A szobába még besüt a lemenő tavaszi nap. A lakó fájdalmas grimasszal letottyan olcsó kis forgószékébe az ezeréves számítógép mellé. Megszokásból az egér után nyúl,majd megtorpanva legyint. Ennek a programnak is vége. A gép még tartotta benne a lelket, minden nap sorra végignézte az összes álláshirdetést, naponta ötször-hatszor is. Lassan fél éve semmi munka.

– Mindig dolgoztam ha volt munka, nem akartam az utcára kerülni. Párommal tíz éve vagyunk együtt, nem hagytuk el magunkat mint mások,akik az utcára kerülnek valami miatt. Kezdtük is összeszedni magunkat, egyik évben tévé, másikban hűtőszekrény, vagy bútor. Nehezen ment, havi negyven-ötven mindig elment az albérletre. Szerettünk volna bejelentett állást,hogy hitelhez jussunk. Volt is néhány vállalkozó, aki azonnal kezembe adta a szerződést. Amint végeztünk a munkával akkor meg eltűnt.

Utóbb kiderült, hogy egy hamis szerződéssel dolgoztam hónapokig. Aztán már az elején nyíltan megmondták,hogy nem jelentenek be,mert úgy nem éri meg embert alkalmazni. Tíz éve még voltak akik becsületesen ki is fizettek. Az utóbbi 2-3 évben meg már szinte arra utazott minden vállalkozó,hogy mindig felvett egy garnitúra embert, majd egy-két hét után vagy otthagyták, mert nem fizetett, vagy elküldte az embereket azzal,hogy az nem minőség amit csináltak,azért nem tud fizetni semmit. Majd lenyelve a félmillió hasznot,három ezerért adott fel újabb hirdetést,amire dőltek a gyanútlan munkanélküliek. Így maradt szanaszét már egy millióm legalább.

-Miért nem jelentette fel őket?

-Gondolja,hogy nem próbáltam? Minden lehetséges fórumot végigjártam az ügyben, és mindenhol azzal kezdték,hogy adjam a szerződést. Anélkül nem tehetnek semmit.De amikor már nincs itthon egy darab kenyér sem, az ember van olyan galád,hogy szerződés nélkül is munkába áll.

Ha netán akad szerződés nélküli munka. A szobafestő kiréved a szürkületbe. Mindketten elfilozofálunk az élet dolgain.