Hiszen, mit látott a honpolgár az elmúlt hónapokban? A kész átverés show már nemcsak a kereskedelmi televíziós privilégium, hanem a szocialisták egyik jellemzője lett. Közben gyűrűzött a botrány, korrupciószaga volt mindennek, és a KISZ-fiúkból lett milliárdos miniszterecskék, államtitkárocskák ügyes-bajos dolgaival lett tele a sajtó. Balliberális oldalról próbáltak ugyan kendőzni, de azért annyira nem hülye az elbutított magyar, hogy mindent kóstolás és szagolás nélkül magába tömítsen.

Vannak, akiknek az egyik szemük sír, a másik nevet. Sír, mert az előttünk álló időszak nagyon nehéz lesz, még kevesebb kenyér kerül az asztalra, uniós csatlakozásunk után pedig beüt az egzisztenciális krach. A másik szem nevet azért, mert biztos abban, hogy ennyi balhé, ennyi probléma, agresszió és porhintés után jelentősen megcsappan azok száma, akik hisznek a szocialista jóléti rendszerváltásban.

Az MSZP teljesen betuszkolja az országot az unióba, és úgy jár, mint a 90-es évek rendszerváltónak mondott pártja, a tutyimutyi MDF. Az emberek igaz, hogy a nyugodt erőre szavaztak akkor, gondolván arra, hogy majd kolbászból lesz a kerítés, de megmarad a szociális háló, s továbbra is lehet majd lopni tsz-ből gmk-ból, innen-onnan, lehet ügyeskedni, autót cserélni, és pillanatokon belül nyugati szintű lesz az átlagegzisztencia.
Persze, ez nem jöhetett be, és a nép, az istenadta nép meg is büntette az MDF-et a 94-es választásokon.

Most lehet annyi párhuzamot vonni 1990-nel, hogy volt kampányhadjárat bécsi cukrászdáról, uniós állásokról és fizetésekről, de az átlag magyart már nem elégíti ki a fogyasztói társadalom kapható terméke. Ha glottgatyában ücsörögve vörös csillagos címkés sört ihat, még nem jelenti azt, hogy világpolgárnak képzeli magát, és ezt a formát tartja az uniós felső határoknak.

Jön majd a nettó befizetésből is adódó szegényég, a rablóprivatizációnak köszönhetően a még drágább, még drágább szolgáltatások ellensúlyozása, a rétegek további lecsúszása, az igen gazdagok és a szegények közötti szakadék kiszélesedése. A szegfű kevés lesz a boldogsághoz, illata elvész a ködben, képviselői pedig eltűnnek a politika süllyesztőjében.

Új év, új remények, új fogadalmak és a szomorú valóság. Egyik oldalról az elkeseredett emberek tömegének növekedése, a másikról az ez ellen tenni akarók számarányának pozitív változása, és a rengeteg mi lesz, ha& Még az is előfordulhat, hogy a kormány kifarol a hatalomból, s azért csinálja az utóbbi időkre jellemző tranzakcióit, hogy egyrészt egyeseknek megteljen a zsebe, másrészt alapja lehessen a visszahúzódásra.
Épeszű ember tudja Magyarországon: a beharangozott jóléti változás illúziójának szétpukkadásakor az ostor az illuzionistán csattan. Ezeknek annyi.

2004. január 3.