A világ és benne az ország megváltozott, méghozzá nagy mértékben, de mintha a Fidesz retorikája, üzenetei, mondandója ugyanaz lenne. Szóról szóra. Pedig a változatlanság egyet jelent a lemaradással és elavulással.

Már elmúltak azok az idők, amikor még az is nagy dolog volt, hogy Magyarország miniszterelnöke ellátogat Erdélybe, vagy hogy szimpatizál a határon túliakkal. Ez ma már kevés. Főleg annak tükrében, hogy a Fidesz ígért egy autonómiát az erdélyieknek, de nem tett a megvalósításáért, mikor tehetett volna. És ez csak egy ügy. Még sok egyéb is van, amit nehéz volna megmagyarázni a Fidesz részéről.

A Fidesz meghaladottá vált. Olyan, mint egy elkésett karácsonyi ajándék, amit 8 évvel később kapsz meg. Baromi jó a lendkerekes kisautó, csak nem egy felnőttnek. A Fidesz egyértelműen látható, hogy médiaországán belül (mert birodalomnak azért ne nevezzük) nem tett igazi lépéseket azért, hogy tényleg felnyissa az emberek szemét. Sem a cigánykérdésről nem beszél őszintén, és nem ad rá értelmes megoldási javaslatokat (mert az, hogy emelni kell az életszínvonalat és akkor majd kisebb lesz a bűnözés, meg mindenki járjon iskolába és adjunk neki munkahelyet, mert akkor majd nem kell bűnöznie, vagy az utcán lődörögnie egész nap, ez nagyon szép gondolat és természetesen elvárható, de arra nem ad választ, hogyan fogjuk elérni, hogy a börtönviseltek között ne legyenek sokszoros arányban képviselve a cigányok, sem pedig arra, hogy mit kellene tenni, hogy a cigányok viselkedése ne ríjon ki a többség által képviselttől, irritálva a többséget). Egyszóval: lényegileg tagadja a cigánykérdésnek magát a puszta létezését is, hiszen azt társadalmi rétegproblémának tekinti, pedig nem az, tisztelettel jelentem, hanem etnikai, nemzetiségi, kulturális probléma. Történetesen annak problémája, hogy él ebben a társadalomban egy másfajta normák szerint szerveződő egészen más mentalitású emberekből álló másik társadalom, amely egészen más fejlődési utat járt be mint a mi társadalmunk, és annak sok szempontból nem is része. Nem véletlen, hogy a vegyes családok ritkaságnak számítanak. A két társadalom igényei elvárásai, mind magával, mind környezetével szemben teljesen eltérőek. Nem rétegekről kellene tehát beszélni.

Mert azzal megint vakvágányra tereljük a témát. Valódi megoldás helyett álmegoldások jönnek, valódi probléma-feltérképezés helyett árnyékboksz, és sötétben tapogatózás, megoldások helyett sminkelés, és annak tettetése, hogy már jó irányba haladnak a dolgok, miközben lényegében nem változik semmi.
A cigány-integrációt nem fogja megoldani az idő. Jó lenne felébredni.
Ha képes volna a Fidesz (és állítólagos rendkívül éleslátású szakemberei, merthogy ezzel (is) támadták nonstop a jobbikot, hogy annak meg ilyenjei nincsenek) felfogni ezt és rámutatni erre, akkor legalább a probléma megértéséig eljutnánk. De helyette maszatolást kapunk a Fidesztől. És akkor még hol vannak az esetleg szóba jöhető megoldások& Egy biztos: ha már a kiindulópont is rossz, akkor az egész számítás csak rossz lehet. És ami fájó, de ki kell mondani: a Fidesz is tudja, hogy ez köntörfalazás, amit a témában képvisel. De direkt nem akar rávilágítani a lényegre, mert nem akarja orvosolni sem, csak kicsit kisminkelni. Vagy, ha tényleg nem látják mi van itt (amit elhinni szinte képtelenség), akkor ez szakértőinek (jelen esetben szociológusainak) teljes csődjét és hozzá nem értését bizonyítja.

Miért lovagoltam ennyit a cigánykérdésen? Mert tudjuk azt, hogy jelenleg egy nem is olyan lassú ütemű lakosságcsere zajlik Magyarországon. Ha ez folytatódik, akkor a magyarországi társadalom szerves fejlődése helyett törés fog bekövetkezni.

A Fidesz nem orvosol, hanem jegel, szőnyeg alá söpör. Mert így kényelmes, mert ez a legkönnyebben keresztülvihető, mert ezt mindenki elfogadja nyugaton. Ezzel egy gond van, de az nagyon nagy: egy későbbi időpontban robban a bomba. Vagyis a baj még nagyobb lesz végül.

Ugyanezt a taktikát alkalmazza a Fidesz Trianonnal és következményeivel kapcsolatban is. Autonómiát ígér, de végül nem tesz érte. Támogatja a határon túliakat, de lényegében csak azzal, hogy fájdalomcsillapítót ad nekik, míg ki nem halnak. Nem ez a nemzeti hozzáállás. Mert nem az a kérdés, hogy vétózhatom-e a román Eu-tagságot, míg nincs székelyföldnek autonómiája, hanem ez kötelességem. Még akkor is, ha ez nem tetszik sokaknak. Miért, akarunk mi mindenkinek tetszeni? Akiknek ez nem fog tetszeni, azoknak amúgy sem tetszünk. Ezt mi is pontosan tudjuk. Vagy mégis mit gondolunk, hogy majd ajánlkozni fognak?

Ha semmivel nem merünk szembemenni, hova jutunk végül? Ezt majdnem ugyanezekkel a szavakkal Orbán úr is elmondta nem is oly rég. És elég sokszor is, ha jól emlékszem.

És ott van a nagy kérdés amiről beszélni ugyebár nem szabad. A zsidókérdés. Merthogy ilyen is van, még akkor is ha a Fidesz ezt sem veszi észre. És nem elhanyagolható része van abban, hogy Magyarország egy vergődő ország legalább 100 éve. De első körben ne menjünk tovább, csak emlékezzünk a közelmúltra: Simon Peresz mint Izrael állam elnöke maga mondta 2-3 éve, hogy felvásároljuk Magyarországot. Így. Ez nem ügy? Ez nem nemzetbiztonságot veszélyeztető, kivizsgálandó ügy? Ennek nem kéne utána járni? Vagy legalább beszélni róla? A Fidesz szerint nem.

És akkor itt visszautalok a cigánykérdésnél leírtakhoz. Ez sem rétegprobléma. Itt is egy társadalom él a magyar társadalmon belül. Nem rasszista aki szóba hozza, és nem gyűlöletkeltő. Mert erről is beszélni kell. Már rég nem arról van szó, hogy majd keresztény lesz és templomba jár valaki akinek zsidók az ősei, és majd Erdélybe is elmegy, meg érzékeny lesz arra is ha ütnek egy magyart csak ezért mert magyar, és nem csak arra, ha egy zsidót ütnek valahol mert zsidó. Ne játsszuk el a jó zsidó-rossz zsidó felállást, a zsidó zsidó-magyar zsidó felállást, mert nem erről van szó. Merthogy a Fidesz egyébként ezt játssza (ha nem is így nyíltan kimondva a dolgokat). Aki az én táboromban van, az magyar zsidó, meg jó zsidó. Ha jön a misére, akkor jó zsidó. Ha nem kommunista, meg nem volt ÁVO-s az apja, akkor jó. Eljárt az idő az ilyen skatulyázás fölött.

Ismét csak azt mondom: az, hogy nem mocskolom a keresztényeket, magyarokat, hogy fáj Trianon (vagy legalább tiszteletben tartom mások fájdalmát), mert hazámnak érzem Magyarországot, hogy felháborodom, mikor egy magyart ütnek valahol, csak azért mert magyar, ez mind-mind az elvárható minimum mindenkivel szemben ebben az országban él, akárha zsidó származású, akárha nem. [Direkt így fogalmazok, mert nem kötelező harcos hazafinak lenni, de a passzív jóindulat a nekem otthont adó ország és társadalom irányában emberi minimumkövetelmény is egyben.] Mert ezt minden magyar állampolgártól el kell várni. Aki ennyire sem képes az hagyja el az országot. És nem fog nehezére esni valószínűleg, mert ha a fentieket (és még sok mást is írhattam volna) nem érzi, akkor nem érzi magáénak Magyarországot, és a magyar nemzet ügyét sem. Kerékkötőnek itt lenni pedig köszönjük, nem kell, mert amúgy is van épp elég bajunk, nem kis részben pont az ilyen kerékkötők miatt. Aki a fentieket nem érzi, de itt hagyni hazánkat mégis fájna neki: valószínűleg nem a valódi Magyarországra tekint úgy, mint hazájára, hanem tévesen saját külön szerveződött mikro-társadalmát és szűk környezetét azonosítja Magyarországgal.

De a konkrétumoknál említhettük volna az izraeli kémrepülők ügyét is. Nem lóg ki a lóláb? Nem látványos-e, ahogy szuverenitásunk csorbát szenved? De igen.

Nem a világ népei tehetnek róla, hogy lehet látni valakin, ha zsidó származású. Általában lehet. Nem a világ népei tehetnek róla, hogy a zsidók évezredekig saját, az esetek túlnyomó többségében önszántukból zárt közösségekben éltek. Hogyne látszana a rokonság?
Ha azt látjuk, hogy a médiában, gazdasági életben és általában a közéletben messze társadalmon belüli arányukat meghaladó mértékben vannak jelen zsidó származásúak, akkor ez nem ugyanolyan jellegű gond-e, mint a cigányok és a bűnözés esete? De igen. Mert az elfogadható, hogy népekben van ilyen, vagy olyan tevékenységekre hajlam és tehetség. Én legalábbis részben elfogadom. (Aki nem, mert azt mondja ez fajelmélet, és mi emberek mind egyformák vagyunk szerte a világon, az különösen háborodjon fel a zsidó származásúak relatív túlsúlyán, mert a korrupción kívül így más magyarázat nem nagyon marad a jelenségre.) Az viszont nem elfogadható, hogy ilyen arányban töltsön be vezető pozíciókat egy nép egy országban, ahol egyébként kisebbségben van. Főleg nem úgy, hogy ennek a népnek van már egy saját országa, melynek első embere maga mondta ki nemrégiben, hogy felvásárolják hazánkat. Merthogy itt kezdődik igazán a nemzetbiztonsági kockázat. Mert ez az. És most arról ne is beszéljünk, hogy Izraelnek milyen katonai potenciálja van, és hogy milyen álláspontot képvisel (és valósít meg tettlegesen) saját kisebbségeivel szemben.

Nem csak püfölni kellene azokat, akik efölötti felháborodásuknak hangot adnak – gyakran tényleg bárdolatlan stílusukra terelve a szót – ahelyett, hogy a tartalomról szólna a vita, hanem fel kéne ismerni, hogy ezt a problémát sem lehet szőnyeg alá söpörni.
Noha az megoldás lehet, hogy bízom az emberek tájékozatlanságában és abban, hogy a problémát fel ismerő réteg mindig elé kicsi marad ahhoz, hogy ne okozzon gondot. [Értsd: ne firtassa miért van az, hogy egyesek quasi születési előjogokkal rendelkeznek. És nem (csak) a génjeik révén, hanem a mikro-társadalmukra oly jellemző speciális korrupciónak köszönhetően, mely pozícióba hozza őket.] Csak ez nem egy tisztességes és őszinte megoldás, így az azt alkalmazó politikai erő sem lehet tisztességes és őszinte. (És legfőképpen ebből nem profitál az ország hosszú távon, sem anyagilag, sem szellemileg.) De persze, valóban: ezen az úton járni bevett dolog szerte a világban, és ezt is elismeri a nyugat. Vagyis nem kockázatos. Már ha azt nem tartjuk kockázatnak, hogy egy kisebbség kormányoz egy országot lényegében rokonsági alapon. Valahogy úgy, mint sok harmadik világbeli országban a vezető réteg. Csakhogy ezek az országok talán elsősorban ezért is fejlődésképtelenek. Ezért vergődik Magyarország is. Talán pont elsősorban.

Erről nem beszélni, nem megfontolt jótett, ami az országot pusztulásba kergető ordibálók vitorlájából hivatott kifogni a szelet, hanem merénylet és cinkosság a többségi társadalommal szemben. Egy olyan cselekvés, mely konzerválja a jelenlegi rossz struktúrát, ezáltal a társadalmat és végső soron a gazdaságot is napjaink hatékonysági szintjén, melyből állítólag kitörni készülünk. De így hogyan is lehetne? Akkor most megint csak: ezt vagy nem látja a Fidesz és nagyszerű szakértői, vagy felemás, torz fejlődésre bazírozik, ami az utóbbi 20 év piacgazdasága után kérdés, hogy meddig és mennyire tud majd gyümölcsözni (mielőtt jó eséllyel bedől).

De vajon lehet-e ma még bízni abban, hogy a tájékozott réteg mindig elég kicsi marad? Vagy jön a kádári szentháromság? Cigi, pia, rántott hús rizsával? Hiszen Orbán úr már arról beszél, ha lesz létbiztonság, meg munka akkor a szélsőségesek visszaszorulnak.

Vagyis úgy tűnik rántott hússal akarják betömni a szánkat. Ezért akár hálásak is lehetnénk&Csakhogy& A Fidesz eredetileg nem ezt mondta, hanem hogy magyar országot akar építeni (lásd kötcsei beszéd). Akkor most gulyásdemokráciát fogunk építeni, vagy magyar országot? Mert mindkettőt nem lehet. Még Orbán úrnak sem. Még kétharmaddal sem.

Az előbbit építeni komoly, nagy feladat. Komoly, nagy államférfiaknak. Az utóbbit építeni félisteneknek való héroszi küzdelem, melyben talán győzni nem lehet, de belebukni is örök dicsőség.

[Félisten Orbán úr, vagy államférfi? Mert hol ennek, hol annak mutatja magát. És itt jegyzem meg, amit az utóbbi gondolatok megfogalmazásakor és kimondásakor most először érzek: talán pont ez a nem egyenessége, ez a kétszínűsége teheti alkalmassá, hogy e mocskos világban valamit mégis kibulizzon nekünk, ha tényleg úgy akarja. Mint az oláh Mátyás király, vagy a nagy román politikusok általában. De akkor oda ám a nemes szittya lelkület!]