Az elmúlt 15 év történéseit is, pontosabban azok hátterét is kevésbé ismeri az átlagember, de a Horthy-korszak hivatalos értékelése teljesen egyértelmű. A mérleg nyelve elbillent a negatívum irányába, s ebben nem kis része van azon körök tevékenységének, amelyek még ma is határozottan Horthy-fasizmust emlegetnek. A vörös vészkorszakban, a gulyáskommunizmus időszakában és most, a globálkapitalista világban is tanúként hívnak ezek bizonyítására egy embert, Bajcsy-Zsilinszky Endrét.

A későbbiek során a rendelkezésünkre álló, eddig sehol sem publikált dokumentumok segítségével bizonyítani fogjuk, hogy az évtizedek óta halott politikus eszmei hagyományát fordítják ki a mai napig. Más cselekményének előtérbe helyezése, felnagyítása mellett eltitkolják a tényt, hogy Horthy Miklós kormányzó feltétlen híve volt.

Lassan tizenöt éve, hogy Magyarország hivatalosan is hozzáfoghatott a rendszerfoltozgatáshoz. Néhai Antall József megállapítása szerint nem tetszettünk forradalmat csinálni, így az események nem kis külső ráhatással olyan irányt vettek, hogy úgymond demokratikusan választhattuk meg hosszú évtizedek után nemzet vezetőit. Bizonyára sokaknak még elevenen él tudatában az 1990-es évek első időszaka, amikor az addig a kádári kommunizmus terheit viselő ország népe egy emberként szavazhatott a nemrégiben alakult pártok programjára, illetve jelöltjeire. A magát nyugodt erőnek tituláló MDF nyerte meg az első nagy megmérettetést, a radikális antikommunista programot hirdető szabad demokraták kevesebb voksot kaptak.

Ennek az a magyarázata, hogy a korábban recsegő kommunista eresztékek mögül kikandikáló honfitársaink valamely szinten már szembesülhettek a kapitalista társadalom bizonyos meghatározó elemeivel, és úgy gondolták, hogy a megfelelő szociális védőháló, a szabad utazás lehetősége mellé megszerzik az akkor rendszerváltásnak titulált folyamat segítségével a nyugati jólétet is. Nem akartak keményebb, erőszakosabb változásokat, mert a parasztság ügyesebb része a téesz, a háztáji gazdaság és a konyhakert hármas alappilléréről kellő anyagiakat halmozhatott fel, az úgymond munkásosztály szemfülesebb tagjai pedig a különböző gmk-k segítségével, bizonyos vállalkozási formák létrehozásával anyagilag is előbbre jutottak.

Az Antall-kormányt színre lépése után a kíméletlen antikommunizmust hirdető SZDSZ nem mint partnerként, hanem dühös ellenfélként viselkedett, és gyakorlatilag már akkor megmutatta, hogy minden erejével és politikai eszközeivel megvalósítja a kitűzött célt, vagyis az 1945 előtti időszak Horthy-korszakának teljes történelmi-politikai ellehetetlenítését. Deklarálta, hogy harcol ezen időszak eszmei rehabilitálása ellen, és kíméletlenül fellép azon próbálkozásokkal szemben, amelyek a kormányzó politikai rendszerét szeretnék a legkisebb mértékben is feléleszteni, illetve ezen időszak politikai mechanizmusát, annak gyakorlatát a megváltozottnak tűnő magyar viszonyok közé beemelni.

Az elmúlt 15 év történéseit is, pontosabban azok hátterét is kevésbé ismeri az átlagember, de a Horthy-korszak hivatalos értékelése teljesen egyértelmű. A mérleg nyelve elbillent a negatívum irányába, s ebben nem kis része van azon körök tevékenységének, amelyek még ma is határozottan Horthy-fasizmust emlegetnek. A vörös vészkorszakban, a gulyáskommunizmus időszakában és most, a globálkapitalista világban is tanúként hívnak ezek bizonyítására egy embert. A későbbiek során a rendelkezésünkre álló, eddig sehol sem publikált dokumentumok segítségével bizonyítani fogjuk, hogy az évtizedek óta halott politikus eszmei hagyományát fordítják ki a mai napig. Más cselekményének előtérbe helyezése, felnagyítása mellett eltitkolják a tényt, hogy Horthy Miklós kormányzó feltétlen híve volt.

Magyarország 1945-ös szovjet megszállását követően az egyik jelentős belpolitikai eseményként tartják számon Bajcsy-Zsilinszky Endre publicista és politikus 1945. május 27-éi újratemetését. Bajcsyt a sopronkőhidai fegyházban 1944. december 24-én akasztották fel, s hamvait végakaratának megfelelően egykori képviselősége helyszínén, Tarpán helyezték végső nyugalomra.

Bajcsy-Zsilinszky Endre volt az az 1945 előtti közéleti személyiség, akiről a kommunista érában is utcákat neveztek el, akit mint az antifasiszta ellenállás vértanúját állították példaképül a szocializmust építő ország lakosai elé. A kor kihívásának megfelelően most kutakodjunk az interneten, vagy vegyük elő a hivatalos Magyar Életrajzi Lexikont. Kezdésképpen megtudhatjuk, hogy Magyarország II. világháborús történetének egyik legnagyobb és egyben legellentmondásosabb antifasiszta vértanúja volt, vagy mint az életrajzi lexikon jellemzi: a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége.

Nem tartozik szorosan a tárgykörhöz, de azért elgondolkodtató, hogy például a Sulinet honlapján még mindig ellenforradalmi mozgalomként aposztrofálják az 1919-es vörös terroristákkal szemben szervezkedő hazafias erőket, amelyekhez Bajcsy-Zsilinszky Szegeden csatlakozott. Életrajzírói megemlítik családja és Áchim L. András parasztpárti politikus halálos kimenetelű konfliktusát. Szólnak arról, hogy Árva vármegyei főispánként kereste kenyerét az I. világháború kitöréséig, ahol huszár hadnagyként szolgált 1916-os súlyos sebesüléséig, s azt, hogy 1918 novemberében aktív szerepet játszott a Magyar Országos Véderő Egylet megalapításában. A hivatalos folytatás szerint a proletárdiktatúra bukását követően továbbra is részt vett nacionalista és fajvédő csoportok munkájában, aktívan támogatta a Gömbös Gyula égisze alatt kialakuló fasiszta csoportot is.

Megtudhatjuk azt is, hogy 1922-ben Gömbössel létrehozta a Fajvédő Pártot, s 1928-ban beindította Előőrs című lapját, amelyben publikálási lehetőséget biztosított József Attilának, Szabó Dezsőnek, s hogy ekkor már távolodni kezdett a Gömbös által képviselt nézetektől. A Nemzeti Radikális pártot 1930-ban szervezte meg, s 1932. március 15-étől náciellenes hetilapot alapított Szabadság címmel. A hivatalos források úgy nyugtázzák, 1935-ben jelentősen megváltozott politikai irányulása, mert pártja az országgyűlési választások alatt szövetségre lépett az oktobristákkal és a polgári radikálisokkal. Gömbös kíméletlen csendőrterrorral akadályozta meg, hogy Bajcsy-Zsilinszky a tarpai választókerület képviselője legyen, s ekkor lemondott az 1925-ben szerzett vitézi rangjáról, majd pártját egyesítette a Független Kisgazdapárttal. Ennek a pártnak a jelöltjeként 1939-től bejutott a magyar parlamentbe.

A történet a mi szempontunkból innentől kezdve lesz igazán érdekes, főleg, ha majd összevetjük az életrajzokat a mi dokumentumainkkal. Bajcsy-Zsilinszky országgyűlési képviselőként publicisztikai tevékenységet folytatott a Független Magyarország és a Magyarország című lapok hasábjain, és a hivatalos verzió szerint a II. világháború idején felszólalásaiban, cikkeiben, memorandumaiban bátran támadta a magyar kormányok úgymond németbarát kül-, és reakciós belpolitikáját. Követelte a délvidéki tömegmészárlásért felelősök szigorú megbüntetését. Olvashatjuk azt is, hogy tanúvallomást tett a kommunisták hazafisága mellett, és 1943 júliusában megszerkesztette a kisgazdapárt háborúellenes és demokratikus újjászületést valló programját.

A polgári politikusok közül egyedül ő jutott el a németellenes fegyveres harc vállalásáig. A Gestapo lakásába hatoló embereit 1944. március 19-én fegyverrel fogadta, majd októberi szabadulását követően részt vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. November 23-án reggel elfogták, katonai bíróság elé állították, de mentelmi joga miatt Budapesten kénytelenek voltak ügyét elkülöníteni. Sopronkőhidára szállították, ahol 1944 szentestéjén felakasztották.

Birtokunkban van egy több oldalas rendőrségi feljegyzés másolata 1943-ból. A XXII.3/25/1943/1.-es iktatószámú dokumentum dr. Vásárhelyi Zoltán magyar királyi rendőr tanácsos vezetőségi biztos jelentése a Független Kisgazdapárt 1943. szeptember 12-én Miskolcon tartott nagyválasztmányi üléséről. A jelentést a BM. VII. 1943-7-15557 sorszám alatt tartották nyilván. Vásárhelyi végigkövette a választmányi ülést, összefoglalta az azon résztvevő felszólalók legfontosabb kitételeit. Idézte a levezető elnököt, Pártay Tivadart, illetve többek közt Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Nagy Ferencet, Szentiványi Lajost.

Az időrendi sorrendbe állított feljegyzések tanúsága alapján Bajcsy-Zsilinszky Endre elemezte Magyarország külpolitikáját. Felszólalásában leszögezte, hogy fontos lépésnek tartotta a volt jugoszláv területek megszállását. (Miután 1943-at írunk, természetszerűleg a volt jugoszláv területek alatt a történelmi Magyarországtól Trianon következményeképpen elrabolt, s a nagyhatalmak által szerbeknek juttatott országrészünket kell érteni.) Megfogalmazása szerint a magyar testvéreink segítségére kellett menni, de hadüzenetre nem volt szükség. Bajcsy a választmányi ülésen kijelentette, hogy három jelszavunk van: Demokrácia, Kormányzó, Önvédelem. A rendőrségi jegyzőkönyv alapján az is nyilvánvaló, hogy a politikus szerint nemzeti egységre van szükség a kormányzó személye körül.

Mint már említettük, a Sulinet a legellentmondásosabb antifasiszta vértanúként aposztrofálja Bajcsyt. Vannak történészek, akik kevésnek tartják a legellentmondásosabb minősítést, s inkább a politikai kaméleonok kategóriájába sorolják a politikust. Ezen a megközelítésen lehet ugyan vitatkozni, mindenesetre tény, hogy életében számos, egymásnak nem egyszer ellentmondó eszmei-politikai irányzat követőjeként lépett fel. Ami viszont a legfontosabb, s ez kiderül a közzétett feljegyzésekből is: elkötelezett híve volt Horthy Miklósnak, s így az általa fémjelzett rendszernek. Akkor is, ha ezt az ő a saját elképzelései alapján kívánta reformálni. Ez az a tény, amivel nem foglalkozott sem a kommunista időszak, sem a jelenlegi Magyarország hivatalos történetírása. Ez mindig kimaradt a Bajcsy-életmű bemutatásakor.

Bajcsy-Zsilinszky Endre tehát felszólalt 1943-ban a Független Kisgazdapárt választmányának miskolci ülésén. A rendőrségi feljegyzés szerint, jobbára ismeretlen, középkorú, ruházatukat, megjelenésüket tekintve a parasztsághoz, illetve a szegényebb rétegekhez tartozó embereknek beszélt. Azoknak, akik társadalmi helyzetükből adódóan a földbirtokrendszer beágyazása miatt akár a Horthy-rendszer ellenfelei is lehettek volna. Bajcsy ezeknek az embereknek a figyelmét mégis Horthy Miklós személyére, így közvetve az általa képviselt hatalmi forma kizárólagosságára hívta fel. Megfogalmazta az azóta is kívánatos külpolitikai elképzeléseket, miszerint a szabad független Magyarország legyen semleges és sorsát saját maga irányító. Ez utóbbi kitétel nem illett bele a vörös szuronyok árnyékában élő hazánk országképébe, mint ahogyan nem nyerhet teret az újabb unió kötelékében vergődő jelenlegi Magyarországon sem.

Felvetődhet a kérdés, hogy hiteles-e ez a dokumentum-másolat, illetve, hogy mi a bizonyítéka annak, hogy a rendőr tanácsos feljegyzése valóban a Független Kisgazdapárt választmányi ülésén készült. Ehhez viszont több évtizedet kell lépnünk az időben. A hivatalosnak mondott rendszerváltás előtt 1989-ben már léteztek akkor ellenzékinek számító sajtótermékek Magyarországon. Az 1943-as jegyzőkönyvben is szereplő néhai Pártay Tivadar főszerkesztésével indult meg a Kis Újság elnevezésű hetilap, amely a kisgazda hagyományok folytatását, a demokratikus átalakulás segítését, és a kommunista rendszerrel való szellemi-ideológiai leszámolást tűzte ki célul.

Az újságíró, politikus Pártay 1988-ban aktívan részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, a párt elnökévé, majd 1989-ben örökös tiszteletbeli elnökévé választották. Kalandos életet élt, hiszen 1945 után három évig nemzetgyűlési képviselő volt, közben tulajdonos-szerkesztője a Miskolci Hírlapnak, és felelős szerkesztője A Reggel című pesti újságnak. A keményedő Rákosi-diktatúrában 1949-ben letartóztatták, a recski haláltábor foglya volt 1953 végéig. Az 56-os eseményekben tevékenyen részt vett, október 30-án beválasztották az FKGP Országos Ideiglenes Intézőbizottságába. Ismét börtön következett 1957 májusától, egy éven keresztül tartották fogva anélkül, hogy bírósági eljárást indítottak volna ellene.

Pártay a Kis Újság létrehozásakor fiatal, a kommunista sajtóban nem kompromittálódott munkatársakkal vette körül magát, akikkel megosztotta széleskörű politikai tapasztalatait, illetve beavatta őket a polgári újságírás rejtelmeibe. Antall József néhai miniszterelnökkel való barátsága közismert volt, és Széher utcai lakásán, Budapesten a 80-as évek végén számos alkalommal találkoztak a kibontakozó ellenzéki erő képviselői. Volt olyan alkalom, hogy Göncz Árpád későbbi köztársasági elnök Antall Józseffel együtt ülve Pártay szobájának kopott pamlagán hallgatta a politikus-újságíró instrukcióit.

Pártay nem tudta elfogadni a kisgazdapárt 1990 utáni helyzetét, nem így képzelte el politikai szerepvállalását, sőt az is tüske maradt örökké szívében, hogy Antall József végül is az MDF elnökeként ülhetett bele a miniszterelnöki székbe, s nem folytatta édesapja úgymond kisgazda-hagyományait. Többek között ennek a ténynek is betudható, hogy 1991-ben kilépett a Független Kisgazdapártból, majd újsága nevét is megváltoztatta Heti Kis Újságra. A következő évben korábbi munkatársainak többsége elhagyta az akkor 84 éves politikust, és 1994-ig, újsága megszűnéséig csak e sorok írója maradt mellette felelős szerkesztőként.

Ezekben az években Pártay mindent megtett, hogy továbbadja szellemi-politikai hagyatékát, így heti rendszerességgel megtartotta eszmefuttatásait a két világháború közötti időszakról, a kommunista rendszer térnyeréséről, illetve az akkori közelmúlt történéseiről. Miután eléggé bizalmatlanná vált, nagyon kevés embert engedett közel magához, s érezte, hogy az országban nem a jó irányba mennek a dolgok. Az SZDSZ térnyerését, s Göncz Árpád szerepvállalását számos alkalommal kritizálta, s ezt levélben jelezte is Antall Józsefnek. Ezen írások elkészítését, személyes továbbítását rám bízta, mint ahogyan én gondoztam levelezéseit és írásos hagyatékát, hiszen akkor már látása jelentősen megromlott. A Bajcsyval kapcsolatos jegyzőkönyvet is velem másoltatta le, s az öreg kürtös, az öreg kormányos – ahogy saját magát nevezte – rám bízta, hogy életének eme epizódját mikor osztom meg az utókorral.

G. Kirkovits István