az embertársaimat, akiknek hasonló a szándékuk, mert tudván tudom: egyetlen esőcsepp, magára hagyva, sohasem érheti el a tengert. Csak ha egyesülni tud a társaival, a többi esőcseppel. Így lesz belőlük előbb erecske, majd patak, folyó, folyam… És akkor – de csakis akkor! – minden földi akadályt legyőzve célba érhet az egyetlen cseppecske is.

Az utat azonban nemcsak megtalálni kell. El is kell indulni rajta.

Úgy legyen!

Végül magamnak teszem fel a kérdést, és – ha szükségét érzem – magam, magamnak válaszolok rá.

Mit jelent nekem, személyesen az, hogy a Szent Korona uralmi rendjében élhetek? Hogyan élem meg ezt? Mit várok ettől a rendtől a magam, családom, nemzetem és az egész emberiség sorsának jobbra fordulása ügyében, és magam mivel kívánok hozzájárulni ahhoz, hogy ennek a “szent uralomnak” a keretében a kívánt jobbra fordulás be is következzék?

(Az írás megjelent az Ősi Gyökérben)

Pap Gábor, HunHír.Hu