Nem először írom le, hogy a korlátlan szabadság az ember természetes létállapota. Ugyanez érvényes az írott, elektronikus és online sajtóra is. Nincsenek fokozatai, nem ismerünk kis szabadságot, vagy nagy szabadságot. Van, vagy nincs. Ha bármilyen úton-módon kijelölt nyelő pofájába próbálják tömni, a körön kívülről piszkálják, belerókáznak-belehugyoznak, akkor nincs. Ám egyoldalúan az ominózus médiatörvénytől félteni a magyar sajtószabadságot bődületes ostobaság! Vagy még rosszabb. Szabad volt az elmúlt húsz-huszonegy esztendőben a sajtó? Ugyan már! Ez csak a globális és spekulatív tőkét elvtelen cinizmussal kiszolgáló kollaboráns, komprádor konjunktúra-lovag perc-emberkék sajtószabadsága volt, Havas tanár úr, a Heti Hetes, a kereskedelmi rádiók és televíziók Agyatlanító Gépeinek manipulátorai e kósza illúzió egyértelmű kedvezményezettjei. Lapozzatok bele az ÉS valamelyik újabb számába! Bokros Lajos, Aczél Endre, Tamás Gáspár Miklós, Bauer és a többi hozzájuk hasonló gyászmagyar förmedvénye& A sajtó szabadsága mindössze egy maffiaszerűen működő klikk zártkörű rendezvényévé torzult Magyarhonban, ahol egymás nyakába borulhatott egykori pártführer, mumifikálódott munkásőr, neoliberális szibarita, CIA- és Moszad-ügynök, meg a fogyasztói társdalom többi kápója, miközben a Disznófejű Nagyúr-gazdáék vígan húzták a talpalávalót. Vicc, hogy a könyv- és lapkiadás, és nem utolsósorban a terjesztés főgurui az írott magyar szót pusztán eladásra váró termékként kezelik! Vicc, hogy Parti Nagy Lajost kiáltották ki legnagyobb élő költőnknek! S hogy Esterházy Pétert a legnagyobb élő prózaírónknak! Vicc, hogy díjakról, alkotói támogatásokról, kéziratok sorsáról azok dönthetnek, akik a világnézeti, politikai, hitelvi, és kit tudja még milyen szempontok alapján szerveződő önjelölt elit képviselői, vagy sameszai. Egy biztos, a közelmúlt az utókor ítélőszéke előtt a magyar kultúra legsötétebb időszakának minősíttetik. Kufárok, uzsorások tehénkedtek rá, ráadásul a Böszme és a Libás sötét árnya kísért ma is a látható-hallható-olvasható 95-97 százalékában. A most hatályba lépő médiatörvény természetes reakció végletekig eltorzult viszonyainkra, s egyelőre csak meztelen próbabábú a kirakatban. Hogy milyen ruhát aggatnak rá, kiderül nemsokára. Amúgy lehet, az elsők között nekem is a nyakam közé csördít Szalai Annamária& Ám olyan országban szeretnék holnap felébredni, ahová visszatért a kimondott és leírt szó szentsége, ahol végig tudok nézni egy kibaszott filmet nyuszómuszó, emese, hüvelygombás nő nélkül, ahol nem idióták artikulátlan röhögésével ébreszt a rádió, ahol minden jó szándékú, önzetlen vélemény magától értetődően eljut a legnagyobb nyilvánossághoz, ahol valóban virágozhat minden virág.

Azmon