Mára már csak az osztrákmagyar határhoz közeli erdőkből kihasított kígyózó, több kilométer hosszú földdarab emlékeztet arra az időszakra, amikor a nyugat-dunántúlivégek megközelítése különféle feladatok meg-oldása elé állította a bátor utazókat. A vasi megyeszékhely, Szombathely mintegy 20 kilométeres körzetében a közeli Alpok előőrseként magasodnak azok a dombok, melyek mögött egy viszonylag még ma is zárt világban él az egykor elzárt települések népe.

A szubalpikus klíma, a növényritkaságok és a megőrzött természeti értékek sok látogatót vonzhatnának, ha lenne megfelelő infrastruktúra, szálláslehetőség, s megfelelő szintű lenne a falvak turisztikai szempontú menedzselése. Behatoltunk az egykori vas-függöny mögé. Az S100-as rendszernek nevezett tiltott határátlépést gátló műszaki akadály 1989-es meg-szüntetéséig szinte meg-közelíthetetlen volt a három Vas megyei kisközség: Pornóapáti, Horvátlövő és Vaskeresztes.

A Budapest felőli vonaton utazókat már Szombathelytől 60 kilométerre igazoltatta a civilbe öltözött határőr, s hasonló tortúrákra kellett számítaniuk a megyeszékhely vasútállomásán is. Ha valaki a történelmi kisvárost, Kőszeget kívánta felkeresni, ismét utazási célja felől kérdezősködő közegeknek válaszolhatott. A szögesdróttal, korábban aknazárral lezárt falukba csak különleges engedélyekkel lehetett bejutni, amelyeket nehezen szerezhetett meg az átlagember. A vasfüggöny mögötti települések magukban hordozták a Trianon utáni terület-szétszabdalás negatív hatásait, a környék nemzetiségi lakosságának a háború utáni szenvedéseit is. Pornóapáti és a környező községek a trianoni területcsonkítás után népszavazással döntöttek arról, hogy ismét Magyarország részévé kívánnak lenni, s hazafias megnyilvánulásukat a szombathelyi piac lehetőségei is alátámasztották.

Pornóapátiban egykoron malom, patika, orvosi rendelő működött, de a második világháborút követően a település sváb lakosságának kitelepítése után megkezdődött a hanyatlás korszaka. A svábok üresen maradt lakóingatlanaiba felvidéki magyarokat telepítettek, s a nemzetiségi ellentétek valójában csak napjainkra csillapodtak le. Ez a festői szépségű Pinka-parti falucska ad otthont a három település körjegyzőségének, s ez az a település, ahol a 400 fős lakosságnak naponta megszólal az ország legrégibb harangja.

A falumegváltó terveket akadályozza a pénzhiány, hiszen Tendliné Nagy Gabriella körjegyző szerint a központi forrásokból juttatott támogatások nehezen érnek le ide, az Isten háta mögé. Korábban a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szorgalmazta, hogy az útalapból rendelkezésre bocsátott több százmilliós összeget pályázzák meg azon falvak vezetői, akik a kerékpárutak kialakításával próbálják településüket megközelíthetővé tenni. A rendszerváltást követő törvénykezési hajszában aztán nem tudta a jobb kéz, hogy mit akar a bal. Mára már csak fantáziadús elképzelésnek tűnik az a régi terv, hogy a vasfüggöny nyom-vonalán építsék ki a kerékpárutat az osztrákmagyarszlovák háromszögtől az osztrákmagyarszlovén háromszögig, hiszen a kárpótlás és a földek privatizációja miatt magánterületeket szabdalt volna szét a természetbarát közlekedési mód számára kiépítendő útrendszer.

Más forrásból aztán a régi igényeknek megfelelően kialakított szilárd burkolatú utakon létesítettek kerékpársávot, de ennek finanszírozásához a három település nem kapott közvetlen köz-ponti támogatást. A biciklisták így kétkerekű járműveiken is felkereshetik Pornóapátit, s megismerkedhetnek értékeivel. Mert vannak értékek a falucskában. Amint a település neve is mutatja: a hajdani apátság romjai sok látogatót csábíthatnának éppúgy, mint az ősi kövekre épített, már leromlott állagú kastély, amelynek jelenleg az önkormányzat a tulajdonosa. Az egykori földbirtokosok ôsi fészkét az államosítások után a téesz használta, majd megkapta az önkormányzat.

Miután élelmes pesti vállalkozók elérték, hogy műemlék jellegűnek minősítsék az épület-együttest, a műemlék-felújítás kategóriáinak megfelelő műszaki állapot helyreállítását az ön-kormányzat nem tudja finanszírozni. Talán egy gazdasági társulás segítségével ki lehetne alakítani egy fogadóhelyet pár méterre az osztrák határtól, ahol csendesen csorog a Pinka, Magyarország egyik utolsó, kiváló tisztaságú folyóvize. A körjegyző asszony elmondja: azzal a megfontolással akadályozták meg a vadvíz szabályozását, hogy a gyerekek a természetesnek meghagyott részeken még láthassanak szárcsát, sólymot és vadludat. A Pinka környékére jellemző ugyan a horgászturizmus, de szálláslehetőség csak egy helyi vállalkozó szervezésében üzemelő horgásztanyán van. Annak ellenére, hogy a horgászok állítólag természet-járó emberek, a Pinka-partot az ország minden részéből felkereső halvadászok megnyilvánulásait nem motiválja a természetszeretet.

A vízparton sok a szemét, fellelhetőek a fogyasztói társadalom megunt, kidobott szimbólumai, s a horgászsűrűségnek köszönhetően sokan üres szákkal térnek haza. Az igazi halbőség elmúlt, lassan csak a tiszta vizű, de megfogyott élővilágú patakmeder marad. A falusiak persze szeretnének nyitni a világra, s rokoni kapcsolataikat ápolván, osztrákmagyar határátkelő megépítését javasolják. Erre nincs pénz, sőt a rossz nyelvek szerint a szomszédok részéről is nagy ellenállásba ütköznek a határnyitás miatt. A sógorok attól félnek, hogy az olcsóbb magyarországi itókák miatt értéktelenebbé válhat a boruk. A szakértők szerint jó a Pornóapáti környéki bor. A közeli vaskeresztesi Vashegy lankáin, a vulkanikus eredetű talajon érlelődnek azok az édes-savanyú nedűk, amelyeket a helyiek kismértékben gyógyszerként, nagymértékben orvosságként fogyasztanak.

A települések várnák a látogatókat, s természetes emberszeretetüket még nem fertőzte meg a rohanó világ. Igaz, már nem lehet szabadon hagyni a portákat, míg a gazdák a szőlőben tevékenykednek, mert a mobilizált bűnözők eljutnak az Alpok aljára is. A bűnmegelőzésben segít ugyan a határőrség, s kiszűri az úti okmányok nélkül Nyugatra vágyó külföldieket, de ahogy a pofonok esetében, úgy a több kilométeres határ-sáv határköveihez sem lehet közlekedési rendőrt, itt pedig határőrt állítani. Ha a döntéshozók figyelembe vennék a pornóiak pályázatait, s sikerülne megoldani a település csatornázását, a folyóvíz-tisztaságot védő berendezések üzembe helyezését, akkor bizonyára sokan zarándokolnának el ide, ahol a helyiek nemegyszer németmagyar keveréknyelven igazítják útba a kérdezősködőket.

2002. december 20.

G. Kirkovits István