2011. 01. 14. reggel 8 óra tájban Zalaegerszegen a Kovács Károly téri helyi járat buszmegállóban a buszra felszállás közben történt a dolog.

Annyit éreztem nekem jött valaki, de nem tanúsítottam neki különösebb figyelmet, hisz sokan szálltunk fel.

Leültem hátra és csak a végállomás előtt vettem észre, hogy a táskám hátsó fiókja nyitva van.
Előreszaladtam a buszvezetőhöz és közöltem vele, hogy nincs meg a tárcám. Erre ő annyit mondott, hogy gondoltam ez lesz, mert olyan gyorsan le is szálltak páran.

A buszon fültanúja volt többek között az a férfi, akivel az eset után váltottam pár szót. Ő is azt mondta dolgozott a belvárosban és tudták kik azok a romák, akik zsebesek.

De a rendőrség is csak úgy tudna fellépni ha tetten éri őket.

Utoljára 2007. december 12. zseblopáson értek tetten két középkorú megyeszékhelyi nőt. Ott civil ruhás rendőrök léptek fel. (Gratulációm nekik, sűrűbben kellene eredményesnek lenni velük szemben.)

Majd hazafele beszélgettem egy ismerőssel. Aki szintén a belvárosban dolgozott. Azt mondta ő is ismeri azokat a romákat, nemcsak a Kovács Károly téren zsebelnek, hanem a kórházi buszmegállóban meg a piacon is.

Ezt például egy piacos mondta a helyi újságnak:
– Ezek szerint ön ismeri őket?

– Természetesen, hiszen mindennap ugyanaz a 4-6 ember tűnik fel a piacon. Régi probléma ez, így illúzióim már nincsenek.

Szóval mindenki tudja kik a zsebesek. Akik abból élnek, hogy másokat megfosztanak a tárcáktól, mobiloktól. De mégsem lehet őket tetten érni?