Röviden vázolom az ominózus históriát. Tegnap reggel azzal kényszerültem szembesülni, hogy a szolgáltató letiltotta az Internet hozzáférésemet számlatartozás miatt. Mit tehettem, elzarándokoltam a legközelebbi ügyfélszolgálatra, ahol kiderült, semmiféle számlatartozásom nincs. Bátorkodtam néhány kritikus észrevételt tenni, jött a kínos lapítás, többszöri sikertelen kísérlet az illetékes elvtárs telefonon történő elérésére, s nagy sokára a megnyugtató végkifejlet: visszakapcsolták a Net-et.
Azonnal körmöltem egy levélkét a Magyar Telekom Nyrt – T-Home Ügyfélkapcsolat címre, hogy mostantól ők tartoznak nekem, a Net munkaeszközöm, óradíjam 6 ezer forint, három és fél óra esett ki a szolgáltató hibájából, így, bár annak idején matematikából ritkán kaptam elégségesnél különb osztályzatot, talán nem hibás a számítás, 21 ezer forint jóváírására tartok igényt a következő számláimon.
Másnap jött a válasz, naná, hogy nekik van igazuk! Újabb levél, ezúttal a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak, s ha ez a lehetőség is kimerül, jöhetnek a további szintek, megjósolható, előbb-utóbb XVI. Benedek pápa elé kerül a nem mindennapi skandalum.
Mindezt csak azért teszem közkinccsé, mert régi rögeszméim egyike, hogy az idegen, magyarszipolyozó, spekuláns körök kezében lévő szolgáltatók alá valósággal lovat ad, ha belenyugszunk, esélytelenek vagyunk velük szemben.
Igenis, akadnak sebezhető pontjaik!
Jól látta annak idején Gandhi, hogy a csendes, békés, áhítattal telítődött, ám makacs, következetes, megalkuvást, különbékét nem ismerő szembenállás egész egyszerűen megbénítja a Zsarnokság gépezetét.
Nem részt venni! Nem együttműködni! Mosolyogva, felsőbbrendűségünk tudatában kívül állni a fogyasztói társadalom ördögi körein! Minden lehetséges eszközzel hirdetni, felmutatni szereptévesztésüket, ahogy nagyapám szokta mondani még a boldog békeidőkben. aki szolgáltat, nem úr, csak úrnak szolgája, éreztetni velük, ők vannak értünk, s nem fordítva. Emeljük már fel a fejünket, ne tűrjünk tovább kiszolgáltatott alattvalóként! Legyünk lerázhatatlanok, használjuk bátran az írott, az elektronikus és az online sajtót, a bölcs irónia, a metsző gúny és szatíra eszközeivel húzzunk bohócmaskarát minden elvetemült népnyúzóra!
S a nap minden órájában éreztessük velük, megvetett, undorító, szánalmas figurák egytől egyig. Csak használjuk őket, amíg különb nem akad helyettük, ahogy földműves az ásót, kapát, suszter a kalapácsot.