Nagy felelősség pálcát törni mások felett, tárgyi tudás történelem és élettapasztalat nélkül. Részletekben nem lehet gondolkodni, balgaság és nem bátorságra vall előítélettel ítéletet mondani. Lelke rajta, aki megteszi, ezért vagyunk ilyen helyzetben most.

Távkapcsolós fotelforradalmár, kérdem, hol voltál a 12 pont kimondásánál? Kritizálni könnyű, jelen kell lenni az eseményeken. Erzsébet hídnál építetted a barikádot, kérdem? Deák térnél marta gáz a tüdődet, folytak-e könnyeid Szabadság térnél? Kardlapot a gumibottól meg tudod-e különböztetni a hátadon? Mondd, hol voltál a tv székházánál, mert ha ott lettél volna, már rég másról beszélnénk.

Félrevert harangok zúgnak fülembe hazánkért, népünkért. Belül hallod-e hangot, barátom? – kérdem én. A majd lesz valahogy ideje lejárt, tenni kell érte valamit mindenkinek. Az idő nem nekünk dolgozik, a kitervelt dolgok lassan beigazolódnak, és elveszni látszik minden, ami itt volt kétezer évig. Sohasem volt ország lakói leszünk. Elveszik történelmünket, gyökereinket életérzéseinket. Agymosott rabszolgákként szolgáljuk majd új urainkat.