A túra mint szimbolikus jelző jelen esetünkben abban nyilvánult meg, hogy reggel otthonról elindulva igényektől mentesen elindultunk, hogy megpillantsuk akit őszintén szeretünk. Az igénymentesség alatt azt értjük, hogy minden felesleges pénzköltést mellőztünk ami nem tartozott az ügy technikai jellegű megvalósításához, pl: (utazási költségek, váratlan nem várt kiadásokra szánt pénz stb.) mindenféle élelem és otthonról vitt szükséglet nélkül tettük meg az utat több órán keresztül. Kizárólag mobiltelefonunkon lévő üzeneti lehetőségünkre korlátozódtunk és ha nem is teljes volt most még a siker de jó úton haladtunk egyáltalán nem volt eredménytelen. Megtettük az első lépést és egy életre szóló élményt gyűjtöttünk, hogy lehet így is küzdeni a szakirodalmak által nevezett “nagy Ő-ért”. Nem mindig a mai világban favorizált luxusautó, csillogó-villogó ruhák, ezek hiányának kifogásai számítottak az érzés volt a fontos ami őszinte, szívünkből jövő és örök érvényű. Nem számítanak társadalmi rendszerek, “most rossz világ van” és hasonló kifogások tettük a dolgunkat és amikor újra lesz rá lehetőségünk még szerény körülmények között is de újra megtesszük ezt az utat, addig bizony várnunk kell mint a közmondás is mondja “türelem rózsát terem” illetve a “lassan járj tovább érsz” tézis is ebbe a kategóriába tartozik. Ha őszintén szeretünk akkor bizony az idő mellékes kell, hogy legyen.