Kezdettől mostanáig régi nóta serceg ,jobb lesz majd egyszer, majd akkor várom türelmetlenül. Módszerváltás óta semmit nem változott az életem, max. nehezebb lett minden. Megtermelt javaink láthatatlan köddé válva, élelmes rablók zsebébe vándorolt. A féktelen pénzhajsza közben. Biztos a bizonytalanná minősült közben. Országunk eladva, kilátástalan jövő vasfoga felőrli életünk. Kinek az érdeke, mondanám, de az eltékozolt javakra mindig van vevő. Az nem kérdés, csak a folytatás kérdéses. Ki állva, ki fekve várja sorsa jobbá válását. Lelkek megtörve, sodródva az árral, fentről várva a jobbulást. Reményt vesztve csendes megadással némi méltósággal várom a megváltást. Nincs tovább rosszkor, rossz időben, nem akarom elhinni az életszerűtlen valóságot. Emberi mértékkel bűneid csak jelzővel lehet illetni, méltó büntetés Isten fogja elvégezni bízva jóságos ítéletében.Ne félj, nem marad el, ő nem felejt…