Előzmények:

Egy ……. városi magántulajdonban lévő lakást kiadott albérletbe a rokonom egy fiatal párnak! Előtte ez a fiatal pár egy osztrák tulajdonában lévő magyarországi házában lakott albérletben, de eljöttek onnét.

Tehát:
Kivették albérletbe a rokonom berendezett lakását ebben a városban, és törlesztették is a részleteket.

Egyszer csak érkezik egy levél a …….. városi kapitányságról, hogy házkutatást tartottak a lakásukban, ráadásul gyanús bűncselekményhez kötődő tárgyakat foglaltak le! Rokonom 110 km-ről reszketve szaladt ……..városba, a kapitányságra, hogy mi történhetett?! Több órás (5-6)! várakoztatás után végre hajlandóak voltak foglalkozni vele, és kiderült, hogy az előző főbérlő (az osztrák) megvádolta ezt a fiatal párt, hogy amikor eljöttek tőle, néhány dolgot úgymond magukkal vittek. Ezért volt a házkutatás, ahonnét aztán több tárgyat, kisbútort, függönyt, stb. lefoglaltak a rendőrök, és az osztrák felismerte, hogy ezek a dolgok, az ő lakásából származnak. A rokonomat persze egyből felháborította ez az eljárás, és az, ahogyan meglátta hogyan kezelik a dolgait. A gyönyörű függönyeit egy kiszálkásodott faládából húzták elő, (képzelhetik, hány helyen szakadt el) a kisbútorok lábai kitörve, lenyúzva, stb. Persze a tulajdonos azonnal bizonygatta, márpedig ezek az ő dolgai, erre a SZERV AZT MONDTA NEKI, HA NEM TUDJA BIZONYÍTANI, SZÁMLÁVAL, VAGY FOTÓKKAL a származását, nem hisznek neki. Inkább az osztráknak hisznek. /Rokonom 30 éve itt él, bár nem magyar állampolgárként született, de megkapta a magyar állampolgárságot, 2 gyermeket tisztességesen felnevelt, neki esküt kellett tenni a Magyar Állampolgárságért, nem az ölébe hullt. Mindig is szerette a magyar embereket, és gyönyörűnek tartotta ezt az országot. Sírva tért haza, hogy nem hisznek neki.

Következő héten újra utazás, 110 km, újra sok-sok várakozás. Sikerült bemutatni a fotókat, de akkor már feltették neki a kérdést, hogy szüksége van-e még ezekre a dolgokra, ugyanis az eljárás szempontjából úgy lenne egyszerűbb, ha nem vállalná ezeket a dolgokat, és így könnyen eljárást indítanának a pár férfi tagja ellen.

Hát több sem kellett a rokonomnak, most már direkt is követelte a szembesítést az osztrákkal, de azt a választ kapta, hogy az osztrák nem tud jönni, ugyanis kb. 100 km-re lakik, és nem érné meg neki eljönni ilyen pitiáner ügyért.

Na, kérem szépen a rokonomnak 2x kellett utaznia 110 km-t, fotókkal bizonyítania a tulajdonát, a rengeteg idő, kiesett kereset, útiköltségről ne is beszéljünk, mert csak akkor voltak hajlandók szólni neki ez ügyben, mikor már nem igényelhette azt sem.

Felháborító, hogy a Magyar Rendőrség köreiben vannak ilyen ügyintézők, akik az ügy egyszerűbb lezárása érdekében inkább elítéltetné a honfitársát, mintha inkább egy blöffölő osztrák állampolgár körmére koppintana.

Számomra nem ez az első különös rendőri intézkedéssel kapcsolatos eset, és csak azt tapasztalom, hogy abszolút hozzá nem értők dolgoznak ott, ahol nem kellene. Csak reménykedhetünk, hogy mielőbb ezek az illetők kihullanak a hivatalokból, hiszen az ilyenek sehová sem alkalmasak.