Idei év áprilisában, siófoki nyaralónk társtulajdonosa Sándor András, Kiskunmajsai lakos elajándékozta komája gyermekének tulajdoni hányadát.

A koma: Németh Zsolt a Siófoki ckö elnöke.

Birtokba is vette a nyaraló felét, de úgy gondolta nem éri be ennyire kevéssel, felszólított minket, hogy adjunk át részére még egy szobát.

Mi azt gondoltuk, véd bennünket a jog, de tévedtünk.

A szobánkból az udvarra hordatta bútorainkat a parkettát felverte, betonozni kezdett, szép rózsaszínben pompázik a szoba.

Igen ám, de eszébe jutott, hogy fürdője sincs, így újabb felszólítást kaptunk, adjuk át a fürdőt is. Ha nem adjuk, majd kinyitja ő az ajtót.

A Zamárdi jegyző – természetesen – helyt ad a követelésnek, nálunk van csatorna, s nem akarunk adni semmit a kisfiúnak? A csatornát a fizetésünkből építettük ki, amiért dolgozni jártunk. A nyaralót még nagyapám építette, szerettük ezt a házat, de nem merünk már lejárni. A rendőrség hallgat, a hatóság nem is foglalkozik velünk. Németh Zsolt beveszi magát az egész házba.

Sándor András pedig, úgy jutott a házrészhez, hogy papíron, 45.000.000 Ft ot adott kölcsön az előző tulajnak, majd követelése fejében elárvereztette a fél házat, amit 400.000 Ft ért vett meg, mivel a fennmaradó összeg követeléséből van levonva.

Szaladtunk is ügyvédhez, írtam az apeh-nak aki nem vizsgálja, létezett-e valaha ekkora összeg? Ha vizsgálódni akarok, a 45.000.000Ft illetékét, 900.000Ft ot kell fizetnem. De nincs miből. Ajándékozni pedig azért kellett, hogy elővételi jogunktól megfosszanak minket.

Így kell tehát ma, Magyarországon munka nélkül hozzájutni ingatlanhoz, s kigolyózni belőle a magyarokat.
Mert ahova cigány beköltözik, onnan az ember kiköltözik.

Ki tud nekünk segíteni, hogy visszakapjuk a sajátunkat, s ne ez legyen otthonunk sorsa is?