Wass Albert jött és győzött. Igazi eredményét nem érhette meg harcának, művei halála után tették igazán halhatatlanná a csonka országban, és mindenütt, ahol magyarok élnek. Írói munkásságával a Mezőség nagy szülötte kiérdemelte a költőfejedelem minősítést, és a trianoni sokkot génjeiben hordozó ország jobbik felének legkedvesebb alkotójává vált.

Wass Albert a rendszertoldozás utáni időszak igazi nagy felfedezettje az egyetemes magyar irodalomnak, gondolatai annyira találóak, szívből jövők és egyszerűen magasztosak, hogy mindenkit megérintenek, aki csak egy kicsit is szívén viseli a magyarság sorsát.

Családja ott, a távoli kontinensen bizonyára sokat harcolt azért, hogy édesapjuk munkásságát, életének igaz történetét megismerhessék szerte a világban, és hogy hatalmas szellemi örökségét átvehesse a hálás utókor. Míg százezrek olvassák itt és jelenlegi határainkon túl is műveit, míg kevés az olyan jobbérzésű család, ahol legalább egy kötete ne lenne ott a könyves polcokon, úgy tűnik, beindult a halandók harca az anyagiakért.

Az örökséget nem lehet sem aprópénzre, sem bankóhegyekre váltani, az örökség össznemzeti kincs, mert ez a hagyaték igazi értelme. Közöltük Wass Huba, az utód gondolatait, és lehoztuk Wass Albert magyarországi kiadójának, a Kráter vezetőjének reakcióját is online közéleti napilapunkban. Minden elismerés azoké, akik közkinccsé teszik a wassalberti életművet, mert kiadó nélkül, az ügyet felvállalók nélkül nem ismerhettük volna meg irodalmunk eme kimagasló tehetségét.

Ne feledkezzünk meg viszont arról, hogy jelen esetben a könyv, nem csupán a szellemi üzenet hordozója, hanem áru is, és aki a jelen kor egyik legolvasottabb alkotójának műveit kiadói szinten gondozza, az ezzel extraprofitot termel. Turcsányék üzletemberként viszont kockáztattak, mert a magyarországi viszonyok közepette a könyvkiadás kockázatot jelent, és nyertek, hatalmasat. Emberi számítás szerint ma Magyarországon Wass Albertből lehet úgymond a legjobban megélni. Lehet persze a kiadásból befolyt pénzekből adakozni, ennek mennyisége, irányulása már a műveket megjelentető döntése.

Wass Albert leszármazottai viszont joggal mondják, hogy viszonyuk felhőtlen volt édesapjukkal, és az is teljesen természetes, hogy az ilyen kapcsolatban élő apa családját és nemzetét egyformán kívánta támogatni. Bízott a gyermekeiben, mert úgy tűnik, semmi oka nem volt arra, hogy kirekessze őket bármiből, ami hozzá tartozik. Wass Albert öröksége az övék, s mindannyiunké, a magyaroké.

A jog útvesztőiben nehéz eligazodni, a törvény másként diktál, mint a szív, de ésszerű megoldás kéne ebben a kérdésben, hogy mindenki megkapja a magáét. Az utód azért, mert gyermek, és az édesapa is bizonyára ezt akarta, a kiadó azért, mert az életmű közkinccsé tételében közreműködött.

G. Kirkovits István